Kategória: Vojtina örök

VASS JUDIT

VÁLTOZATOK

egy Bulgakov nevű

aszteroidára

ÖTSOROS

És megint jönnek Keriáthból,

szemük és talpuk zajtalan.

Most lépnek a negyedikbe,

de az ötödikben már

mindnek holdfény arca van.

AKI

találkozott vele, és felismerte,

nem láthat már,

csak feketén-fehéren.

Nem nyűgözi már árnyalat,

ide vagy oda tartozik egészen.

És töprengésre nincs idő:

az út erre vagy arra fordul.

Az irányok metszéspontjain túl

csak igen vagy nem a válasz.

A törvények egyenesén

a léptek már nem meditálnak.

AZ ÖSVÉNY

meséje végzetes,

könnyű a félreolvasása.

Visszalapozás, jegyzetek,

s már talpadat szikrázza

az ortodox húsvét, mikor

keresztet vetett a Sátán.

Ló és lovasa felnyerít,

s a ziháló város hátán

süvítve ég a mese vége.

De íme,

holdtölte van,

dimenziók nyugtalan sűrítménye,

Mesterünk Weimárba tart,

hol Margarita Schubert-zenére

olvassa Ivánt, a Hontalant

az első mondatot faragja

készülő kéziratára.

MI

nem érdemeljük a fényt,

csak a nyugalmat.

A tanítvány talán…

mert minden kéziratnak

van folytatása.

Emlékszel Mester,

a bálra, a bálra?

Frida kendője, Berlioz feje,

de ki törődik már,

ki törődik már vele?

Moszkva, Jeruzsálem

nekünk már úttalan.

Hallgasd csak:

ma Schubert és Holdtölte van.