Kategória: Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT PAMFLET

ANYAORSZÁG NYOMORÚSÁGA

A Fidesz kilóra megvette a kelet-európai határonkívüli magyarokat. Félreértés ne essék: helyeslem, hogy az anyaország áldoz rájuk. DE! Vajon jó-e nekik, hogy Magyarország az UNIO második legszegényebb és bizonyítottan a legkorruptabb országa?  Hogy közben suttogó propagandával azt terjesztik, hogy idővel visszavesszük a történelmi Magyarországot, úgy, mint ahogy az 1. világháború előtt a románok felvásárolták Erdélyt. És gondoljátok, hogy a románoknak ehhez nem lesz egy szava sem? Ja, könnyű nektek. Nálatok szabad a tankönyvválasztás. Az anyaországban nem. És nincs jogállam. Tényleg ide vágytok vissza? Kegyelmesék és nagyságosokék alá? Szóval, magyar testvéreim a határon túl! A segítség fejében (ami csak a szavazatokért járt): Mi is szeretnénk kérni némi szolidaritást. Szeretnénk szabadok lenni. Nem diktatúrában élni. Nem családi vállalkozásként, oligarchák jobbágyaiként. Gondolkodjatok a közös fejünkkel, a közös jövőnkért! Szavazzatok a demokratikus Magyarországra, amely az UNIO megbecsült tagja és nem „fenegyereke”, nem Putyin és a kínaiak alázatos szolgája.

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY:

PIPI avagy pi-pi fiam most álljunk meg miket beszélsz …

Gabiul: idefigyelj

Most abba is hagyhatnám

Pipit ugyanis nem lehet elkezdeni

folytatni vagy befejezni

mivel Pipi maga a tudatfolyam-regény

hozzá képest Joyce

vagy Pepin bácsi a Sörgyári Capriccióból

minimalista elhallgatás

mert Pipi azon a ponton

amelyen bekapcsolódsz a tudatfolyamába

és kétszer ugyanabba nem tudsz

szóval azon a ponton megnyit 10

azaz tíz többszörösen összetett mondatot

s amikor félóra múlva azt hiszed

hogy most már végleg elveszítetted a fonalat

a síkváltásos körutazásban

amely talán

de erre már nem emlékszel

valahol az elhanyagolt kertrendezéssel kezdődött

és igen

Zrínyivel folytatódott

de lehet hogy a Guardian aznapi brexitezésével

na mindegy

időutazás volt az biztos

mert közben volt egy ékelődő körmondatszerűség

present perfect continuousban is

de lehet hogy past volt

mondta is Jóska amikor összefutottunk

egy hajnalon az 1-es megállójában

tudod ott ahol mindig az orrod előtt húz el

szóval mondta is Jóska

ha most Pipivel lettem volna

biztosan elértük volna

kösz a bókot gondolom

szóval félóra múlva amikor már túl vagy

Kiegyezésen Jaltán és Parti Nagyon

amikor arra gondolsz hogy

most már tényleg az életével játszik

nos akkor beszáll egy kolléga

aki vesztedre szintén dohányos

és ekkor Pipi kizárólag az ő kedvéért

megnyit újabb tíz mondatot

és közben szép akkurátusan

b e f e j e z i

szemantikai- és grammatikailag hibátlanul

a félórával ezelőtt kizárólag neked megnyitottakat

egytől-egyig

és akkor jössz rá hogy rútul becsapott

ez az energiavámpír

mert míg alólad kicsúsztak a dimenziók

és úgy mellesleg a világtörténelembe ágyazott „hüllő” gyerek

aki amúgy csodálatos elme hű mennyi esze van

Pipi könyörtelen és látens logikával rád zárja mondatait

és neked már csak az ámulat marad

honnan a fenéből veszi ez a nő az energiát

és megfutamodsz

mert a kolléga arcán most látod

a dimenzióvesztés petyhüdt mimikáját

és Pipi négyoldalas intőt írt B-nek

akinek a nővérét is tanította

és az intőben hosszasan ecsetelte a tisztelt szülőknek

azt a mélységes és morális kataklizmát

amit B világokat rengető erkölcstelensége

valószínűleg nem volt füzete

belőle kiváltott

és mi lesz így az emberiség és hazával

és kérem a szülőket

hogy komolyan üljenek le B-vel kontemplálni

a bicsaklás eme rettenetén

üdvözlettel XYné

ps anikót puszilom

két napig sírt és röhögött a suli

de B két hétig járt katatón

Pipi fiam innen kapta a becenevét

és egyszer felállt a tanáriban

hogy igazgatónő hát tessék már minket egy kicsit szeretni

hát úgy igyekszünk

Pipit nem lehet kibírni

Pipi az egyik legrendesebb ember

akivel valaha találkoztam

és varázsütésre hallgat el

amikor férje aurájába ér sőt már a buszon

mielőtt leszállsz

hallod azt a tagolt csendet

amivel sms-ben jelzi hogy két perc múlva haza ér

és Pipit csak szeretni lehet

együtt jártunk egyetemre

és rezignáltan jegyezte meg egy-egy tanáráról

őt is a saját halottamnak tekinthetem 

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT EGYPERCES

NEM TUDOM

Nem tudom, hogy kire fogok szavazni, csak azt, hogy szokás szerint be kell majd fognom az orromat. Elvégre népben-nemzetben-emberiségben gondolkodó írástudó lennék, vagy mi, meg erkölcsi kényszer. Na, mindegy, de ez hosszú.

