Szerző: vjit

május 19, 2024 / Évfordulók

JOHANN WOLFGANG GOETHE

EPIRRHEMA

 

Fürkéssz a Lét műhelyében

mindig egészet a részben.

Semmi héjban, semmi magban:

mert ami kint, bent is az van.

Villám-szemed így hatol be

a nyitott-szent rejtelembe.

 

Vonz a való látszata,

játék komolyodhat:

ami él, nem Egy soha,

kerete a Soknak.

 

Szabó Lőrinc fordítása

„Az író … az a nevelő, aki maga a legszokatlanabb úton neveltetett és a nevelés nála mindig kezet fogva jár az önmagával való harccal…Ez a belső és a külső egymásba olvadás, viaskodás az Énnel és a világgal egyszerre…Ez a viaskodás … ez a pedagógiai szolidaritás a környező világgal, a néppel, olyan szolidaritás, amely … gyakran … kritikai hidegségként és szigorként nyilvánul, ahogy minden nagy németnek, különösen Goethének és Nietzschének szavaiból és ítéleteiből ismerjük, – mennyivel több elkötelezettség van ebben, mint a hurrá-hazafiak rikoltozó ön- és népigazolásában.”

 

Thomas Mann: Goethe mint nevelő.” Nyugat, 1932. 9-10. szám

 

„ Goethe hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az.

Nálunk főleg Kazinczy Ferenc korában érezhető, amikor irodalmunkban egész iskolává lett a németeket, s különösen Goethét utánzó irányzat. Kazinczy különösen szerette őt, főleg a görög klasszikusokra emlékeztető költészetét, s iparkodott azt nálunk is meghonosítani. Goethe hatása azonban nem itt kezdődik, hanem a Wertherrel, amelynek egyik silány utánzatát (Adolfs Briefe) maga Kazinczy magyarította Bácsmegyei gyötrelmei c. alatt. Werther hatása alatt írta meg Kármán József költői szépségekben gazdag kisregényét, a Fanni hagyományait. A Werthernek magának három magyar fordítása jelent meg a 19. században, az első 1823-ban, a második 1837-ben, mind a kettő névtelenül, a harmadik pedig 1864-ben Bajza Jenőtől.

…A 20. század első évtizedeiben Iphigenia Tauriszban című drámáját Babits Mihály, a Faustot pedig Sárközi György fordította magyarra. Művei újabb fordításai közül jelentősek Vas István vers- és prózafordításai (Vonzások és választások), valamint Jékely Zoltán és Kálnoky László Faust-átdolgozása. Hermann és Dorothea című eposzát legújabban Hárs Ernő fordította magyarra…

ÉLETE

Édesapjuktól és házitanítóktól magánleckéket kaptak, ezen felül tanultak latinul, franciául, ógörögül és angolul is. Goethe későbbi éveiben nagyon fontosnak tartotta az idegen nyelvek ismeretét. …(Apja) Johann Caspar nem szerette volna, ha gyermekeinek az oktatás hiánya miatt ugyanazokat a hátrányokat kellett volna elszenvedniük, mint neki, így taníttatásukról igen magas szinten gondoskodott. Taníttatta rajzolni, úszni, lovagolni, vívni; mindenre, ami egy előkelő ifjú képzettségéhez akkoriban tartozott. Goethe kezdetektől fogva nem kedvelte az egyházat, annak történetét a „tévedések és az erőszak keverékeként” (Mischmasch von Irrtum und Gewalt) jellemezte…

A Werthernek (1774) óriási hatása volt az egész korra. Goethe hírneve a legszélesebb körben elterjedt, s számos látogatót vonzott házukba. A kor leghíresebb emberei felkeresték őt, s barátaivá lettek…

 

1774 decemberében … ismeretséget kötött Károly Ágost weimari herceggel … s miután 1775 szeptemberében átvette a nagyhercegség kormányzását, meghívta Goethét Weimarba…

Később Herder és Friedrich Schiller is odakerült. Goethe megnyerte Károly Ágost rokonszenvét, s csakhamar benső bizalmas barátjává lett. A herceg 1776-ban követségi tanácsossá, majd rövidesen titkos tanácsossá nevezte ki, s Goethe igyekezett hivatali kötelességeinek is megfelelni… úgyhogy tényleg ő volt a herceg első minisztere, aki 1782-ben valóban miniszterelnökévé nevezte ki, bár ő ezt éppen nem óhajtotta….

 

Ugyanezen évben, két hónappal előbb történt, hogy II. József császár nemességgel tüntette ki.

