Gróf tolnai Festetics György vagy Festetics (I.) György (Ság, 1755. december 31. – Keszthely, 1819. április 2.), a keszthelyi Georgikon alapítója, szabadkőműves, a Graeven huszárezred alezredese, nagybirtokos. Gróf Széchenyi István anyai nagybátyja.
A gróf tolnai Festetics család sarja. Szülei gróf Festetics Pál (1722–1782) kamarai alelnök és gróf nagybossányi Bossányi Julianna (1734–1805) voltak. Leánytestvére, gróf Széchényi Ferencné gróf tolnai Festetics Julianna (1753–1824), gróf Széchenyi István édesanyja volt. Testvérei közül János (1763–1844) és különösen Imre jelentős szaktekintélynek számítanak a magyar agrárreformok megvalósítói között.
16 éves korában a bécsi Theresianumban tanult, ahol építészeti rajzkísérleteivel tűnt ki; ezért az ottani szépművészetek akadémiája tiszteletbeli tagjává fogadta. 21 évesen az udvari kamaránál kezdte hivatali pályáját, azonban 1778-ban katonának állt a Nádasdy-huszárezredben. 1786-ban a bécsi magyar nemesi testőrséghez került, ahol megismerkedett a francia felvilágosodás eszméivel.
18 évig szolgált a hadseregben. 1790. július 12-én mint a Graeven huszárezred alezredese, néhány tiszttársával folyamodványt nyújtott be az országgyűléshez, melyben kérte, hogy a magyar ezredeket teljesen magyar lábra állítsák. Ezzel a lépéssel Bécsben nagy neheztelést vont magára. 1791 májusában kilépett a hadi szolgálatból és keszthelyi magányába vonult vissza, ahol a még nagyatyja által tervbe vett családi majorság megállapításán, gazdasága rendbe hozásán munkálkodott.
Politikai fellépése, társadalmi élete
Festetics György magatartása nemzeti irányba fordul, ő is a Habsburg-ellenes, nemzeti táborhoz húz. 1791 májusában kilép a hadseregből, hogy visszatérhessen a hazájába. Visszavonul Keszthelyre, s ettől kezdve szinte állandóan itt él.
Festetics nagysága abban áll, hogy elhagyva az udvar kegyeit hajszoló, arisztokraták útját, kiáll az anyanyelvű irodalom mellett, és mindent megtesz az ország gazdasági műveltségének emelésére.
A szabadkőműves jáprai Spissich János (1745–1804) zalai alispánnal szoros barátságot ápolt; Festetics György is tagja volt a „Jó tanácshoz” címzett szabadkőműves páholynak Zalaegerszegen, amelyet Spissich vezetett.
Festetics György barátságot ápolt Kazinczy Ferenc íróval, tubolyszeghi Tuboly László költővel, valamint Pálóczi Horváth Ádámmal is. Festetics György gyermekeit a szintén szabadkőműves barkóczi Rosty János (1759–1810), keszthelyi római katolikus plébános keresztelte meg; a gyermekei keresztapaságát a keszthelyi plébános apja, barkóczi Rosty Ferenc (1718–1790) Vas vármegye alispánja és országgyűlési követe, királyi tanácsos is vállalta, aki szintén jó baráti viszonyban volt Festetics Györggyel, táblabíró, földbirtokos.
A szabadkőműves páholy tagjainak egy része (Festetics Györggyel együtt) vezető szerepet játszott abban, hogy a zalai megyegyűlés 1797. április 12-én igen önérzetes hangú határozatban mondott ellent a franciák ellen meghirdetett nemesi felkelésnek. A király által elrendelt vizsgálat eredményeként néhány tisztségviselőt elmozdítottak állásából, másokat súlyos megrovásban részesítettek: Spissich János zalai első alispánt, nemes Mlinarics Lajos zalai másodalispánt, gróf Althann Mihály János zalai főispánt, Tuboly László zalaegerszegi főszolgabírót, Kozits Istvánt, Szapáry Pétert, Csány Ferencet, Tuboly Imrét valamint magát Festetics Györgyöt is.
