YBL MIKLÓS

Ybl Miklós György Ignác (Székesfehérvár, 1814. április 6. – Budapest, 1891. január 22.)

Ybl Miklós a 19. század egyik legnagyobb magyar mestere, a historizmus európai jelentőségű képviselője. Legismertebb művei a budapesti Magyar Állami Operaház, a Fővámház (ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete), a Várkert Bazár, a Szent István-bazilika…

1814-ben született Székesfehérvárott, német származású szülőktől. Édesapja Ybl Miklós (1779–1861) ottani kereskedő, a Fejér megyei választmány tagja, édesanyja Eiman Anna.

A székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban, majd 1825-től a bécsi Császári és Királyi Polytechnikai Intézetben végezte tanulmányait, 1832-től Pollack Mihály, majd 1836-tól Koch Henrik építész irodájában dolgozott. 1840-ben Münchenben beiratkozott a Bajor Királyi Művészeti Akadémiára. 1841-ben Itáliában tett tanulmányutat. Hazatérésekor szembesült a ténnyel, hogy családjának anyagi gondjai vannak, eladni kényszerültek székesfehérvári házukat.

Ybl ezután Pesten próbált szerencsét, ahol a Helybeli Polgári Szabadalmas Építő Céh Mesterei első ízben elutasították építőmesteri folyamodványát. Következő alkalommal, 1843. január 16-án Szepesi Ferenc tanácsnok aláírásával kebelbeli kőműves mesterré fogadták.

Egy 1841. november 30-án kelt újsághirdetés szerint Pollack Mihály fia, Pollack Ágoston és Ybl Miklós megnyitották az Építészeti Intézetet, a pesti Dorottya utcában.

1845-ben megbízást kapott Károlyi Istvántól, hogy építse át fóti kastélyát, valamint tervezze meg a templomot. Előtte való télen még tett egy látogatást Itáliában, s utána munkához fogott. Egyhamar Károlyi uradalmi építésze lett.

1851-ben költözött vissza Pestre, miután Fóton feleségül vette a grazi születésű Lafite Ida (1820-1891) nevelőnőt.

1860-ban Széchenyi István is Yblt kérte fel, hogy cenki birtokára templomot tervezzen, ám a gróf a terveket már nem láthatta. Ebben a korszakban készült a Múzeum körúti átjáróház, a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky út (Budapest) 17. sz. alatti bérház és a második világháború során elpusztult Nemzeti Lovarda a mai Bródy Sándor utcai Rádió épülete helyén.

Hamarosan céhtag lett, a romantikus stílusnak búcsút intett, s ezután neoreneszánszban tervezte épületeit. Ekkortájt építette fel a mai Bródy Sándor utca 8. sz. alatti Képviselőházat (ma Budapesti Olasz Kultúrintézet), az építkezés 1865. szeptember 11-én kezdődött meg, s néhány hónap leforgása alatt elkészült, Ybl pedig elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.

1870-ben hozzáfogott a Fővámház megtervezésének, amely elkészülte után számos bírálatot kapott. Neÿ Béla miniszteri főmérnök azonban korszakalkotónak nevezte az épületet.

Podmaniczky Frigyes az Operaház megtervezésére 1873 szeptemberében meghívásos pályázatot hirdetett meg, ennek pályadíját Ybl terve nyerte el. A kivitelezés királyi támogatással, 1875 októberében indult, hamarosan Yblt építésvezetőnek nevezték ki. 1878. december 7-én tartották meg a bokrétaünnepet, majd 1884. szeptember 27-én a Bánk bán előadásával nyílt meg, amelyen a királyi család is részt vett.

Egyidejűleg a Várkert Bazár megvalósításán is dolgozott (1875-1882), amely olasz, német és francia függőkertek mintájára készült. Belépett a Közmunkatanácsba, 1882-ben megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1885. június 21-én pedig a király a főrendiház tagjává nevezte ki.

Folytatta a Hild József által tervezett Szent István Bazilika építését is, majd a budai Vár újjáépítésén fáradozott. Ebben unokaöccse, Ybl Lajos is segédkezett: ő tervezte a krisztinavárosi szárnyat.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ybl_Mikl%C3%B3s