Legszívesebben kampányt indítanék, hogy szavazzon mindenki szíve vagy esze szerint, lássam csak tisztán, hol élek. Minek, tudom. „Öt perc beszélgetés az átlagszavazóval” ─ mondta állítólag Churchill, mint a demokrácia elleni legerősebb érvet.

Tehát bemegyek a könyvesboltba. Azelőtt Szabó Ervinhez jártam, de amióta nincs pénze a kortárs irodalomra, nekem meg időm órákig ülni az olvasóteremben, szelektálok. „Hová lépsz most…” Uramisten, már megint vagy száz új könyv, amit elolvasnék. Már körülbelül harminc, azaz 30.000-nél járok, amikor visszatolom kedvenc kortársamat a helyére.

Egyrészt soha nem tudhatom, mikor robban le a 40 éves mosógép, vagy mondja be az unalmast a gáztűzhely, tehát csak ésszel. Már csak olyat veszek meg, amit biztosan újraolvasok majd nyugdíjas koromban ─ fő az optimizmus. Másrészt ─ ezt csak mostanában vettem észre ─ már gyerekszemmel nézem a műveket: elolvasnák-e diákjaim? Értenék-e? Nem tudom. Illetve igen.

Amit én megvennék, műveltségdeficitemet korrigálandó, az már egy letűnt világ. Ezért sokan megköveznének. Talán magam is. Vessem rám az első követ.  Sokan hiszik, hogy még itt van. „A kultúránk még él, bizantinikusan, automata módjára…” (Babits: Ezüstkor) Nagyképűen idézőjelbe teszem, és nem ellenőrzöm, hogy pontos-e az idézet. Minek.

Aztán elszégyellem magam: hiszen épp ez, amit tovább kellene adnom: az „utána nézek”, a „nem beszélek a világba”, „végiggondolom, hogy igaz-e”. A meggondolt gondolat. Nem tudom. Nagyon szeretnék fiatal tanár lenni, szembenézni ezzel a kihívással ─ igaz, akkor nem lennének (talán) dilemmáim. Ahogy elnézem dilemmaszabadságom se. Nem tudom.

„Az emberi tehetség parányi lámpa.” Végül is leemelek egy régen hiányzó, mindössze háromezer forintba kerülő könyvet, azt hiszem, ezt érdemes lesz a figyelmükbe ajánlani, semmi filosz belterjesség, életszaga van, humoros…nem tudom. Csak a kérdést: És ki viszi majd át … mit is? Ja. Tandori madarát, Örkény egyperceseit…

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY:

59

59 szerencsés szám. Gyakran húzzák ki a lottón. Csak valahogy a másik négyet nem találják el. Pancserek. Évtizedek óta nem képesek eltalálni négy számot. Mindegy. Z mondta, a szerencsének meg kell adni az esélyt, Z vajákos, tehát fizetem a hülyék adóját.

59. Már elcsitultak az események. Az agyonverések, akasztások csendben zajlanak az állampolgár zaklatása nélkül. Otthon sohasem volt téma.  A család csendben kollaborált.

A rendszerváltozáskor elkezdenek beszélni. Nagyapám megfagyasztása 45-ben, apámat meghívják a Pártba. Van kedve? Volt. 60-as évek, szürke Volga. Veri az ördög a feleségét. Egy otthonos film. Apám hithű.

16 évesen mondom: kilépek a KISZ-ből. Elegem van. Apám a Pártból széttárja a karját. Osztályfőnök, aki már akkor liberális, kihív a Városligetbe. Mi lesz apáddal? Mi lenne? Nézek hülyén. Apád nem beszél otthon? Én:??? Na, akkor az lesz, hogy amint te kilépsz a KISZ-ből, apádat egy óra múlva felhívják, hogy „Vass elvtárs! Mi ez?” (Korunk ismerős érzése, félelme.)

Nézek hülyén! Mi lett volna, ha. Ezen eltöprengeni. Mindig az utolsó pillanatban mentenek ki. És jól jegyezd meg, mondja még osztályfőnököm: „Minden hülyétől az ember nem hagyja fejbe veretni magát.” Nem jegyeztem meg. Hiba.

Minden hülyétől…csak ne lennének olyan sokan…

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

VOJTINA, A TANÁR

Na, gyermekem, minden előzetes híresztelés ellenére az én küldetéstudatomnak is van határa. Itt van. Utoljára rendezett jelenetet az órámon. Választhat: most szépen felmegy az igazgatóhoz, és törvényes úton feljelent az önnel szemben folyamatosan elkövetett emberi hang miatt, vagy kimegy és lenyom 25 fekvőtámaszt a folyosón, vagy mától kevesebb szénhidrátot eszik. Gondolkodási idő nincs.

VOJTINA

Vojtina egyéves: Ül a hintában, egy babát szorongat. Vojtina, ide nézz. Nem néz ide. Inkább félre, vagy még inkább szét. Szóval itt kéne rendet tenni. „Tanárnőnek gyilkos a tekintete.” Hja, fiam, arról nem tehetek. Dagerrotípiával tudom igazolni. Így születtem.

Ha már érdekli, ki vagyok, hát megemlítem: egy kicsinyke plébánián beírtak engem, s azóta is e néven futom át, s töltöm az időt, de egy váratlan cselekmény során közbejöttem, esetleg rájönni véltem, hogy máshol is beírtak, valahol a Vénusz és a Szíriusz között, ahol (állítólag) már boldog vagyok. Szóval, ide ritkán jövök, leginkább csak pontot tenni járok. Elkezdett mondatok, hovatartozások. Valahogy így.