A GEORGIKON
Gróf Festetics György a hazai gazdálkodás fejlesztésére alapította iskoláját, amely 1797 júliusában egy tanárral (Balla Károly) és egy tanulóval kezdte meg működését. Célja az volt, hogy felsőbb szervezetű gazdasági tanintézete és földműves-iskolája legyen, de hamarosan még hat, vagyis összesen nyolc külön rendeltetésű iskolai intézményt egyesített benne, melyek mindegyikének – közvetve vagy közvetlenül – eredetileg saját birtokai számára a gazdatiszt-képzés volt a feladata. Az intézményt József nádor 1801. augusztus 23-án szántással avatta fel. Ugyanebben az évben a keszthelyi kis gimnáziumot ötosztályossá emeltette, és abban nemes ifjak számára convictust alapított (amelyet 1808-ban Sopronba helyezett át).
- A tudományos gazdasági iskola, közönségesen ezt értik Georgikon elnevezés alatt, célja volt szakképzett gazdatisztek nevelése, továbbá földbirtokosoknak alkalmat adni, hogy az okszerű gazdálkodást elsajátítsák, valamint hogy a gazdasági ipar terjesztéséhez hozzájáruljon. Tanfolyama a grófi ösztöndíjasok részére hároméves volt, külső tanulók egy-két évre is fölvétettek. A tanév eleinte trimesterekre, utóbb félévekre volt beosztva. A tulajdonképi gazdasági szaktanulmányokon kívül a matematikai és fizikai-veterináriai szak részesült kiváló figyelemben. Az oktatás latin, német és magyar nyelven folyt. 1846-tól fogva úgy az oktatás, valamint az ügykezelés egészen magyar nyelven ment.
- A parasztiskola, vagyis földmívelés-iskola célja az uradalom részére leendő cselédnevelés volt. A tanítást, mely olvasás, írás és számoláson kívül a gazdaság elemeire, gyümölcsészet, selymészet, méhészetre stb. terjedt, felügyelet mellett főleg két grófi stipendiátus teljesítette. A tanfolyam nem volt szorosan meghatározva; a fölvett fiúk addig maradtak az iskolában, ameddig azt szükségesnek vélték. Az iskola 1789 elején nyílt meg.
- A Pristaldeum rendeltetése volt oly jogvégzetteknek a gazdasági jogba s egyáltalában a gazdasági ismeretekbe való beavatása, kik uradalmi ügyvédeknek vagy jogtanácsosoknak készültek. Az 1804-1805-iki tanévvel nyitották meg.
- Az erdész- és vadásziskola két, felsőbb és alsóbb osztályra oszlott. A felsőbb tanulóit önálló erdőkezelőkké képezték, az elsőbbiéból erdőőröket, erdőkerülőket neveltek. A felsőbb osztály tanfolyama hároméves, előadási nyelv a német volt. Megnyílt az 1806–7. tanévvel.
- A kertésziskola a grófi kertész vezetése alatt állott, ki a szaktárgyakat tanította s a gyakorlati beavatást végezte, emellett elemi tanító vagy stipendiátusok is tanították a kertészekké képzendő fiúkat. A tanfolyam kétéves volt, gyengébbeket tovább is ott tartottak.
- A mérnökiskola célja volt kellő előképzettségű ifjakat a gazdasági építészetben, csatornázás, öntözés, hidak, malmok, iparüzletek építése és berendezése terén kiképezni, mi végből azok a két évi tanfolyamban nemcsak elméleti oktatásban részesültek, hanem eközben és az egyévi gyakorlatban a mesteremberek munkáját ellenőrizni, a számadásokat s az építési hivatal ülésein a jegyzőkönyvet vezetni tartoztak. A kézművesek számára berendezett vasárnapi iskolában a másodéves hallgatók tanítani tartoztak. A tanfolyam sikeres befejezése után a gróf a jelesebb hallgatókat saját költségén Pestre küldte mérnöki oklevél szerzése céljából, minek megtörténte után uradalmi mérnökképen néhányan közülük a Georgikonban a matematikai szakban mint tanárok is nyertek alkalmazást. A mérnöki iskola 1808-ban nyílt meg.
