Kategória: Vojtina örök

EGY MEG NEM ÍRT KÖNYV:

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

Angolóra a jellemvonásokról. Kérdem, milyen a jó tanár. Röpködnek a jelzők, alig győzöm sebességgel a táblára írásukat. Igazságos, türelmes, okos, emberséges, jó humorú…már vagy 30-nál tartunk, amikor kapcsolok, egyrészt, hogy hirtelen milyen gazdag lett a szókincsük, másrészt…

Now, listen …who the hell is this? A good teacher. No, my dear. This is GOD.

A nyolcadik bizonyíték.

Kezdetben Isten megteremtette az eget és a földet, és látta, hogy az tök jó. S mint néhány alkotó, nem érezte, hol kell abbahagyni.

És mondta: teremtsünk embert a képmásunkra. Mivel azonban nem volt tükre, meg amúgy se volt egy da Vinci, Ádám elég bénára sikerült.

 Basszus, mondta az Úr, ezt eltoltam. Na, tegyünk még egy kísérletet. Legyen nő, aki kárpótol ezért a nyomorultért. És Isten megalkotta Évát Ádám bordájából, de nem lévén egy Michelangelo, Éva vészesen hasonlított a bordásra.

Francba, mondta az Úr, és a firmamentre mászott dühében. És lett este és reggel, a hatodik nap. És mondta Isten, legyen sötétség, és lett. Befordult, és a hetedik napot végigaludta, s látta, hogy az rohadtul jó.

Mire magához tért, Ádám túl volt az első veszekedésen Évával, és belépett a kommunista pártba. És látta Éva, hogy ez hülyeség, és megírt Miltonról egy tanulmányt erősen feminista hangnemben. Isten elolvasta, rázta az öklét, és elhatározta, hogy özönvizet zúdít az eltökített emberpárra.

 Üzent Noénak, hogy bocsássa vízre a bárkáját, de Noé, lévén idült alkoholista, egy fa alatt horkolt, és fütyült a fütyülőjére. Szegény nagyanyám, Isten nyugosztalja, soha nem káromkodott, még egy hülye sem hagyta el a száját, de minden ősszel kifakadt a nyári konyhában: Hogy mé’ nem baszta meg Noé azt a rohadt legyet, amikor beszállt a bárkájába!

És gondolta Isten, hogy ez már több a soknál. Meg víz sem volt elég. Mire megjelent Mózesnek, Ádám feltalálta a hűtőszekrényt, Éva pedig rászokott a dohányzásra.

És mondta az Úr Mózesnek. Go down. De Mózes, a gyáva pacifista nem bízott benne, hogy a csipkebokor a megfelelő pillanatban szétválasztja a Vörös-tengert, egyébként is késő volt, mert Ádám rég felpörgette a Coca Cola termelést. És látta az Úr, hogy ez piszkosul reménytelen, és betért egy McDonald’s-ba.

És volt este és reggel, meg utolsó vacsora.

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

HULLÁK TÁRSASÁGA

Diákjainkkal elmentünk az Átriumba megnézni a Holt költők társasága előadást.

Kicsit szorongtam – milyen lesz a film után? Remek volt.

Azután azon gondolkodtam, hogy ez a mű, habár angol-amerikai, milyen jól leképezi napjaink magyar iskoláját. Igaz, ma már nem verjük a gyereket – csak a gyerekotthonokban.

És a film óta kínoz a kérdés: meddig lehet lázítani, felrázni? Hiszen itt egy diák öngyilkos lesz. Meddig lehet szembenevelni a szülői házzal? A tantervvel? Megoldhatatlan problémák.

Tanárnak lenni olyan, mintha a Niagara felett kihúzott kötélen kellene átmenned.

És innen már csak egy lépés a rendszerkritika. Miért? Miért kell nekem ezt elszenvednem? Fölösleges kérdés. Ez van. „Az istenadta” így akarta. Nem kellett hozzá választási csalás. Naponta tapasztalom, hogy sokaknak, a többségnek? ez kell.

Egy mindentudó guru, akik elvezeti őket a Kánaánba. Hogy ez a guru sehova nem vezet, ez nem érdekli őket, mert hisznek benne. A hit nagy dolog. És rendkívüli gyávaság. Az önálló gondolkodásra, integritásra.

Maradok a „Cogito ergo sum”-nál. A „carpe diem” nem nekünk való ezen a tájon, ahol hullák társaságában telnek napjaink. Rég levitézlett erkölcsi hullák szobrai között. „Ezek ilyen társadalmak.” – ahogy Spiró György mondja.

Kibírni. Ennyi? Tényleg csak ennyi?

VASS JUDIT

FECNI

„BESZÉLHETÜNK négyszögletes körről, jóllehet, egy ilyen kifejezést használva egyszerűen csak zajt csapunk a szánkkal, mivel a kör nem szögletes és a négyszög nem kerek.” (Schrödinger)

HAZA kell jutni. Nem tudom, miért, de a léleknek is kötött vegyértéke VAN. Mikor Mengyelejevet kérdezték, szabad időben miért varr bőröndöket, azt válaszolta: „Egy értelmes férfinek rendes szakmája is van.” Szóval otthon vagyunk a mengyelejevben. Nekem könnyű: ott nevem is van. De hagyjuk az ócska poént: nomes est omen.

Van, tehát van. A líra logika és nyelvtudomány. A szónak – tetszik vagy nem ─ tömege, súlya van. Nóta benne, tanítandó és veendő komolyan. Szóban lehetséges minden, de az van, ami van. A többi csak irodalom ─ mondja Verlaine.

De van, tehát lehet. Íme, a nyelv. Benne is találhatsz olyan helyet, ahol otthonos a vegyérték és szövegkörnyezet. Ahol a vas nem bánja, de tudja, hogy nem arany. Nem lesz talán – de kellene. Mert gondolat is, tehát van. Szabadság, testvériség ─ ne mondd, hogy nem lehet. Szó és gondolat kelt útra betölteni üres helyeket. Beszélj csak. Hallgatni ott kell, ahol az ész már megérkezett.

Reménynek meg tűzz ki egy kacagó Einstein-fejet.