Kategória: Egy meg nem írt regény

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

NAPTÁR

július 6.

Álompáros csak elengedett Zombiékhoz, bulizni Agárdra. Hurray! Az igaz, hogy négy csávó egyedül nem egy orgia, meg az a másik zombi, Kajdos is jön, biztos benyomja az aktuális thrillerjét, nagyon gáz a gyerek. Na mindegy, megbeszéltük, hogy biók leszünk, úszás, tűz, persze azért pia is. Álompáros egész normális volt: „Úgyis tudom, hogy inni is fogtok, de csak mértékkel, öcskös, és ugye más anyag nem lesz. Meg ne tudjam. Azt soha, érted, soha.” Nem kérdeztem vissza, hogy ők is soha-e, de már mondta is, hogy egyszer hagyta magát rábeszélni, de olyan hülye lett tőle, hogy inkább nem csinálta többet. Mondtam, nyugodjanak le, engem ez nem érdekel, csak sört iszunk néha, a cigi se cucc nálunk. Dumálni megyünk, meg friss levegő.

Na, tegnap lement a magyar-angol, de apa meg Tibi felcseszték az agyukat a meccs alatt, apa azért, hogy a magyarok megint nem térdepeltek le, mire Tibi lelibernyákozta, ő meg hozzávágta, hogy az ilyen fasiszták miatt vagyunk Európa szégyene. Na, ezen elkezdtek röhögni, és végigpolitizálták a meccset. Politika. Leszarom.

Ebben a pillanatban jött Szalámitól egy üzenet messengeren.

Hi guys,

we’re in Swansee surely not going back cause dad said he wouldn’t give a fuckin damn anymore there and accepted the job at the university here, so guys have a nice time in Agárd without me. Keep in touch. Szalámi

Átfuttattam az angol helyesíráson, de szinte az egészet aláhúzta, biztosan jó persze, mert Szalámi perfect angol. Jó neki. Az apja kutató, kis korában évekig éltek kint. Onnan hozta a mega cool-t, az angol tanárunk meg rászólt, hogy beszéljen rendesen. Ez mind nyelvnáci?

Szar lesz Szalámi nélkül, na jó nem szar, hanem NAGYON ROSSZ, bár számítani lehetett rá. Apa a múltkor  heccből megkérdezte anyát, nem akar-e ápolónői munkát vállalni Angliában, az se baj, hogy nem tud angolul, de legalább jobban élnénk. Anya nem is válaszolt, úgy csinált, mint aki nem hallja. Én is jól tudnék angolul.

Agárdon Zombi rendesen beroggyant, igaz, mindannyian. Kajdos full részegen elkezdett bőgni, nem tudtuk, mi van, aztán csak kibökte, hogy ő még nem csókolózott soha, és ez milyen gáz, és hogy Gellért már dugott is nyolcadikban, mi meg milyen lúzerek vagyunk, biztos el kellene menni pszichológushoz. Az igaz, hogy egyikünknek sincs csaja. Nekem lehetne Yoda, de még csak az kéne. Szóval szűz buli volt. Benyomtunk egy üveg pálinkát is, éjjel forgott velem a plafon, míg ki nem hánytam. Soha többet.

429 szó! Egyre jobban tolom. Helyesírás pocsék. Helyesír-ellenőr is egy anti, minden szlenget aláhúz.

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

NAPTÁR

július 3.

Zombi ma megkérdezte, mik a szüleim. Ezt utálom a legjobban. Már általánosban is gáz volt kimondani, hogy anya ápolónő, apa tanár. Szóval: Álompáros. Zombi elhúzta a száját. Lúzerek. Na, gondoltam, te meg a lúzer fizikus faterod! Egy normális Nike-ra sem telik neked se.

Zombit elengedték dolgozni egy hónapra. Persze, feketén, de jó pénzt kap. Álompáros itthon közölte, hogy azt már nem. Dühöngtem. Végül anya azt mondta, megkérdezi a kórházban, nem vihet-e be betegszállítónak, úgyis emberhiány van. Na basszus Álompáros, meg a ti álmaitok, vagyis én, mint kórházi ápoló. Remélem, nem sikerül. Egyébként se dolgozhatok még, mert kiskorú vagyok. Szívás, anya!

snap…á itt van azzal a full zombi barátnőjével…na ti is álompáros vagytok…hát persze a haja is jó nemcsak a szeme…igen… abba zúgtam bele először… a haja…jó lenne beletúrni…sűrű és sima…SELYMES! változatos szókincs! … yoda már megint …nane…nem láttam nem olvastam…felteszek én is egy selfiet…aha … ahogy a kórházban betegszállítok… sztár lehetnék az már tuti…na vissza a helyesíráshoz…Anti az utolsó Jedi

