Ferenczy Noémi (Szentendre, 1890. június 18. – Budapest, 1957. december 20.) gobelinművész, festőművész, a legkiemelkedőbb magyar gobelinművészek egyike. Kőrösi-Krizsán Sándor felesége.
Életpályája
Apja Ferenczy Károly festőművész, anyja Fialka Olga festőművésznő. A művészettel – mint mindegyik testvére – apja műtermében kezdett ismerkedni. A nagybányai művésztelepen sokszor megfordult. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben. 1926-tól a KUT tagja volt. 1932-ig élete nagy részét Nagyváradon és Brassóban töltötte. 1932-től élt Budapesten. 1945-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, egészen haláláig.
Jelentősége
A kárpitművészet megújítója volt. Az általános gyakorlattal ellentétben Ferenczy Noémi nemcsak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette is őket. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból. Kárpitjai igen erősen dekoratív hatásúak, síkszerűek, újító volt ilyen téren is. A kárpitművészetben addig alkalmazott stílusok inkább idillikus tájkép festészetre hasonlítottak. Az ő képein egyformán fontos volt a figura és a természet. Gobelinjeinek lírai színvilága is egyedi. Színei a kezdeti erős színekből, egyre inkább átmentek a pasztell felé. Képes volt a gobelinművészetet a monumentális művészet rangjára emelni.
Fontosabb művei[szerkesztés]
- Teremtés (1913)
- Menekülés Egyiptomba (1917)
- Harangvirágok (1921)
- Nővérek (1921)
- Kertésznők (1923)
- Fahordó nő (1925)
- Parasztfej kaszával (1926)
- Piros korsós szőlőmunkásnő (1930)
- Szövőnő (1933)
- Kőműves, Házépítő, Pék (1933)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferenczy_No%C3%A9mi
Be First to Comment