Kategória: Vojtina örök

május 4, 2024 / Vers

EMLÉK ÖCSÉMNEK

VASS JUDIT

ÖCSÉMNEK

Az öreg szerette a rendet.

A mosoly-vigyázzba

állított modellnek

az előhívás titkát,

s a fényerőt kellett vigyáznia.

Ezért állunk párost városszerte

a tökély kontrasztjaira.

A legjobb, amelyiken

én kilenc, te még őszinte kettő,

és bömbölsz, mint akit cibálnak,

pedig csak szelíden fogom a vállad,

de én már „a” mosolyt próbálom,

rémes.

Keresek valami érdekességet,

de termékeny, ellesett pillanat

alig-alig akad.

Nézd ezt a ritka egyet.

Minden hibája keretet koldul.

Lásd, ilyenek voltunk.

Hozzászólások (0)
május 4, 2024 / Vers

I.M. NAVALNIJ

VASS JUDIT

I.M. NAVALNIJ






Kussoljunk bátyuska,





jobb nekünk itt, a csendben.





A csend rendíthetetlen.










Kussoljunk bátyuska,





felállni, szólni minek,





nem éri ez ma meg senkinek.










Terpeszkedjen a cár,





arany palotáiban,





imádkozzunk érte mindannyian.










Nyugalom bátyuska,





csak csendben, békében





ahogy mondják: jókedvvel, bőséggel.










Kussoljunk bátyuska,





jobb nekünk itt, a csendben.





A csend rendíthetetlen.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				HIÁBA
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





HIÁBA





tudta: az életet





nem lehet becsapni,





mert becsapni akarta,





amorf lett minden,





a morfium





már alaktalan arca néz





a lencsén túli térre,





nem tart már kontaktust





az érzékek élessége,





belezsong valami banális





senki földjébe tű





vagy pisztoly ravasza,





ahol már mindegy,





és csütörtököt mond





az ész csele,





szomorú rokonok





lassan törődnek bele,





lám, mind ő volt egykor:





szín, zene, szó, ígéret…





mindig így érnek véget





test avagy lélek,





a túlcsordulók.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	A tanár is ember, de nem az a dolga			

		

			

				PORHŰ
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA





PORHŰ





Porhű, azaz anakronisztikus iskolarendszerünk, tantervünk már csak porhüvelye a valaha felzárkózó törekvéseknek.





A diák magában puffogva, vagy kibeszélve lázadozik a rá zúduló lexikális tudás ellen. Ha a magyarról van szó, csak egyetérteni tudok, de ezzel ki is merült a tudásom. Ha a diákra hallgatok, életszerűbb műveltség megközelítést alkalmazok, de mi lesz, ha az érettségi után megkérdezi (mert megkérdezi), hogy miért nem tanítottam meg ezt vagy azt? Persze, csak azért kérdezi, mert esetleg pontot veszít a felvételin.





Mintha mindenki elfeledkezett volna arról, hogy a tanárok bérrendezésén túl, a tananyagreformot is követeltük. Az iskola és az élet harmonizálását.





Cigizek az iskola előtt, amikor elém pattan Enikő és férje, aki perzsa, egyébként Dániában élnek, és dánul beszélnek egymással. Kérdezem, milyen Dániában. „Élhető” – mondja Enikó, majd nevetve meséli, hogy még mindig emlékszik Hamlet nagymonológjára angolul, és nem felejtette el az angolórán belézsibbasztott kifejezéseket. Öröm az ürömben.





Olvasom, hogy 3 féléves képzéssel bármilyen szakos tanár lehet valaki, ha van akármilyen BA-ja.





Ne tovább!





J’accuse!





Mindenkit, aki a jelenlegi rendszer fenntartásához hozzájárul, vagy levezérli. Könnyű nekem, nyugdíjas vagyok. (Nem könnyű, ha „világizzása hőmérsékletem.”





