VASS JUDIT
A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA
MESSÜK
Miután Iza, a matematika munkaközösség vezetője meglátogatta Ica egyik óráját, azt találta mondani: „Ezek a gyerekek nem is tudják, milyen csodában van részük.”
Igen, Ica az egyik istenkategóriás tanár és kollégám, aki úgy tanította a matematikát, hogy a Fazekas csak irigkedett volna. Mellesleg akkor tanított a Nagy Generáció matekot a Telekiben, s ontotta a később híressé vált embereket.
Ica tényleg varázsló: kristálytiszta logika, humor, aki az ő levezetését nem érti, az tényleg reménytelen – mint én. Egy időben a diákközi kommunikációt elkerülendő, úgy osztották be a maturandusokat az írásbelin, hogy az ötösök-négyesek és a hármasok-kettesek külön terembe kerüljenek. A vizsga előtt végigmentünk a termeken, mikor is látom, hogy Ica a falnak dőlve, gurgulázva nevet: „Itt van az agytröszt” – mutat a „kettes” teremre. Szerencsére a gyerekek nem hallották, bár szerintem ők is csak vihogtak volna, annyira szerették Icát. Le is érettségiztek jó eredménnyel.
Ica homo universale, orosz szakos volt a gimnáziumban, így lett belőle zseniális matektanár. Ezen túl gyönyörű koloratúr szoprán hangja van, az ELTE (akkor még létezett) kórusának oszlopos tagja. Minden hamis hang gyomrába és homlokába karmol. Nehezen is viselte, ha tantestületünk néha összejött egy közös éneklésre. Ezen túl Ica azt is tudja, hogy nemcsak a metsszük, hanem a messük alak is helyes. „Messük el a kúpot!” Bizonyám!
Icával többször váltottuk egymás osztályfőnökként vagy osztályfőnök-helyettesként. Sokszor mentünk együtt kirándulni. Mi még komolyan vettük: kinéztünk egy megyét, s bejártuk a gyerekekkel a természeti-kulturális kincseit. Ezeken a kirándulásokon egymást szórakoztatva versben beszéltünk.
Ezen túl Ica kiváló verselő is. Bárcsak a tanítványaim éreznék úgy az asszonáncot, ahogyan ő! Íme:
Icus, beszéljünk versben!
Régen verseltem,szentem!
Akkor vágjunk neki ketten.
Agyam kiéghet menten.
Jó, de hogy áll az integrálod?
Letettem, mint lantot a dalnok,
mert online tudást nem pazarlok.
Ó, te analóg zsarnok, hát ne tudjon az a gyermek?
Még vidáman szól az ének,
nem vagyunk még olyan vének.
Elhiszem rólad, néked.
A gyermek barátja lett már a Gugli,
nem minxennel kell engem nyúzni.
Most mi van, küszködsz egy asszonánccal?
Tejóég, ez valami bűbáj ,
veled beszélve jön a vers
Kérés nélkül ,ez király,
Csak a tartalom egy kissé nyers.
Ne köbgyökölj, te vagy a legjobb prozódiásom
( régen csináltam , tán azóta se, hogy ott vigyorogtunk Sátoraljaújhelyen egy kanapén , )
Te, meg én. Meg vagy negyven kamaszlány.
Meg a tiszteletbeli lánynak fogadott legény.
Szegény.
Emlékszel a sofőrre? Rád volt bukva a dőre.
Még a piára is rákapott a drága.
Le is szálltunk, a hegyoldalnak vágva.
Volt egy pár kalandunk vele,
az osztály kísérte Egerben ki-be .
Köszi, ennyi elég is mára.
Te vagy a a nemzet legjobb poétája.
Szpasziba balsóje.
Ничего.
Váratlan öröm volt hallani téged,
megidézni ezt a sok pompás emléket.
Isteni volt, szentem, el is mentem.
Mielőtt feldobjuk, igyunk egy kávét valahutt!
Csuty, csuty.
Paká. Ezt már csak mi értjük.
Köszönöm Icus.
