Kategória: Vojtina örök

VASS JUDIT

PARAINESIS

Magyarnak rendületlenül

maradj meg ó magyar

bölcsőd az TALÁN sírod is

mely ápol s eltakar

lehet hogy más helyen talál

hol jobb a létezés

egy angol kisváros talán

vagy német szemfedél

légy híve rendületlenül

vidd Aranyt majd oda

Petőfit fordíts angolul

Radnótit sehova

ne vidd mert ki is értené

mit is jelent a szó

Káponásnyék Mihály

és szívet szaggató

maradni itt vagy ott magyar

tán európai

itt törtek össze rabigát

az rég volt most pedig

ne halj ne tűrd meg az igát

az ember élni él

nem hősnek embernek tanul

nem halni semmiér’

légy híve rendületlenül

magyarnak ó magyar

ha talpra állsz maradj kemény

mert fényesebb a kard

a nagyvilágon e kívül

VAN számodra hely

sarad porold le magyarul

ne alkudj semmivel

még jőni fog még jőni kell

nem éred meg talán

se itt se máshol nem leszel

a halál megtalál

„és más hon áll a négy folyam partjára,

más szózat, más kedvű nép”

légy híve rendületlenül

a nyelvnek mely tiéd

ha ez marad és semmi más

légy olvasója még

to your kid tell Hungarian

fairy fairly tale

VASS JUDIT

VÁLTOZATOK

EGY BULGAKOV NEVŰ

ASZTEROIDÁRA

ÖTSOROS

És megint jönnek Keriáthból,

szemük és talpuk zajtalan.

Most fordulnak a negyedikre,

de az ötödiken már

mindnek holdfény arca van.

AKI

találkozott vele, és felismerte,

nem láthat már,

csak feketén-fehéren.

Nem nyűgözi már árnyalat,

ide vagy oda tartozik egészen.

És töprengésre nincs idő:

az út erre vagy arra fordul.

Az irányok metszéspontjain túl

csak igen vagy nem a válasz.

A törvények egyenesén

a léptek már nem meditálnak.

A HOLDÖSVÉNY

meséje végzetes,

könnyű a félreolvasása.

Visszalapozás, jegyzetek,

s már talpadat szikrázza

az ortodox húsvét,

mikorra eljött a Sátán,

nyerít a ló, és ziháló hátán

füttyögve lángol a történet vége.

De íme,

megint holdtölte van:

dimenziók nyugtalan sűrítménye,

a Mester már Weimárba tart,

hol Margarita Schubert-zenére

olvassa Ivánt, a Hontalant …

Újra nyugtalan az álma.

Most írja az első mondatot

készülő kéziratára.

MI

nem érdemeljük a fényt,

csak a nyugalmat.

A tanítvány talán,

mert minden kéziratnak

van folytatása.

Emlékszel, Mester,

a bálra a bálra…

Frida kendője… Berlioz feje…

de ki törődik már,

ki törődik már vele?

Szombat van, szombat,

a nyugalom napja.

VASS JUDIT

MINDEN

olyan, mintha.

Hasonló önmagához.

Minden, amit az ész

a nemlétig hámoz.

Kitépem, ami kín,

nem engedem, hogy fájjon.

Derengj tavaszi nap

a zsibbadt almafákon.

Zsibongjon, ami él,

földön, vízben, az égen.

S te maradj kívül Uram,

A meddő cselvetésen.

VASS JUDIT

VOJTINA

Költőnk kései zsengeménye 
született, midőn utólag vette észre,
hogy hiszen bent jár az 56. évbe’.
No lám.
Kapott is rögtön a számmisztikán,
summázva leltárt hétre-nyolcra,
magyarázva lírát bele az életrajzba,
vastagon kenve a kor szellemével:
csip-csup igazba történelmet képzel.
Ámde ez zsenánt, végül is belátja:
esse memorem … a dolgot magába’
nézzük tehát, mert hazudni rút.
Megúszott forradalmat és világháborút, 
s cserébe csak azt kérték földi hatalmak:
a status quot ne bántsd, s a dal megfoganhat.
És nem sanyargat 
se kint, se bent túlságosan a törvény,
előnyös paktum: még az is lehetsz,
ami amúgy is lennél, feltéve, hogy.
Ez persze bökkenő, de költőnk hallgatott,
kapaszkodva a kényelmes sztoára,
s ha fortyan is, csak fontolva járja szája,
de áldoz, teát visz hajléktalanoknak,
és mindnek gyűjt,
akik a paktumon számon kívül maradtak.