… (Charlotte) Steinné asszony, a hercegi főlovászmester neje, a nála hét évvel idősebb igen érdekes és finom lelkű nő volt… lassan észrevétlenül erős, de tiszta, az erkölcs és kötelesség határain túl nem csapó szerelmi viszony fejlődött, ennek emléke a költő leveleiben maradt fenn…

 

Ez idő tájt kezdett foglalkozni földtani, majd növénytani, anatómiai, csonttani és különösen színtani tudományokkal. (Az állkapocs egy csontját Goethe-csontnak hívják. vj)

 

…nem tudott alkotni, mert a környezet nem nyújtott neki ehhez elég tápot. Régi óhaja volt Itáliát, a művészet klasszikus honát látni… hozzájárult a környezettel való elégedetlenség, némi politikai nézeteltérés közte és a herceg között, s azon óhajtása, hogy Steinné asszonytól szabaduljon.

 

Az itáliai utat inkognitóban, Möller kereskedő neve alatt tette meg. Előbb Velencébe, majd Rómába ment. … sokat foglalkozott a képzőművészetekkel, ami kétségkívül nagy hatással volt költői képzeletére is. A művészet országából Goethe nem vágyódott haza. Másfél évig mulatott ott, és csak 1788 áprilisában tért vissza. A herceg felmentette politikai hivatalaitól, s csupán a tudományos és művészeti intézetek felügyeletét hagyta meg nála, ehhez később (1792) még az újonnan alapított udvari színház intendánsi hivatala járult…

 

A weimari élet szűkkörű és kicsinyesnek tűnt, a római tartózkodás után. Még jobban érezte ezt azon új viszony következtében, amelyet Christina Vulpiusszal, egy ottani hivatalnok leányával, … kezdett….1789. december 25-én született fia, Ágost, az egyetlen, aki gyermekei közül életben maradt. Krisztinát később, 1806-ban törvényesen is elvette…Hozzájárultak lelki egyensúlyának megzavarásához a francia forradalom eseményei…

 

Ilyen körülmények között meghatározó befolyással volt lelki életére az a … barátság, amely közte és Friedrich Schiller között, 1794-ben létrejött…A közízlés ferdeségei, a középszerű írók, és a fonák irodalmi viszonyok ellen közösen valóságos hadjáratot indítottak csípős és szellemes epigrammáikkal, amiket Xéniáknak neveztek el

 

…1795-ben fejezte be a Wilhelm Meister tanulóéveit c. regényét, amelyben azt az eszmét akarja illusztrálni, hogy a művészet és élet a gyenge embert is önállóságra juttatják.

…befejezte a Faust első részét, amin egész életén keresztül dolgozott. … Ez nemcsak Goethének fő műve, … Benne az ember tragikuma van lefestve, az ellentmondás, a vágyak szárnyaló nagysága, s az eszközök lenyűgöző csekélysége között…

 

Goethe ezután mindinkább magába fordult, zárkózottá lett, s tanulmányainak élt. A keleti nyelvekkel való foglalkozás gyümölcse egy lírai gyűjtemény: Westöstlicher Diwan, amelyben részint keleti költeményeket dolgozott át, részint eredetieket írt…j. legmélyebben fiának halála érintette, aki 1830-ban Rómában hunyt el. Ez évben végezte be a Faust II. részét,… Nem sokkal később meghalt.

A weimari fejedelmi sírboltban nyugszik, Károly Ágost nagyherceg és Schiller mellett. …Goethének nincs ma élő leszármazottja.” (Wikipedia)

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Johann_Wolfgang_von_Goethe

 

 

május 19, 2024 / Vers

VASS JUDIT

ÉGÖV

Európa

sunnyog, újra sunnyog

A Concorde téri budin

fekete srác 
egyszer használatos

rongyot ragad,

s a csapról letörli

a vízcseppet is.
Merszíbokú, tenkjú,

és persze, köszönöm.
Ne félj fiú, állásod biztos,

az új multiözön ellen

ragyogó gátat épít

a komfortja féltő szellem.
Kvóta, kerítés,

hergelt ebek
kezelik lokálisan

a  globális rettenet
be nem vallott okát,

Vojtina néz bután:

E rongy világban

nem lesz több csudám.

Többek közt ezt is hittem,

na jó, legyen szóvicc:

ezen a majdnem sitten,
amit most lájkol fejemre 

a fehér lelkület.
És pusztulunk.

Már nincsen igaza senkinek.