Kajdos végre elküldte a horrort, amit megígért, de tök unalmas volt. „Nem tök kérem, hanem remek, pompás, nagyszerű, vagány − változatos szókincs!” Jól van Antikám, akkor kurva unalmas volt. A szex rész eléggé ott van, de a krimi tökre, POMPÁSRA! kiszámítható. Semmi igazi suspence. Tényleg, filmrendezőnek menni! Vagy operatőrnek. Hollywood cameraman number one! Dőlne a money. „Nem money kérem, hanem lé. Még a szlenget is rosszul használják!” Na, ez kiütött. antilény @diszlájk.kom. Ez még nincs egy oldal, de már nem kell sok.

Szombaton megyünk Nagyősökhöz, most nincs kedvem, az igaz, hogy a kertben jó. Nagyapa cool király, őt bezzeg nem zavarja az okostelefonom, még magyarázni is lehet neki. Igaz, a neten is csak a térképeket bújja, és persze szidja, hogy „micsoda trehány munka ez, Kogutovics Manó hazájában!” Szétröhögtem az agyam, amikor ezt a nevet először meghallottam. Ez átjön. Remek, pompás.

Apa beállt segédmunkásnak Padocsához a nyárra. Festés-mázolás. Cash. Háromszor annyit keres, mint évközben tanárként. Tök gáz, amikor haza jön a festékes cuccában.

279 szó. Nem rossz. Helyesírás: pocsék. Pocsékírás helyes. Na. Nagyokosok.

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

NAPTÁR

július 2.

Anyának azt hazudtam, regényt írok, és majd csak akkor olvashatja el, ha kész lesz. Akkor meg majd azt mondom, hogy nem sikerült jól, és valamikor átírom.

Szóval az a deal, hogy mivel diszgyanús vagyok, és egyébként is pocsék a helyesírásom, a gépen gyakorlok, mert a szövegszerkesztő kiemeli a hibáimat, így könnyebben tanulok. Ok, nagyokosok. (Szerintem ez is Antigoné zseniális ötelete volt, hogy még nyáron is bosszantson. Az a baj, hogy az enapló miatt nem lehet eltitkolni a szaktanári fogadókat, anyám meg persze rámozdul mindegyikre.)

Tehát (hogy örülne most ennek a tehátnak: „Törekedjünk változatos szókincsre!” , ez az egyik mániája, fogadjunk, a családját is fullba kergeti) tehát az a deal, hogy minden második nap írok egy oldalnyi szöveget, és aztán átfuttattom a helyesírásellenőrzőn. Na, most tartok a harmadánál, persze, ha bekezdésekre osztom, TAGOLOM!, változatos szókincs!, akkor egész sorokat nyerek.

snap…na mi van…ma nincs selfie?…de itt van…hülye kis lájkvadász …meg aztán nem is passzolnánk…látszik hogy piszok gazdagok…na itt van Yoda az istennő…ez az én formám…ez a csaj persze utazik rám…csak ne lenne olyan ronda meg okos…nem nem tudok bowlingozni menni…nem ne haragudj az a film engem nem érdekel…este egyébként is programom van…ja hogy megint a harrypotterről dumáljunk…aha…yoda meg a harry potter …gáz…na itt semmi mozgás…persze mindenki nyaral…á szóval a telken napozik…ezt is kiposztolja…dögölj meg…

Ma Zombival lógtunk a Mackie-ben, junk food meg minden, de jót dumáltunk, illetve programoztunk. Most egy drónt tervez. Az a mániája, hogy meglévő dolgokat is saját maga akar felfedezni. Az apja fizikus, állítólag gyerekkorában csinált egy kis atomreaktort otthon. Nagy arc lehet. Persze apa is arc, vagy inkább csak volt, mert amióta gimibe járok, állandóan a jegyeimen parázik, már ő is mindennap azt kottázza, hogy olvassak, töltsem az időt értelmesen, hogy művelt legyek. Ja. Ő meg már tizedszer nézi az utolsó Jedit, nem is tudom, mikor láttam a kezében könyvet.

Előszedtem, BÁNYÁSZTAM! változatos szókincs!, anyám könyvei közül az idei kötelezőket. Kiszámoltam, kb 1000 EZER! oldal kötelezőt adott fel. Ez hülye. Antigonét mostantól Anti-ra rövidítem. Antilény @ diszlájk.kom. Na, jó nincs ezer, mondjuk 600 HATSZÁZ! Naponta 10 oldalhoz is kevés lenne a nyár. Ez hülye.

nem bízom anyában… nagyon ráizgult hogy regényt írok…tuti nem állja meg hogy beleolvasson… úgyhogy szépen lejelszavazom…yodamegaharrypotter666

Idén se megyünk külföldre. Apám kiszámolta az idei költségvetést, mennyit kell félretenni, hogy Dániába mehessek majd egyetemre: ”Ott ingyen van, meg oxigén.” Ez a mániája.

