BLOOMSDAY

VOJTINA ÖRÖK                     

HÁTRAARCOT

„… csinált,és háromszor megáldotta

nagy hókuszpókusszal

a tornyot, az egész környéket

és az ébredező hegyláncokat…”[1]

mindig későn jutunk oda,

ahol újra gyermeki széles

a nap felnőttes mosolya,

és összejátszik ellenünk

unalom, öröm, kései belátás,

hogy hiszen tudtuk:

a szó mágiáját veszélyek gyújtják,

de még nem volt rá mondatunk elég,

végül az is elég, elég…

a füstjük fojtogat, hajt

egy félvilágon át, a tüdő helyet keres,

hol oxigéndús a YES,

de elszakadni ki tud, ha nem lehet.

[1] Joyce: Ulysses. ford. Szentkuthy Miklós