Kategória: Vojtina örök

május 18, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

OLIVÉR

VASS  JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

OLIVÉR

Belakta az iskolát. Megyek a büfébe kávéért, ott fecseg a büféssel. Megyek a tanáriba, ott terrorizálja Éles tanár urat diákönkormányzat ügyekben. Egyszóval: útba esik jövet-menet.

Ha kérdezek, elsőként van fent a keze. Mát kértem, hogy várjon egy kicsit, hadd gondolkodjanak a többiek is, de kifogyhatatlan mondanivalója, megbeszélendője van. Úgy kellene, hogy legyen rá idő, akár órák is, hogy közösen megvitassuk. És akkor beleért a kezem ( NAT 2020-ba.)

Nincs úgy vége egy órának, hogy ne jönne hozzám valami ötlettel. A legújabb: hívjak meg előadót valamilyen bölcsész témában. Hezitálok. Az iskolám diáksága főleg termtudos érdeklődésű, értelmes, intelligens, civilizált, de nem nagyon olvas. Többször nekifeszültem a feladatnak magam vagy külsős előadóval. Az eredmény siralmas, jó esetben lanyha taps.

Fizikából a kolléganő abszolút sikeres. Fontos tudósokat hívhat meg, akik felpörgetik az érdeklődést. Irigylem. Hála neki.

Olivér nyaggat. Most hogy mondjam el neki, hogy a „magas irodalom” nem kelendő kis hazánkban?

Tahotaaia, újmagyarul: Petőfiül Tahótája nem olvas. Tahókrácia mindent meg is tesz ezért, hogy így maradjon. G meséli, hogy volt tanítványa egy fideszes nagyember fotósa, és amit hall: „Ezek a pestiek milyen szörnyűek!”. Persze, jól keres, és nem árulja el, kire szavaz. Tahotaaia.

Olivér. Vág az esze. mint a borotva. Mi lesz vele? Belét kidolgozza a közösségért. Közösség? Viccelsz. Néhány eldugott helyen. Például az iskolámban. Hajrá!

Ja, és kérem vissza az 1984-et, amit angolul kölcsönadtam! És végre, Olivér, tegye már le azt az átkozott C1 nyelvvizsgát! További jó olvasást!

Hozzászólások (0)
május 18, 2024 / A tanár is ember, de nem az a dolga

MERSE

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

MERSE

Amikor kilencedikben átvettem őket, döbbentem hallottam, hogy a Nyeken, előző évben ő volt az iskola egyik réme. Állandóan kötözködött, visszabeszélt. Most Hágában diplomázik.

Cigizek az iskola előtt, közben beszélgetek a tizenegyedikes Annával, akit egészen feldobott a Halotti Beszédes óra. No, gondolom, erre se számítottam. De ekkor…

jobbról egy elegáns, jóvágású fiatalember közelít…á, Merse, mondom, és már hajol is, hogy jobbról balról megpusziljon. Harmadéves a hágai egyetemen, artikuláltan, szépen beszélve magyarul ecseteljük a jelent, a jövőt. Hágában huszonöt magyar egyetemistával ismerkedett meg. Később feljön velem a tanáriba, ahol Piri, a volt osztályfőnök épp rohan, hogy mikrózza az ebédjét. „Átnyújtom” Mersét, elbúcsúzunk. Talán örökre, mert Olaszországban készül letelepedni. Őt is elveszítjük. Iskolánk „rémeként” az egyik legjobb novellát írta a kreatív íráson.

Ma mesélem Gergőnek, volt tanítványnak, ma már kollégának, milyen jó érzés volt Mersével találkozni, milyen heuréka élmény, hogy diákjaink megérnek,és komoly felnőttek lesznek.

Persze, mondja Gergő, „ezért mondom én mindig, hogy mindenki nyugodjon le, és ne csináljon drámát a kamasz hülyeségekből.”

Hiába, na megérnek. (Csak ne kényszerülnének elmenni…)

Hozzászólások (0)
május 18, 2024 / Vers

A TUKI KÁLVÁRIÁN

VASS JUDIT

A TUKI
KÁLVÁRIÁN






„És egyszer talán mégis megtudom majd,





hogy miért boldog a Virágos Katona.”





