PODMANICZKY FRIGYES

Személyét már pályája vége felé legendák övezték. Így azt beszélték róla, hogy a fővárost szinte sose hagyta el, mert azt tartotta, hogy még nyaralni is itt lehet a legjobban. Tréfásan egyesek „kockás báró”, „pepita báró” illetve „Fridmaniczky Poci”-néven emlegették.

1983-ban Budapest V. kerületében teret neveztek el róla, ahol 1991 óta Kő Pál szobra állít emléket Podmaniczky Frigyesnek.

Podmaniczky emlékének ápolása egyfajta erjesztője volt a városvédő fordulatnak, a lokálpatriotizmus éledésének. A Budapesti Városvédő Egyesület minden év június 20-án hagyományosan megkoszorúzza a szülőházán található emléktáblát, a belvárosi Ferenczy István utca 12. alatt.

ÉLETE

Szülei báró Podmaniczky Károly és Janckendorfi Nostitz Erzsébet . Gyermekéveit Aszódon töltötte; édesapja már 1833-ban meghalt. Középiskoláit 1838-tól 1842-ig a pesti ágostai evangélikus gimnáziumban (ma Fasori Evangélikus Gimnázium) végezte, 1842-43-ban a jogot Késmárkon hallgatta, ahova nevelője Hunfalvy Pál jogtanárnak választatott.

1843-tól tevékenyen részt vett a politikai életben. Ráday Gedeon megyei követ mellett írnokként működött. 1845-ben Berlinbe ment az egyetemre, majd hosszabb külföldi útra indult.

1847-ig Pest vármegyei aljegyző, ekkor mint királyi engedélyt nyert mágnás részt vett a pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban a pesti országgyűlés felsőházának tagja és korjegyzőjeként dolgozott.

A szabadságharcban huszárkapitány és osztályparancsnok volt. 1848 szeptemberében mint önkéntes a Schwechat melletti táborba indult, azután a Károlyi-huszároknál mint kapitány végig küzdötte a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel után Aradon az osztrákok besorozták közlegénynek. Ezután Olaszországba Milánóba kísérték az ott állomásozó 7. sz. Prohaszka-gyalogezredhez, ahol 1850 februárjáig szolgált; innét Innsbruckba, a Lajos főherceg 8. sz. gyalogezredbe osztották be. Végül 1850. június 21-én megszabadult, haza kerülvén falura vonult és az irodalomnak élt. Visszavonult a közéleti szerepléstől, és szépirodalommal valamint evangélikus egyházának ügyeivel foglalkozott.

A Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 16-án levelező tagjává választotta.

1875 és 1885 között a Nemzeti Színház intendánsa. Tízéves működése alatt a színház egyik fénykorát élte. Rendeleteivel hosszú időre biztosította, tevékenységével elősegítette a zökkenőmentes működést, anélkül, hogy a művészeti irányításba beleszólt volna. Első lépésként a műfajokat választotta szét.

A népszínműveket és operetteket átadta a Népszínháznak. A szerveződő operaház – amelynek létrehozásában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökeként is jelentős szerepe volt – majdani együttesének kialakítását is megkezdte. Rendkívül sokat tett mind a Nemzeti Színház, mind az épülő operaház biztonságos működéséért, a korszerű technika megvalósításáért. A nyitás előtt már minden szempontból teljesen szétvált a drámai és operai tagozat.

A különváló színházak között átgondolt rendszer alapján osztotta el a jelmezeket és a díszleteket. Gondossága, minden részletre kiterjedő figyelme hosszú időre biztosította e két intézmény kiegyensúlyozott ügykezelésének kereteit is. Budapest kulturális életének fejlesztésében játszott szerepe miatt köztiszteletben álló személy volt.

1885-ben mint intendáns ünnepelte 10 éves jubileumát, és ez alkalommal a király császári és királyi valóságos belső titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki. 1886-ban az adriai biztosító társulat magyarországi osztályának intézője lett, 1889-ben pedig a Szabadelvű Párt elnöke annak megszűnéséig.

1861 és 1906 között országgyűlési képviselő, 1861-ben az országgyűlés alelnöke lett. 1874-ig a szarvasi, 1875-ben a nagylaki kerület, 1878-ban Budapest VI. kerülete, 1881-ben Csanád vármegye nagylaki, 1884-ben és 1887-ben az ókanizsai, 1892. január 28-án, 1896-ban és 1901-ben Budapest IV. kerülete, 1905-ben Szászrégen választotta meg országgyűlési képviselőnek.

1898. február 8-án mint a fővárosi közmunkatanács elnöke kapta az I. osztályú Vaskorona-rendet. A hajléktalanok menhelye egyletének elnöke; az országos honvédegyletnek is több évig volt elnöke. De legfényesebben igazolják hazafias jellemét azon 20 512 forintnyi alapítványai, melyeket hazai közcélokra adományozott. (Naplótöredékek III. 307. l.). Végső nyughelye az aszódi evangélikus templom.

Szépirodalmi művei, amelyeket korában szívesen olvastak, Mikszáth Kálmán szerint nem maradandó irodalmi értékek. Naplója és útleírásai viszont sok adatot tartalmaznak, Krúdy Gyula dolgozta fel őket az író születésének centenáriuma után.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Podmaniczky_Frigyes