MARKUSOVSZKY LAJOS

„Markusovszky Lajos
(Csorba, 1815. április 25. – Abbázia, 1893. április 21.) orvos, honvédorvos, a modern magyar egészségügyi oktatás egyik
megszervezője, a Magyar
Tudományos Akadémia tagja.

„1844-ben megszerezte
orvosi oklevelét, majd tanítványaival rövid időt töltött Párizsban, ahol
megismerkedett a francia sebészet eredményeivel, elsősorban Jacques
Lisfranc és Alfred
Velpeau munkásságával. A
következő két évet állami ösztöndíjjal Bécsben töltötte, ahol Joseph
Wattmann műtőnövendéke volt. Itt
ismerkedett meg Semmelweis Ignáccal, akivel életre szóló barátságot kötött. 1847-ben hazatért és a
pesti egyetemen Balassa János asszisztense lett. Balassával Európában az elsők
között alkalmazták sebészeti beavatkozásnál a dietil-éterbódítást,
melyet először Markusovszky önmagán próbált ki. Az 1848 márciusi események
ebben az állásban érték.

Jelen volt az 1848.
március 15-ei forradalom
eseményeinél. A magyar kormány megbízásából szerepet vállalt a magyar katonai
egészségügyi szolgálat létrehozásában, a honvédorvosok képzésére létrehozott
hadorvosi tanfolyamon katonai sebészetet oktatott és műtő gyakorlatokat
tartott. Mint főorvost és Balassa János helyettesét ideiglenesen őt bízták meg
a fővárosi sebészeti klinika irányításával, miután Balassát miniszteri
tanácsossá nevezték ki. 1848 novemberétől törzsorvos lett a feldunai
hadseregben. A második komáromi csata után ő kezelte Görgei Artúr
fejsebesülését, majd elkísérte a tábornokot Aradra, a szőlősi síkra, a nagyváradi orosz fogságba és száműzetése helyére, Klagenfurtba is. 1850-ben, a magyar fővárosba való visszatérésekor politikai
megbízhatatlanság címén megfosztották egyetemi állásától.

Az osztrák önkényuralom
alatt 1851-től a fogságból akkor szabaduló és egyetemi állását ismét elfoglaló Balassa János magánasszisztense lett. Egyik szervezője volt annak a Balassa
körül csoportosuló haladó orvosi körnek, amely a hazai orvosképzés,
orvostudomány és közegészségügy felemelésére dolgozott ki terveket. Protestáns
vallása miatt magántanári kinevezési kérvényét az egyetem visszautasította, így
kénytelen volt magánorvosi gyakorlatot is folytatni. Több előkelő család, így
például a Trefort, és az Eötvös család háziorvosa is volt. E kapcsolatnak,
illetve e kapcsolat nyomán kialakuló barátságnak is köszönhető volt, hogy a kiegyezés után Eötvös József minisztériumában titkári állást kapott.

1867-től 1892-ben történt
nyugállományba vonulásáig a Vallás- és Közoktatási Minisztérium alkalmazásában
állt, kezdetben az orvosképzési, később az összes egyetemi ügyek előadójaként,
1867-től miniszteri titkári, majd 1887-től valóságos miniszteri tanácsosi
rangban.

Alapvetően jelentős
érdemeket szerzett a magyarországi orvosképzés új alapokra helyezésében. Ő
javasolta a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem felállítását, majd jelentős érdemeket szerzett a pesti és
kolozsvári egyetemi oktatás európai színvonalra emelésében. Az Országos
Közegészségi Tanács tagjaként, majd
elnökeként részt vett Magyarország közegészségügyi rendszerének kialakításában.
Javaslatára a pesti egyetemen közegészségtani tanszék alakult. Részt vett az
1876-ban elfogadott közegészségügyi törvény kidolgozásában.

Markusovszky alapította 1857-ben a ma is megjelenő Orvosi Hetilapot,
amelynek élén 32 évig állt. Forradalmi
tettet hajtott végre, hiszen az orvosi szaknyelvben a korábbi latin és német
nyelv helyett meghonosította a magyart. (A Bugát
Pál által néhány évvel korábban létre- hozott Orvosi Tár pár évnyi
kiadás után, a szabadságharc leverését követően megszűnt.) Az Orvosi Hetilap
1862- ben mellékletként kiadta az „Orvos-Gyógyszerészi Mű- szógyűjteményt”,
amely az első használható orvosi szó- tárunk volt. A Müller Emil
könyvnyomdájában készített Orvosi
Hetilap hosszú időn át egymaga jelentette a magyar orvostudomány
fórumát, és a későbbiek során is annak egyik legfőbb tényezőjévé vált.

1863-ban megalapította a Magyar
Orvosi Könyvkiadó Társulatot.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Markusovszky_Lajos