REMBRANDT

Rembrandt – eredeti nevén Rembrandt Harmenszoon van Rijn – (Leiden, 1606. július 15. – Amszterdam, 1669. október 4.) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művész.

Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek (kb. a 17. század középső harmada). Ebben az időben volt csúcspontján a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom.

MUNKÁI

Rembrandt kb. 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot alkotott. Számos önarckép fűződik a nevéhez, összesen körülbelül száz (ha beleszámítjuk a majd 20 metszetet is). Ezekből megismerhetjük Rembrandtot, az embert, a kinézetét, de – ami ennél jóval fontosabb – képet alkothatunk az érzelmeiről és gondolatairól is, ahogyan az ábrázolásokon a balszerencse és a bánat ráncokat szánt a homlokára.

A munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az a erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Szintén kiemelhető az az érzékenység, amellyel az embereket ábrázolta.

Közvetlen családját – feleségét, Saskiát, fiát, Titust és élettársát, Hendrickjét – gyakran kiemelt helyen szerepeltette a festményein, beleértve a mitológiai, bibliai, vagy a történelmi témákat.

ÉLETE

Rembrandt 1606-ban született Leidenben, Hollandiában. A források ellentmondásosak abban, hogy a családjában 7, 9 vagy 10 gyerek volt. Aránylag jó körülmények között éltek, az apja molnár volt, az édesanyja pékleány.

Miután kijárta a latin iskolát, beiratkozott a Leideni Egyetemre, mert szülei tudósnak szánták, pedig ő már ekkor is a festészethez érzett több kedvet. Rövid idő után ott is hagyta az egyetemet, és akkor szülei is beleegyeztek, hogy Jacob van Swanenburgh (1571–1638) leideni mester tanítványa legyen. 1624-ben fél évet Amszterdamban töltött, Pieter Lastman történelmi festőnél, majd visszatért Leidenbe, ahol műtermet nyitott, amit megosztott barátjával és kollégájával, Jan Lievensszel. 1627-től már tanítványokat fogadott; egyik legelső (és legelismertebb) tanítványa Gerrit Dou (franciásan: Gerard Dou) volt (1628–1631 között).

1631-re Rembrandt már olyan hírnévnek örvendett, hogy számos portrét rendeltek tőle Amszterdamból. Ezért odaköltözött, és több száz arcképet festett megrendelésre, köztük páros, illetve csoportos portrékat is. Bár ezek az arcképek alapozták meg hírnevét, ő maga fő feladatának továbbra is a történeti festészetet tartotta.

Amszterdamban a híres műkereskedő, Hendrick van Uylenburgh házában lakott, és 1634-ben feleségül vette a galériás unokahúgának lányát, Saskiát. Ez kétségkívül szerelmi házasság volt, mert annak ellenére, hogy jó családból származott (az apja Leeuwarden polgármestere volt), Saskia árva volt, és nem kifejezetten jómódú. A nővérével élt Frízföldön, és nem voltak túl jó összeköttetései Amszterdamban.

1639-ben Rembrandt nagy házat vett a Jodenbreestraaton, a város Joden (a. m. „zsidók”) kerületében, és jelentős műgyűjteményt vásárolt össze (a házban most Rembrandt-múzeum van). Műhelyében tehetséges tanítványokat (pl.: Carel Fabritius, Nicolaes Maes) foglalkoztatott (így például Példázat az elrejtett kincsről című, a Szépművészeti Múzeumban látható képét Douval közösen festette). Bár jómódban éltek, a magánéletük rosszul alakult. Három gyermekük halt meg nem sokkal születése után, és csak a negyedik, az 1641-ben született Titus élte meg a felnőtt kort. Saskia 1642-ben, nem sokkal Titus születése után meghalt, valószínűleg tuberkulózisban.

KÉSEI ÉVEK

Saskia halála után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, egy Geertje Dircx nevű özvegyasszonnyal, és ez idővel élettársi kapcsolattá fejlődött. Geertje perelte Rembrandtot, mivel állítása szerint az házasságot ígért neki, és a bíróságon szerette volna a festőt az ígéret betartására kényszeríteni. A bíróság végül nem kényszerítette házasságra Rembrandtot, de nagy, 160 guldenes kártérítést kellett kifizetnie. Később Rembrandt Geertje Pieter nevű fivére tanúvallomása alapján rábizonyította az asszonyra, hogy Saskia rábízott, 200 gulden értékű ékszereit el akarta sikkasztani, s dologházba csukatta a nőt.

1649-ben Rembrandt új szeretője a sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels lett, aki eredetileg szintén a festő szobalánya volt. 1654-ben született lánya (Cornelia), és ezután Hendrickjét hivatalosan megfeddte a várost uraló kálvinista egyháztanács, amiért bűnben él Rembrandttal, aki nem volt tagja a református egyháznak, így őt nem idézték maguk elé.

Rembrandt nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy 1656-ban csődöt kellett jelentenie. Hitelezői 1657-58-ban elárverezték házát és műgyűjteményét. Ezután sokkal szerényebb lakásba kellett költöznie a Rozengrachton, ahol Hendrickje és Titus megélhetési célból művészellátó boltot nyitott. Művészi hírneve eközben nem csökkent; ebben fontos része volt annak is, hogy egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városháza falán függött.

Rembrandt túlélte Hendrickjét († 1663) és Titust († 1668) is. Csak lánya, Cornelia maradt mellette, amikor 1669. október 4-én Amszterdamban, szegényen meghalt. Ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben. (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rembrandt