(Gion Nándor)





Mint egy rendes Kálvárián,





mindenki tudja a szerepét.





A Megváltó, s az őt kísérők





sugalmazott rendben tartják





az örök passiót.





A köpdöső farizeus arcát





szomorúság porozza szürkére,





csak a rikító-virágos katona





néz boldogan. Vagy egykedvűen?





Talán elfele lát, míg kezében





a csattanó korbács szögei





visszaütnek tekintetére,





s a Megváltó hátán





csak a bőr csattogása vérzik.





Lent, túl a Kálvárián





bolond Gilike disznai





már a folyómedret futják,





talán a megváltáson is túl,





hol Gilikének már nem kell





az ujjait számolni szüntelen.





Mese az életünk, az életem.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				VOJTINA RÁNCTALANÍT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





VOJTINA RÁNCTALANÍT





Itt olvasom, hogy Okatootáia





rámozdult megint a szarkalábra,





pár rongyért elhiheted.





De aztán ki ne hagyd, mert tök jók,





a legalizáló kommenteket!





(Ha jártál volna szociológiára,





nem vihognál, most nem lepne meg





csodát voksolók pszichológiája.)





De azért felkenheted.





Garanciát ad, hát megéri hinni,





ha mégse reklám szerinti annyi





pár hetes arcod, az ötvenes.





Mert az a bökkenő, hogy „a látszatot





Igaz nélkül meg nem csinálhatod:„





se massza, se maszlag nem változtatja meg.










De ez legalább a zsozsót visszaküldi.





Igaz, nem kockáztat: hisz elhiszed.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				TAMKÓ
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





TAMKÓ





Sirató szenvedélye





ráfeszült a tér-idő tengelyére,





vajon honnan tudta,





ami csak pár éve evidencia?





Valahonnan tudnia kellett,





de nem írhatott, csak gyerekverset,





a dadaista költő tengett, hallgatott,





Marxot-Jézust-Buddhát





a tengelyen.










Néha belegondolok, micsoda jövőfalók termettek ezen a tájon, Kassák, Tamkó-Sirató Károly, ma kellene, hogy fájjon a hiába küzdelem. Ki őrzi titkuk, életük? Néhány haza vágyó értelem, aki legszívesebben elmenne innen, de nem mer, vagy nem lehet, mert valahol otthon kell lenni, ha semmi nem igazolja, akkor csak „ennyi”. Legyint az ész, itt lenni kénytelen. Gyermekversekbe fojtja, ami bölcselet volt, kort előző, eleve-holt, és magyar. És íme jelenünk is alulmúlja Adyt, Tamkó Siratót, és persze, Petőfit. Talán bilincs kell, hogy szabaddá nőjön itt a talentum. Cogito ergo sum. De ez nem jellemző. Itt kacagó szelet, gyerekverseket fúj a szél. És megint újbeszél. Várom a szabadító tálentumot. Mi, középszerek, már megtettünk mindent, hogy megszülessen. Kelj fel, és járj! Te szülj nekünk rendet!


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				MARADT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





MARADT





időm, gondom,





jutott kötelesség is bőven,





s idő, hogy rezzenetlen arccal





a bizonyosságon eltűnődjem.





Mert tétova leszel s nyugtalan,





egyszer csak átszakad a vétek





pókhálója és nekizúg





a cella-szűk térnek.
Se ajtó, se ablak, csak tompa döbbenet.





Segítenék, de nem lehet.





És újra körbejárlak:





se ajtó, se ablak, se hajszálrepedések.





Csak Isten habarcsa enged





az emberi résnek.





És újra körbejárlak,





se ajtó, se ablak.










Csak dolgok közt idő,





míg tűnődöm rajtad.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				ÉS VANNAK UTAK
			

		

		

			

				












VASS JUDIT





ÉS VANNAK UTAK





És vannak utak, kényelmesek,





ott dörgölőznek a félelmesek,





nyalják a talpat, segget, hogyha kell,





de nekünk a csúcs kell,





az omló hegyoldal,





mert ott, fent a nap kel





és rágyújt daloddal,





és  fújja a felhő,





azt, hogy nem adtad fel.