- A ménesmester- és lovásziskola feladata volt a ménesek részére szakképzett személyzet nevelése. Azonkívül olyanok is fölvétettek, akik a lovaglásban magasabb kiképeztetést nyerni óhajtottak. Eleinte a tanfolyam két, utóbb négyéves volt. A tanítást a Georgikon állattenyésztési és állatorvosi tanárai, két grófi lovászmester és egy istállófelügyelő végezte. Az oktatás magyar és részben német nyelven történt. Az iskola az 1807–8. tanévvel nyílt meg.
- A gazdaasszonyiskolában leányokat a háztartásban, kézimunkákban, baromfitenyésztésben, stb. képeztek ki, sőt az erkölcs-, illem-, egészségtanban, rajzolásban és zenében is kaptak oktatást. A tanfolyam hároméves volt; két férfi és egy nő végezte a tanítást. Az iskola 1808-ban nyílt meg.
Működése
A Georgikon 51 évi fennállása közben 97 tanár vett részt hosszabb-rövidebb ideig az oktatásban, kik közül 47 volt magának a Georgikonnak tanítványa. Több külföldi is találkozik köztük, de a törekvés az levén, hogy az oktatás magyar nyelven történjék, hazai erők képzésére mindig kiváló súlyt helyeztek.A jelesebb, tanári pályára alkalmasnak mutatkozó fiatal embereket, kivált Festetics György gróf, de fia László is jutalmazásokkal s egyéb kedvezményekkel ösztönözték szakképzettségük tökéletesítésére. Nagy összeget képvisel egymaga az a költség, melyet a tanárok külföldön való további kiképeztetésére és utaztatására fordítottak.
A tanulók számára számos ösztöndíj, a cselédség részére jutalomdíj volt rendszeresítve. Eleinte a Georgikon ügyét a grófi jószágkormányzó vezette, nevezetesen akkor, amikor a kormányzó Nagyváthy János volt, ki nemcsak a vezetésben, hanem a tanításban is részt vett. Utóbb, az iskolai intézmények és a tanszemélyzet szaporodása következtében, a Georgikon mindinkább iskola, sőt főreáliskolai jelleget öltött magára (egykorú német leírások akadémiának címezték), önálló szervezetet és kezelést kapott. Élén az archon állt, aki a gróf a tanárok közül nevezett ki, utóbb a tanári kar volt az archon megválasztásával megbízva és a gróf csak a megerősítés jogát tartotta fenn magának. Több archon a választás megújítása nélkül is megerősíttetvén tisztében, éveken keresztül viselte azt. Az archon az összes tanügyet vezette, fegyelmi joga volt, a gyűléseken elnökölt, a jószágkormányhoz havonként jelentést tett; működéséért külön fizetési pótlékot élvezett. A tiszttartó, vagy mint eleinte nevezték, a főgazda, ki egyúttal a gazdaság tanára volt, a Georgikonhoz kapcsolt gazdaságot vezette; jelentéseit közvetlenül a jószágkormányhoz terjesztette be. A számvivő v. számtartó mindenkor a gazdaságtan helyettes tanára, a számadásokat vezette.
A Georgikon rendelkezésére bocsátott gazdaságot 1799-ben szakították ki, 1802-ben szőlő és erdővel egészítették ki. A szántóföld 241, a rétek 118, a kertek 21, a szőlő 5, az erdő 150, a majortér 8, összesen 543 holdat tett. 1810. a gazdaság területét 902 holdra egészítették ki. A major, Keszthely város délnyugati részén elterülve, amely mai napig is Georgikon-major nevet visel, számos, legtöbbnyire kőépületből állott; mellette voltak a kőfallal bekerített kertek, szemben vele a fáskert (park), a legkülönbözőbb fák és cserjék dendrológiai gyűjteménye; a major közvetlen szomszédságában terült el a kísérletekre szánt térség és vele összefüggésben a szántóföldek, rétek, gyümölcsös, epreskert, stb. A szántóföldek számára Thaer Albrecht hozzájárulásával állapították meg a váltórendszer szerinti vetésforgót. Az állattenyésztésre különösen nagy súlyt helyeztek; különféle fajta szarvasmarhát, lovat, juhot, sertést, stb. tartottak. Ahol valami híres tenyésztés felmerült, Festetics György gróf abból feltétlenül szerzett állatokat. Még angorakecskét is tenyésztettek, amelyet Perzsiából hozattak.
