SÜTŐ ANDRÁS

Életpályája

Mezőségi szegényparaszti családból származott, szülei Sütő András és Székely Berta voltak.

1940 őszétől a nagyenyedi református kollégium, majd 1945 januárjától kolozsvári református gimnázium diákja volt. Első írását 18 éves korában közölte a kolozsvári Világosság című lap, Levél egy román barátomhoz címmel.

1949-ig Kolozsváron a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt, majd tanulmányait megszakítva a Falvak Népe című hetilap főszerkesztője lett. 1951-ben Bukarestbe költözött, mivel a szerkesztőséget oda helyezték át. Nem tudott azonosulni az 1950-es évek politikai viszonyaival ezért 1954-ben lemondott állásáról és Marosvásárhelyre költözött, ahol az Igaz Szó című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyetteseként dolgozott. 1958-1989 között a Művészet, illetve az Új Élet című marosvásárhelyi képeslapnak volt főszerkesztője. 1989-ig az Erdélyi Figyelő főszerkesztői pozícióját töltötte be.

1965–1977 között parlamenti képviselő, 1974–1982 közt a Romániai Írószövetség alelnöke volt.

1980-tól kezdve a Ceaușescu-rezsim betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1980 és 1990 között csak Magyarországon tudott publikálni. Ebben az időszakban ő és családja a hatalom és a Securitate folyamatos zaklatásainak voltak kitéve.

1990. március 19-én a marosvásárhelyi fekete március idején a magyarok és románok között kitört etnikai zavargások során, melyet később fekete márciusnak, a marosvásárhelyi pogromnak neveztek el, a RMDSZ székház ostromakor veszítette el bal szeme világát. Saját kérésére Magyarországra szállították gyógykezelésre, 1990. március 20-án este érkezett meg katonai repülőgéppel Tökölre, ahonnan Budapestre vitték tovább.

Több tucatnyi magas színvonalú prózai és drámai műve a jelenkori magyar írók élvonalába emelte. 1998-ban a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja volt.

Darabjait 1971-óta Magyarországon is folyamatosan játsszák, Kaposváron mutatták be a Pompás Gedeon című darabját. A színháztörténeti jelentőségű ősbemutató rendezője Komor István volt.

Életének 80. évében, 2006. szeptember 30-án, hosszan tartó betegség után melanómában hunyt el. A marosvásárhelyi vártemplomban volt felravatalozva, majd a református temetőben helyezték örök nyugalomra. (Wikipedia)

Néhány ismertebb műve

• Anyám könnyű álmot ígér (regény) Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1970

• Egy lócsiszár virágvasárnapja (dráma) Bukarest, 1975

• Csillag a máglyán (dráma) Bukarest, 1975

• Káin és Ábel (dráma) Bukarest, 1977

• Engedjétek hozzám jönni a szavakat (esszé) Bukarest, 1977

• A szuzai menyegző (dráma), 1980

• Advent a Hargitán (dráma) Budapest, 1987

• Az álomkommandó (dráma) Budapest, 1987

• Heródes napjai (Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról) Debrecen, 1994

• Létvégi hajrában. Esszék, jegyzetek, beszélgetések, levelek; szerk., jegyz. Ablonczy László, Cs. Nagy Ibolya; Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2006

• Sikaszói fenyőforgácsok. Cikkek, naplójegyzetek; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2007

• A készülődés éjszakái. Emlékek, beszélgetések, tanulmányok. Pusztakamarástól Marosvásárhelyig; szerk. Ablonczy László; Helikon, Bp., 2008 (Sütő András összes művei)

• A máglya füstje; szerk. Ablonczy László; Helikon, Bp., 2008 (Sütő András összes művei)

• Digitalizált művei : Digitális Irodalmi Akadémia