Tahotaaia, Tahótája leszünk.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	A tanár is ember, de nem az a dolga			

		

			

				OLIVÉR
			

		

		

			

				






VASS  JUDIT





A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA





OLIVÉR





Belakta az iskolát. Megyek a büfébe kávéért, ott fecseg a büféssel. Megyek a tanáriba, ott terrorizálja Éles tanár urat diákönkormányzat ügyekben. Egyszóval: útba esik jövet-menet.





Ha kérdezek, elsőként van fent a keze. Mát kértem, hogy várjon egy kicsit, hadd gondolkodjanak a többiek is, de kifogyhatatlan mondanivalója, megbeszélendője van. Úgy kellene, hogy legyen rá idő, akár órák is, hogy közösen megvitassuk. És akkor beleért a kezem ( NAT 2020-ba.)





Nincs úgy vége egy órának, hogy ne jönne hozzám valami ötlettel. A legújabb: hívjak meg előadót valamilyen bölcsész témában. Hezitálok. Az iskolám diáksága főleg termtudos érdeklődésű, értelmes, intelligens, civilizált, de nem nagyon olvas. Többször nekifeszültem a feladatnak magam vagy külsős előadóval. Az eredmény siralmas, jó esetben lanyha taps.





Fizikából a kolléganő abszolút sikeres. Fontos tudósokat hívhat meg, akik felpörgetik az érdeklődést. Irigylem. Hála neki.





Olivér nyaggat. Most hogy mondjam el neki, hogy a „magas irodalom” nem kelendő kis hazánkban?





Tahotaaia, újmagyarul: Petőfiül Tahótája nem olvas. Tahókrácia mindent meg is tesz ezért, hogy így maradjon. G meséli, hogy volt tanítványa egy fideszes nagyember fotósa, és amit hall: „Ezek a pestiek milyen szörnyűek!”. Persze, jól keres, és nem árulja el, kire szavaz. Tahotaaia.





Olivér. Vág az esze. mint a borotva. Mi lesz vele? Belét kidolgozza a közösségért. Közösség? Viccelsz. Néhány eldugott helyen. Például az iskolámban. Hajrá!





Ja, és kérem vissza az 1984-et, amit angolul kölcsönadtam! És végre, Olivér, tegye már le azt az átkozott C1 nyelvvizsgát! További jó olvasást!


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	A tanár is ember, de nem az a dolga			

		

			

				MERSE
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA





MERSE





Amikor kilencedikben átvettem őket, döbbentem hallottam, hogy a Nyeken, előző évben ő volt az iskola egyik réme. Állandóan kötözködött, visszabeszélt. Most Hágában diplomázik.





Cigizek az iskola előtt, közben beszélgetek a tizenegyedikes Annával, akit egészen feldobott a Halotti Beszédes óra. No, gondolom, erre se számítottam. De ekkor…





jobbról egy elegáns, jóvágású fiatalember közelít…á, Merse, mondom, és már hajol is, hogy jobbról balról megpusziljon. Harmadéves a hágai egyetemen, artikuláltan, szépen beszélve magyarul ecseteljük a jelent, a jövőt. Hágában huszonöt magyar egyetemistával ismerkedett meg. Később feljön velem a tanáriba, ahol Piri, a volt osztályfőnök épp rohan, hogy mikrózza az ebédjét. „Átnyújtom” Mersét, elbúcsúzunk. Talán örökre, mert Olaszországban készül letelepedni. Őt is elveszítjük. Iskolánk „rémeként” az egyik legjobb novellát írta a kreatív íráson.





Ma mesélem Gergőnek, volt tanítványnak, ma már kollégának, milyen jó érzés volt Mersével találkozni, milyen heuréka élmény, hogy diákjaink megérnek,és komoly felnőttek lesznek.





Persze, mondja Gergő, „ezért mondom én mindig, hogy mindenki nyugodjon le, és ne csináljon drámát a kamasz hülyeségekből.”





Hiába, na megérnek. (Csak ne kényszerülnének elmenni…)


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				A TUKI KÁLVÁRIÁN
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





A TUKI
KÁLVÁRIÁN










„És egyszer talán mégis megtudom majd,





hogy miért boldog a Virágos Katona.”





