ANYÁM

VASS JUDIT

ANYÁM

húsz év múlva

meggondolta magát,

de épp megkeményített

szívvel éltem,

épp bajban voltam

minden érintéssel,

vagy épp

azok hiánya fájt.

S most nem tudom,

hogy él-e.

Keresni kezdtem néhány éve,

de nyoma veszett,

vagy már ő nem akarta.

A másik meghalt.

S most hármunk keresztjébe írom:

Nincs visszatérés, de irgalom miatta.