OMAR HAJJÁM

OMAR HAJJÁM RUBÁI

1

Ébredj! A csillagok fénylő sora
a hajnalpírral most szalad tova
s a Szultán turbánforgóján a fény
villog, miként a szikrázó kova.
     – Sziklay Andor

Ébredj! Fölgyújtva az Ég sátorát
szétverte az Éj Csillagtáborát
a Nap, s Kelet Vadásza szórja már
a Szultán Tornyára nyílzáporát.
     – Szabó Lőrinc


2

Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen,
bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, –
nevezzen akárki hitetlen kutyának,
ha az Éden akkor eszembe jut nékem…
     – Baktay Ervin

Fűbe fekszem tavasszal egy hurival
és kancsómból élvet ád a borital;
a világ hadd mondjon bármit én reám,
kutya legyek, ha vágyom a menny után.
     – Erődi Harrach Béla


3

Ciprus-gyönyörűddel ha a kedved telik épp,
bort meg ne tagadj, s áldd, hogy a rózsád teli-szép.
Mert, ím, a halál jő, keze szikkaszt, keze tép,
fogysz, bor. S hol a rózsa-köntös élet? Tova, rég.
     – Tandori Dezső


4

Kakasszó harsant át a Reggelen
s bekopogtak: „Hé! nyitni odabenn!
Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,
nem jövünk vissza többé sohasem.”
     – Szabó Lőrinc

A kocsma zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már.
     – Faludy György

Omar Hajjám (Omar KhajjámNisápúr1048május 18. — 1131december 4.) perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász.

Ősei minden bizonnyal sátorkészítésből éltek, mert a közszói eredetű Kháyyám név jelentése sátorkészítő. Nisápur városa Khorasszánban, Perzsia (a mai Irán) északkeleti tartományában található. Már ifjú korában kitűnt rendkívüli képességeivel, ezért az oktatásáról is messze földön híres Szamarkandban (ma: Üzbegisztán) folytatta tanulmányait.


A kiváló képességű emberek akkoriban minden „tudományt” elsajátítottak. Omar Khajjám sem volt kivétel: filozófus volt, matematikus, csillagász és költő, hosszú értekezéseket írt a mechanikáról, a földrajzról, az ásványokról, a zenéről, és az iszlám teológiában is jártas volt. Hazájában elsősorban tudósként tisztelték, a XIX. században őt újra felfedező Nyugat viszont költőként tette ismertté nevét.


Szamarkandból Buharába (ma: Üzbegisztán) költözött. Matematikai értekezéseiben arra hívta fel a figyelmet, hogy Eukleidész Elemek című művében nincs szükség a párhuzamossági posztulátumra, amivel gondolatilag megnyitotta az utat a nem-euklideszi geometria előtt. Elsőként találta meg a harmadfokú egyenletek általános érvényű mértani megoldását, és a matematikai gondolkodást hosszú évszázadokra meghatározó algebrakönyvet is írt.


Értekezéseivel tudományos tekintélyt vívott ki magának, hekimi – ma talán azt mondanánk nagydoktori címet – szerzett, imám volt, és nagyurak keresték a barátságát. Maliksáh szultán 1074-ben más udvari csillagászokkal együtt azzal bízta meg, hogy reformálják meg a naptárat, mert az arab naptár akkoriban már csaknem négy hónappal járt előrébb, mint az európai. A szultán a nisápúri főiskola tanárává nevezte ki.


Filozófiai gondolataira az orvosként is kiváló perzsa filozófus és tudós, Avicenna gondolatai hatottak. Avicenna Platón ideatanát az iszlám teológia szolgálatába állítva, a létezők két fajtáját különböztette meg: a szükségszerűen magában létezőt (Istent), és a többi létezőt, amelyek szükségszerűen a magasabb létezőtől nyerik létüket, ezért mondhatta, hogy „aki önmagát ismeri meg, Istent ismeri meg”.


Omar Khajjám életfelfogása számos hittudósban ellenérzést keltett, mert verseiben az érzéki szerelmeta bor mámorító hatását dicsérte. Sokan rámutattak arra, hogy Horatius Kr. u. 6-8. körül az Ódák könyvében (I,11) megfogalmazott gondolatát – Carpe diem, azaz (Szakítsd le a napot vagy Ragadd meg a percet) – hirdette költeményeiben. Egyik verse: „Egy Perc Megállás, egyetlen ízes / korty az Életből, s íme: a tüzes / Sivatag Lidérc-Karavánja már / hazaér a Semmibe – Óh siess!”


Maliksáh szultán 1092-ben, harmincnyolc éves korában meghalt, a szeldzsuk birodalmat felaprózó háborúk nem kedveztek a szellemi életnek. Omar Khajjám 1122-ben vagy 1123-ban nagy szegénységben halt meg. Egyik tanítványa beszámolt arról, hogy meglátogatta mestere sírját, melyet gyümölcsfák szirmai borítottak.


Arab és újperzsa nyelven írott hosszabb költeményei elvesztek, legnépszerűbb versei – írja avatott fordítója, Szabó Lőrinc – a rubái-ok (ennek többes száma a magyar kiadások címében is szereplő Rubáiját) számos, eltérő szövegváltozatot tartalmazó kéziratban maradtak fenn. (A rubái a perzsa költészet népszerű műfaja, négysoros vers, lírai hangütésű epigramma.)


Edward Fitzgerald angol író figyelmét egy oxfordi professzor hívta fel egy kéziratra, megtanult perzsául, lefordította a verseket, és 1859-ben a saját költségén ki is adatta. Több mint 700 évvel Omar Khajjám halála után megkezdődött verseinek diadalútja, hazájában is újra népszerű lett, pedig Keleten egykor elsősorban tudósként becsülték. Néhány évtized múlva ez a kis verseskötet a példányszámot tekintve a Bibliával vetekedett. Magyar nyelvterületen Szabó Lőrinc fordításában aratott sikert, jelent meg számos változatban, az egyik szépen kiállított kötetet Szász Endre illusztrációi teszik még emlékezetesebbé.

https://web.archive.org/web/20141116212424/http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/4857-omar-khajjam-perzsa-koelto-filozofus-termeszettudos-a-hagyomany-szerint-965-eve-szueletett

vjit Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük