Berczik Zoltán 1950-től a Gyulai Vörös Lobogó, 1955-től a Budapesti Lokomotív, 1957-től a Vasútépítő Törekvés, majd 1965-től a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) asztaliteniszezője volt. 1957-től 1969-ig összesen száznegyvenöt alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A világ- és Európa-bajnokságokon összesen tizenhárom érmet – köztük az 1958. évi budapesti és 1960. évi zágrábi Európa-bajnokságon három-három aranyérmet – nyert. Az aktív sportolást 1969-ben fejezte be.
Visszavonulása után a Testnevelési Főiskolán edzői, majd mesteredzői oklevelet szerzett. Még aktív játékosként a BVSC játékosedzője volt. 1969-től 1984-ig a magyar válogatott vezetőedzője lett. Tanítványai közül Jónyer István négyszeres, Klampár Tibor és Gergely Gábor kétszeres, illetve Kreisz Tibor és Takács János egyszeres világbajnok lett. 1984-től 1985-ig a japán Butterfly cégnél volt edző. Hazatérése után a BVSC vezetőedzője, majd 1989-től 1996-ig ismét a magyar válogatott vezetőedzője, illetve a Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) edzőbizottságának vezetője volt. 2001-től a szövetség alelnökévé, később tiszteletbeli elnökévé választották. 1998-tól Gyula város díszpolgára.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Berczik_Zolt%C3%A1n
Be First to Comment