Az 1848. tanévnek tekintettel a felmerült eseményekre, a szokottnál korábban kellett volna befejeződnie, s a vizsgálatok jun. 19-ére voltak kitűzve, az ifjúság azonban annak kijelentése mellett, hogy a szabadságharcban részt venni hazafiúi kötelességének tartja, ezt május 24-én az archon előtt tömegesen és ünnepélyesen kijelentette, mire a bizonyítványok a vizsgálatok eredménye nélkül kiszolgáltattatván, az ifjúság Keszthelyt elhagyta s a Georgikon ezzel megszűnt, a szabadságharc lezajlása után pedig annak újból való megnyitására kísérlet sem történt, 17 évvel később, teljesen megváltozott viszonyok között, nyomába lépett a keszthelyi magyar királyi gazdasági tanintézet.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Georgikon
1796-ban gróf Festetics György Csurgón felépítteti Somogy első gimnáziumát, amit 1948-ban államosítottak, majd 1992-ben a rendszerváltozás után az államtól a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium visszakapta és 1993-ban Csurgó Város rendelkezésére bocsátotta, 50 évre. Ma ebben a nagy múltú, ódon épületben működik a Városi Múzeum.
/Forrás: Csurgó Város honlapja/
1802-ben negyvenezer forint tőkét ajánlott fel, hogy annak kamatából három magyar nemes ifjú a bécsi mérnöki kar iskolájában a hadi tudományokat tanulhassa. 1809-ben a francia háborúkor száz, utóbb ötszáz huszárt állított ki saját költségén a hadsereghez; Zala vármegyénél pedig 100 000 forintot tett le a szegényebb nemesek hadba állására.
1817-től kezdve évenként a király neve napján nemzeti ünnepet rendezett, ahol a jelesebb magyar írókat emlékfa-ültetéssel és tiszteletdíjakkal örvendeztette meg. A hazai tudományos életnek is egyik fő pártolója és előmozdítója volt. A göttingai tudós társaságnak levelező tagja volt.
Festetics életének utolsó figyelemre méltó kezdeményezése. Asbóth János professzor útmutatásai alapján, Keszthelynek a magyar irodalmi élet találkozóhelyévé való szervezésének kísérlete volt. Bécs gyanakvásának elaltatására az uralkodó neve napjára időzített Helikon ünnepségeken a Georgikon hallgatói nyilvánosan adtak számot ismereteikről, a Keszthelyre ellátogató költők műveiket felolvasták, elméleti és esztétikai kérdésekről vitatkozhattak. Döntő volt hogy a nyelvújítási viták során keletkezett konfliktusokat feloldhatták, és az együttléthez Festetics, mint mecénás, formális hátteret biztosított. Kisfaludy Sándor, Pálóczi Horváth Ádám, Dukai Takács Judit, és Berzsenyi Dániel voltak a legnevesebb résztvevők.
1799–1801 között új épületszárnyat építtetett a kastélyhoz, itt található a Helikon Könyvtár, Magyarország legnagyobb és egyetlen épen maradt magánkönyvtára, több mint 90 ezer, főleg 18. és 19. századi kötetével és eredeti berendezésével. Neoklasszicista stílusú bútorzata iparművészeti alkotás. A gyűjteményben található többek között 1808-ban készült földgömb és hársfából készült csillár.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Festetics_Gy%C3%B6rgy_(mez%C5%91gazd%C3%A1sz)