 

május 19, 2024 / Évfordulók

Apollinaire: Égöv

(részlet)

 

„Most forró parton ülsz előtted a Földközi-tenger

Egész évben virágzó citromfák árnyéka rejt el

Barátaiddal kószálsz alattad leng a bárka

Egyik Mentonba tér haza egy majd Nizzába s kettő Turbiába

Irtózva nézzük látszanak a víz poliptól nyüzsgő mélyei

S halak úszkálnak lágy moszat között a Megváltó jelképei

Kis fogadó kertjében üldögélsz most Prága mellett

Egy rózsaszál az asztalon úgy érzed rólad minden bú lepergett

S míg félig készen hever itt előtted amit írsz a próza

Csak nézed egy kicsiny bogárt hogy altat épp szivén a rózsa

Döbbenten látod Szent Vid ó agátjain az arcod pontos mását

Sosem felejted már e nap halálos szomorúságát

Lázárhoz vagy hasonló itt kit meggyötört a nap

A nagy zsidónegyed órái mind ellenkező irányban forganak

S hátrálsz te is az életedbe vissza lassan s andalogva

Fülelsz a mély kocsmák ölén zengő cseh dallamokra

Ha mégy épp fölfelé a Hradzsin útjain s az alkonyat kilobban

Ímé Marseille-ben vagy körötted zöld görögdinnyék halomban

Ímé Coblenzban vagy az Óriáshoz címzett szállodában

Ímé Rómában ülsz fölötted egy japáni naspolyafa ága

Ímé most Amsterdamban vagy egy lánnyal akit szépnek látsz pedig szegényke csúnya

Egy leydeni diákkal kell majd összeházasodnia s előre únja

Latinul bérelnek szobákat ott Cubicula locanda

Már három napja éltem ott mikor Goudába mentem én emlékszem három napra

Párisban állsz a vizsgálóbíró előtt

Letartóztatnak s elvezetnek ím mint egy gonosztevőt

Oly sokfelé utaztál fájdalom s öröm kisért falukon városokon át

Mielőtt észrevetted volna vad korod s a rettentő hazugságok sorát

Húsz és harminc éves korodban szerelemtől szenvedtél ziláltan

Úgy éltem mint egy eszelős időmet elprédáltam

Nem merek jobb kezemre nézni már és minden pillanatban csak zokognék

Teérted és miattam kit szeretsz és mindazért mi rémít s bennem hánytorog még”

(Radnóti Miklós ford.)

 

 

„Guillaume Apollinaire (Róma1880augusztus 26. – Párizs1918november 9.) költő, író és kritikus.

 

Wilhelm Albert Vladimir Apollinaris de Kostrowitzky (más írásmóddal Kostrowicki) néven született Rómában. Anyja Angelica Kostrowicka lengyel grófnő, apja egy Francesco Flugi d’Aspermont nevű svájci-olasz, arisztokrata származású katonatiszt. Feltehetően szintén ő az apja Guillaume két évvel fiatalabb öccsének, Albertnek. A nehéz anyagi helyzetben lévő férfi valamikor 1884-87 között hagyta el őket, részben a kapcsolatot rossz szemmel néző családjaik nyomásának engedve.[1] Hároméves korában költöztek el Rómából, több olasz városban, majd hétéves korától Monacóban éltek, ahol anyja táncosnőként, előkelőségek kitartott nőjeként és sokszor szerencsejáték-nyereményekkel biztosította megélhetésüket. Apollinaire Monacóban, Cannes-ban és Nizzában járt iskolába; utóbbiban tette le írásbeli érettségi vizsgáit (1897), de a szóbelik előtt ismeretlen okokból elhagyták a várost.

Aix-les-Bains-ben és Lyonban éltek, majd Párizsban egy Jules Weil nevű bankárnál, akivel anyjuk a belgiumi Spa kaszinóiban tett egy rosszul sikerült kiruccanást (a fiúk a közeli Stavelot-ban laktak).[2] Visszatérve Párizsba már nem engedhettek meg maguknak egy bérelt lakást, kénytelenek voltak szállodába költözni. Apollinaire-nek pénzt kellett keresnie: újságcikkeket és (négerként) tárcaregényeket írt.

Az 1901 augusztusától egy évig a Rajna-vidéken dolgozott Milhau őrgrófné lánya, Gabrielle házitanítójaként; közben több német várost (UnkelBonnKöln) is felkeresett. Komoly hatással volt rá a német népköltészet, különösen a liedeket átszövő valóságfeletti elemek, valamint a szimbolizmus. Munkája során ismerkedett meg Annie Playdennel, aki ugyanannál a családnál volt nevelőnő. A házasság is szóba kerül közöttük, de Annie előbb hazatért Angliába, majd kivándorolt az Egyesült Államokba(A megcsalt szerető éneke, A Landor Road-i kivándorló, Annie) A németországi év alatt (1901/02) született versek közül kilenc a Szeszek című kötetben „Rajnai versek” cikluscím alatt jelent meg (a kötet korai tervének még Rajnai éj volt a címe).

