KÉKET

VASS JUDIT

KÉKET

szőkét kevert

a DNS találka,

apám-anyám

elveszett barnája

nem öröklődik testté,

tán néhány ige fogan,

na nevezzük, mondjuk

verssé,

de halálnál maradandóbb

a rímet nem fogant

hétfő vagy péntek reggel,

mikor nem álltam bosszút,

vagy nem lökdösődtem,

de inkább nyeltem,

és inkább továbbálltam,

mert jó is volt itten,

a porszem szabadságban,

hol nem lóg kötélen

csak a lét balgasága,

a kékes szőkébe öltözött

nyírfák ringatása.

És most jön a győzelem

nehezebb része:

az élet szabadon engedése,

a belenyugvás,

hogy megszökött,

a legjobb, ha két szolgálat

között.