(Gion Nándor)





Mint egy rendes Kálvárián,





mindenki tudja a szerepét.





A Megváltó, s az őt kísérők





sugalmazott rendben tartják





az örök passiót.





A köpdöső farizeus arcát





szomorúság porozza szürkére,





csak a rikító-virágos katona





néz boldogan. Vagy egykedvűen?





Talán elfele lát, míg kezében





a csattanó korbács szögei





visszaütnek tekintetére,





s a Megváltó hátán





csak a bőr csattogása vérzik.





Lent, túl a Kálvárián





bolond Gilike disznai





már a folyómedret futják,





talán a megváltáson is túl,





hol Gilikének már nem kell





az ujjait számolni szüntelen.





Mese az életünk, az életem.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				VOJTINA RÁNCTALANÍT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





VOJTINA RÁNCTALANÍT





Itt olvasom, hogy Okatootáia





rámozdult megint a szarkalábra,





pár rongyért elhiheted.





De aztán ki ne hagyd, mert tök jók,





a legalizáló kommenteket!





(Ha jártál volna szociológiára,





nem vihognál, most nem lepne meg





csodát voksolók pszichológiája.)





De azért felkenheted.





Garanciát ad, hát megéri hinni,





ha mégse reklám szerinti annyi





pár hetes arcod, az ötvenes.





Mert az a bökkenő, hogy „a látszatot





Igaz nélkül meg nem csinálhatod:„





se massza, se maszlag nem változtatja meg.










De ez legalább a zsozsót visszaküldi.





Igaz, nem kockáztat: hisz elhiszed.


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				TAMKÓ
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





TAMKÓ





Sirató szenvedélye





ráfeszült a tér-idő tengelyére,





vajon honnan tudta,





ami csak pár éve evidencia?





Valahonnan tudnia kellett,





de nem írhatott, csak gyerekverset,





a dadaista költő tengett, hallgatott,





Marxot-Jézust-Buddhát





a tengelyen.










Néha belegondolok, micsoda jövőfalók termettek ezen a tájon, Kassák, Tamkó-Sirató Károly, ma kellene, hogy fájjon a hiába küzdelem. Ki őrzi titkuk, életük? Néhány haza vágyó értelem, aki legszívesebben elmenne innen, de nem mer, vagy nem lehet, mert valahol otthon kell lenni, ha semmi nem igazolja, akkor csak „ennyi”. Legyint az ész, itt lenni kénytelen. Gyermekversekbe fojtja, ami bölcselet volt, kort előző, eleve-holt, és magyar. És íme jelenünk is alulmúlja Adyt, Tamkó Siratót, és persze, Petőfit. Talán bilincs kell, hogy szabaddá nőjön itt a talentum. Cogito ergo sum. De ez nem jellemző. Itt kacagó szelet, gyerekverseket fúj a szél. És megint újbeszél. Várom a szabadító tálentumot. Mi, középszerek, már megtettünk mindent, hogy megszülessen. Kelj fel, és járj! Te szülj nekünk rendet!


Hozzászólások (0)
			

		

	



		

		

				május 4, 2024	 / 	
	Vers			

		

			

				MARADT
			

		

		

			

				






VASS JUDIT





MARADT





időm, gondom,





jutott kötelesség is bőven,





s idő, hogy rezzenetlen arccal





a bizonyosságon eltűnődjem.





Mert tétova leszel s nyugtalan,





egyszer csak átszakad a vétek





pókhálója és nekizúg





a cella-szűk térnek.
Se ajtó, se ablak, csak tompa döbbenet.





Segítenék, de nem lehet.





És újra körbejárlak:





se ajtó, se ablak, se hajszálrepedések.





Csak Isten habarcsa enged





az emberi résnek.





És újra körbejárlak,





se ajtó, se ablak.










Csak dolgok közt idő,





míg tűnődöm rajtad.


Hozzászólások (0)