1902 első felében három hónapos szabadságot kapott az őrgrófnétól, mely alatt megjárta MünchentBerlintDrezdátPrágát és Bécset.

Visszatérve Párizsba az avantgárd szellemi életének egyik meghatározó alakja lett, barátja volt többek között Pablo PicassoJean CocteauErik Satie és Marcel Duchamp1908-ban ismerkedett meg Marie Laurencin festőnővel, akivel öt évet éltek együtt.

1911-ben csatlakozott a kubista mozgalom egy külön ágát képviselő Puteaux-csoporthoz. Ez év szeptember 7-én a rendőrség letartóztatta, és néhány napra börtönbe került: egy Piéret nevű belga újságíró-kalandor a párizsi Louvre-ból ellopott néhány szobrot, melyből párat Apollinaire lakásán rejtett el, az ő tudta nélkül.[3]

Első (próza)kötete L’enchanteur pourrissant (1909) címmel jelent meg, de az elismerést csak a következő, Alcools [Szeszek] (1913) című gyűjteménye hozta meg, amely addigi tizenöt éves munkásságának szinte minden szakaszából tartalmaz műveket, melyek közül így több még részben a szimbolisták hatását mutatja.

Szintén 1913-ban jelent meg Les peintres cubistes [A kubista festők] című tanulmánya, mely az akkor önállóvá váló irányzat egyik fontos szövege.

1914 decemberétől önkéntesként harcolt az első világháborúban1916március 17-én megsebesült: egy gránátszilánk fúródott koponyájába, miközben a lövészárokban olvasta a Mercure de France című újságot; megoperálták, és egy vaspántot helyeztek a fejére,[4] korábbi egészségét már nem nyerte vissza. Utolsó két évében ismét Párizsban lakott. 1918 márciusában jelent meg Calligrammes [Kalligrammák] című kötete. Májusban feleségül vette Jacqueline Kolbot (Egy szép vörösesszőkéhez). A háború utáni spanyolnáthajárvány vitte el, 1918november 9-én. A párizsi Père-Lachaise temetőben nyugszik.”

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Guillaume_Apollinaire

 

 

május 19, 2024 / Vers

VASS JUDIT

APÁM

zöldre vár,

de a busz befordul,

s most már csak

elképzelem,

hogy áttotyog a HÉV-hez.

Két megálló közt

becsülni tanulom,

az agy mire képes.

Ma lenne 91 éves.

május 19, 2024 / Vers

VASS JUDIT

EGY IDEIG

az én

hasonlít önmagára,

de aztán szőni kezd

a gének álruhája,

halottak burjánzó

körme-lelke,

lemásolt ráncok

hajolnak tükreinkre,

úgy járnak-kelnek

ezen a más világon,

hogy ami fájt

nekünk is fájjon,

s ki tudja milyen

rétegekből törnek

torkunkra-szemünkre

érthetetlen könnyek,

egy idegen arc

honnan ismerős,

s mért hogy az agy

nem törli őt,

a tereket-időket

össze ki kuszálja,

s mért hogy az én

nem fér önmagába?

május 19, 2024 / Vers

VASS JUDIT 

ELMONDANÁM  

ezt néked. Ha nem unnád.

 

Talán emlékszel,

együtt voltunk, és ezt tudták,

hogy együtt vagyunk mindannyian,

kiknek emberhez méltó gondja van. 

S talán emlékszel, intettelek:

lassan a testtel, itt nincsenek

se mi, se ők.

 

Ezek itt közös temetők,

mint Fehérvárott

a királyi csontok halma,

összekuszálva híg-és mélymagyarja,

s körülállva mi, mai magyarok.

 

Én kávézni akarok,

elszívni ötven cigarettát,

s nevetni magunkon,

akik tudták,

hisz értették Madáchot

tizenhét évesen.

 

Csak nézlek,

s hívnálak szívesen,

de értened kell:

nálunk ma sem térdepel

profán ikon előtt az elme,

s talán félsz, még híre kelne,

hogy itt jártál nálunk,

velünk. 

Látod, a névmás is kibékül.

 

Mellesleg:

tejjel vagy a nélkül?

 

május 19, 2024 / Vers

VASS JUDIT

 NÉLKÜL

 látom istent.

Valamit babrál

a napon.

Megint árnyékra

vetődöm.

Térdemet leporolom.

Kellenek tán még

lábak

Vagy vetni

irtóztató árnyat

hangtalan deszkarésbe.

Magunkban bíztunk

eleitől fogva.

Az udvar meg üres.

Nincs, ki számon kérje.