MA

VASS JUDIT

MA

jártam a világban

ding an sich meg minden

olvass csak tovább bátran

nem több a kanti szintem

suchen szólt a hang

éppen négy óra volt

hozzám igazodott a város

folt hátán folt

mutató hű maradt

mutatójához

a jelenségvilágot

kissé bambulva jártam

ad absurdum meg astra

kongott egy szívlapát

lájkolt a homeless arca

és szertenézett

míg az újságért nyúltam

hol sorsuk írva van

nekem meg netem

hozzá billentyű

százhúszat verő múlttal

balkon begónia

hogy benője nyárral

de ekkor már

beljebb

a  szívközépben jártam

míg csengettem

csendben elmerengtem

minek is

purgálom itt a lelkem

sturm und drang ez

egy kávéskanálban

aztán koccintottunk

a dolgozó népet

híven szolgáltam

de mit is

mondjak róluk

míg szembejöttek

kései voltak

a depressziós csöndnek

magukba fojtók

nagyokat nyelő torka

hörgött föl hangtalan

jobb híján

vagy a rímért

föl-föl a csillagokra