VASS JUDIT
A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA
HOGYAN ÍRJUNK POCSÉK HÁZI DOLGOZATOT?
avagy két pont között a legrövidebb út annak tagadása
1. Nihilista út:
Ne olvassuk el az alábbi tanácsokat, vagy ha mégis, tartsuk be őket! Az életben (hacsak nem leszünk magyartanárok), úgysem lesz szükségünk műelemzésre.
2. Praktikus út:
Ha a tanár egy hónapot ad a házi dolgozat elkészítésére, dőljünk nyugodtan hátra. Ha neki nem sürgős… Ez esetben az alábbi alternatívák követendők:
A beadás előtti napon, lehetőleg késő este vegyük elő a tankönyvet, rafináltabb esetben böngésszünk az interneten található elemzések között, cseréljünk fel és rövidítsünk le néhány mondatot, majd egy tiszta A4-es lapra kalligrafikus betűkkel másoljuk le; a tanár ugyanis köztudottan szellemi fogyatékos, nem fog gyanút.
A letöltés, betűtípus csere, bekezdés kihagyás is bejöhet, de legjobb a füzetből kitépett cakkos papír, amin ugyan a nevelész felbőszül, de mégiscsak a szándék látszatát kelti. Ezen megoldás előnye, hogy szellemi energiát nem fogyaszt, legfeljebb papírt, tintát, festéket, internet percdíjat, s maximum fél óra alatt megvagyunk vele. Lássuk be, nem sok egy elégtelenért.
3. Mazochista út:
Ha többet feltételezünk a tanárról, mint a 2. pontot választók, vegyük elő azt az átkozott verset, olvassuk el, s miután legalább egy órát dühöngtünk a költők és az irodalomtanárok elmeháborodottságán, fogjunk hozzá az elemzéshez. Meséljük el prózában, hogy miről szól a vers. Ezen megoldás előnye, hogy csak át kell tennünk a szöveget függő beszédbe, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, hiszen azt már két éves korunkban elsajátítottuk. Vegyünk egy példát:
A költő :
„Lehajlok a szent humuszig,/E szűzi földön valami rág./Hej, égig nyúló giz-gazok!/Hát nincsen itt virág?” (Ady Endre: A magyar Ugaron)
Az elemző:
„A második versszakban a költő lehajol a szent humuszig, és észre vesz rajta egy rágcsálót, majd a versszak harmadik sorában elkeseredetten kérdezi a gyomnövényektől, hogy nem láttak-e a környéken virágot.”
A humusz jelentését kikeresni vagy földrajzi tanulmányainkból felidézni tilos! A mazochista megoldás hátránya, hogy a függő beszéddé alakítás során néminemű agyenergiát fogyasztunk, amit hosszú vers esetén sokszorosára növel a közben érzett undor és unalom, azaz aránytalanul sokat szenvedünk az elégtelenért. Roppant előnye viszont, hogy a tanár szenvedése a miénkkel egyenesen arányos, ha másért nem, ezért megéri.
4. Kerülőút:
Körülbelül sejtjük, hogy mit vár el a tanár („életrajz tilos”, „költői eszközök”, stb.), s mivel legalább egy kettest szeretnénk írni, amire a tanártól persze minimum négyest várunk, „gondolta és egye meg a fene”, nekilátunk.
A korábbi elemzéseinkhez írt kritikai megjegyzéseit természetesen nem vesszük elő, csak nem fogjuk megfontolni, amikor már úgyis „belőtt” minket kettesre? Ezen alapállásból a következő megoldások születhetnek:
Ha a feladat egy Arany-ballada elemzése, a dolgozatunk első mondatában szögezzük le, hogy az adott mű egy ballada.
A ballada műfajáról ne írjunk, hiszen azt a tanár is ismeri, vagy ha mégis, kizárólag a terjedelem növelése miatt, de lehetőleg felületesen, hiszen a kerülőutat járók már tudják, hogy a tanár szereti ugyan saját szavainak „visszaböfögését”, de azt az „önálló munka”, az „egyéni észrevételek” áligényével leplezi.
Miután rögzítettük, hogy a ballada az ballada, meséljük el a történetét (jó hosszan), majd a dolgozat végén közöljük elegánsan, hogy „a költő költői eszközöket használ: metafórát, balladai homályt”. Esetleg emeljünk ki egyet, de nehogy elgondolkozzunk a szerepén, mert az nincs neki, egyszerűen jön a költő zavaros agyából.
Zárómondatként (hogy kerek legyen a fogalmazásunk) biggyesszünk oda egy eredeti felismerést, pl.: „Ez Arany János egyik legszebb balladája.” Esetleg: „legegyetemesebb”. Igen, ez jó lesz, ezt a szót mintha gyakran használná a tanár. Vállon is veregethetjük a költőt: „Ez a mű a magyar irodalom egyik legszebb tagja.”
És persze ne tudjunk róla, hogy gondolataink szó szerint egyeznek Karinthy Frigyes három-negyedes dolgozatával.
Bármelyik megoldást választjuk is, esszénket ne olvassuk át! A helyesírási hibák bosszantják a tanárt, így kudarcélményét négyzetre emelhetjük! „De viszont” eszünkbe se jusson, hogy a vers rólunk is szól.
„Hülye duma. Ki nem szarja le, hogy mi baja volt, amikor megírta ezt a hülye dumát a nagy szent szarról, ahol nem nő virág. Kontrolcé és annyi. tele van a tököm ezzel a sok baromsággal. Ahelyett, hogy valami hasznosat tanulnánk! ”