Hol a levegő ritka,de tág a tüdő





és végtelenekre nyit az idő,





és nem baj, ha fáj a láb, fáj a kudarc,





mert nekünk a csúcs kell,





az omló hegyoldal,





s hogy vége lesz egyszer,





dalold a nappal,





és sírsz az örömtől,





hogy nem, nem adtad fel.










(A Вершина dallamára)



Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	A tanár is ember, de nem az a dolga			

		

			

				BJULI
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA





BJuli





Két perccel a becsöngetés előtt odajön hozzám:





─ Van gyufád?





─ Persze ─ mondom, és már adom is.





─ Vegyél ki négy szálat, kettőt adj nekem!





Kicsit ideges vagyok, nem szeretek késni az óráról. Odaadok neki két szálat.





─ Most pedig csinálj mindent pontosan úgy, ahogyan én! Az egyik gyufát függőlegesen felállítja, a másikat T alakban keresztbe teszi rá. Próbálom, de összedől. Közben jelzőcsengő.





─ Nyugi! Kezdd elölről!





Újra felállítom a gyufákat, most nagyon koncentrálok, remegve tartom őket.





─ Na, most figyelj! Szépen, lassan felemeljük a jobb lábunkat. Úgy teszek. Ott állunk az asztalnál a T-t formázó gyufákkal, felemelt lábbal. Rám néz:





─ Ugye, most pont olyan, mintha rollereznénk?





Nem tudom abbahagyni a röhögést, nem tudom elkezdeni az órámat. A kölykök nagyon élvezik ─ én meg csak vihogok.





BJuli. Ragyogó tanár, ragyogó ember. Ahogy mondani szokás, ha nem lenne, ki kellene találni. Kicsi, cuddley, ahogy az angol mondja. Mindenkiről megértéssel, szeretettel beszél a maga okos-halk hangján. Állítja, hogy egyszer üvöltött órán. Sci-fi.





Életem nagy nevetései többek között hozzá kapcsolódnak. Egy beszélgetés során kitört belőlem a népnevelő, és hosszasan értekezni kezdtem a környezetvédelemről. Hogy én nem mosogatok folyóvízben…stb…stb.





A többiek már szemmel láthatóan unják a kioktatást. Kérdezem Julit:





─ Miért, te folyóvízben mosogatsz?





─ Hülye vagy? Persze. Könyékig habban.





Azóta igyekszem nem komolykodni, ha bulizunk.





MI oroszosok nagyon összetartottunk. Havonta egyszer átmentünk a Kanizsába mulatni, lazítani. Juli kicsit késett. A pincér máris suhan:





─ Korsó sör a hölgynek?





─ Ááá, nem. Vezetek. Egy vodkát kérek.





Boldog szülinapot, Juli! Jó egészséget, rendíthetetlen humorérzéket! Köszönök mindent! 😊


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				SE ISTEN, SE NÉVELŐ
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





SE ISTEN,





SE NÉVELŐ










Szokják





csendemet tájak,





Kukák hajnaltájt





halkan kukáznak,





zajukra nincs szó,





s ha van is,





nem szólja el magát.





Szelektívekre





lengő rothadás,





Petőfiről





lehullott ékezet,





halottas-hullás





hűlt helyek,





felbomló





súlyos képzelet,





zászlókat





lengő újbeszél,





távisten,





újzó tévletek





emléke száll.





Kötött rím,





körbeállt halál.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 18, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				KIRÚGVA
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





KIRÚGVA





indoklás nélkül.





Igaz, nem jött érte fekete autó,





koncepciós perbe se fogták,





értenéd, ha tudnád a történelmet,





hogy nem lett mégse könnyebb,





ki gondolta volna?





Fontolva-fontolgatva





játsszuk itt, lent a demokráciát,





mert nem tetszett forrdalmat csinálnunk,





tehát kiállunk, tüntetünk,





de tudjuk, értelme nincs,





nem változik semmi.





A szomszéd feljelenti.





Vagy a kollégája.





Vigyázz a szádra,





a falnak megint füle van.





Hontalan, hajléktalan





iskolája bezár.





A bosszú körbejár.





Eléri, aki mást remélt,





ne adj isten, beszélt.





Indoklás nélkül kirúgva.





Hiénák hada leírja.





Hódolsz, vagy behódolsz.





Íme a szabadság magyar nyelven írva.


Hozzászólások (0)