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

NAPTÁR

2018. június 30.

Anyáék két hete elvették az okosomat, biztos Antigonénak köszönhetem ezt is. Beteges egy nő, óra elején ki kell tenni a mobilokat: „Kütyüket kérem az első padra!” „Az orra és az asztal között két arasz, hogy ne legyen randa púpos felnőtt.” „Kérem, ezt fejtse ki kerek mondatban!” „Nagyon jó gondolat, csak nincs benne állítmány.”

Rohadtul fárasztó, rosszabb, mint egy énekóra! Micsoda lúzer! Naponta ötször-hatszor ugyanazt elmondani. Ennyi pénzért. Bárki beletörölheti a lábát.  Gáz. Na, mindegy. Végre túl vagyok a táboron is, anyámék nagy találmánya, hogy „a valóságban éljek”. Na, ebben megint Antigoné keze lehet: „A kütyü kérem eszköz, nem cél.” „Másszanak ki a virtuálisból! Drogosok, íme a valóság!” Ja. Janus Pannonius! Hát köszönöm szépen.

Mire felépítettük azt a rohadt sátrat, az élettől is elment a kedvem, másnap reggelre meg úgy beázott, hogy mindenem vizes lett. Na, kösz a valóságot. Ja, nyilazni is tanultunk. Hát nem egy darts, mondhatom! Belegebedsz, mire az íjat felajzod. Na, ezen jót röhögtem volna, de nem lehetett, olyan halál komolyan vették. De most komolyan: ettől leszek egészségesebb? Na, mindegy, vége, viszonylag kevés bullyinggal megúsztam, úgy látom, nem kell ahhoz net, elég egy kis geciség is.

Egyedül vagyok. Nem tudom, a többiek mit csinálnak. Micsoda szemétség volt elvenni az okosomat! Lúzerek.  Itt a kompjúter.

na snapchateljünk egy kicsit… aha megint mással lóg… nem csoda mindennap feltesz egy csöcsös selfit… tulajdonképpen nem is bánom …elég gáz a csaj… nincs egy értelmes mondata… mi a fenéről is chatelnék vele… micsoda baromságokat mondott amikor az Antigonét vettük… nem mintha engem érdekelt volna… de azért a szeme szép…nem akarok lúzer lenni…

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

LEPKEGYŰJTŐ 

Valakinek kölcsön adtam, és nem kaptam vissza John Fowles regényét, The Collector. Nem mintha újra akarnám olvasni, mert főhőse egy aberrált fickó, aki elrabol egy lányt és elzárva tartja. Nem bántja, csak gyönyörködik benne, és boldog, hogy az övé. Horror. A lepkegyűjtő. 

A lepkegyűjtők köztünk élnek. Valamiért szükségük van rá, hogy lelkeket hódítsanak, és rabságban tartsák úgy, hogy a lepkék ezt ne vegyék észre. Nárcisztikusak, mondanád, de többről van szó, ám itt át is adom a terepet a pszichológusnak. Nem vagyok szakember, csak laikus tapasztaló. 

A lepkegyűjtő, vagy mondjuk így: lélekrabló, karizmatikus személyiség, tehetséges, többnyire kreatív. De ez kevés neki: a lelked akarja. Elbájol, magához vonz, vagy épp elérhetetlenségével ejt rabul. És akkor elveszíted önmagadat, már személyfüggő vagy: drogos. Ez a fajta rabság a szerelemben is életveszélyes, nemcsak a közéletben ─ a politikáról már ne is beszéljünk. Hány diktatúra épült lepkegyűjtőre! 

És veszélyes az iskolában. Minden tanárban van egy kis exhibicionizmus, ott lapul bennünk a tapsra, sikerre éhes lélek. Érthető: sikerélmény nélkül mi is motiválná az embert? Sőt, a kudarc személyiségtorzító is lehet, szélsőséges esetben bosszúállóvá nevel.  

A katedra nagy hatalom, amivel szolgálni és visszaélni lehet, mint minden hatalommal. Most hagyjuk az egyértelmű eseteket, a nyíltan terrorizáló tanárt, azt az egészséges  diák tudja kezelni – ha egyébként normális az iskolai légkör.  De van a látens: az elbűvölő, gyerekbarát, a láthatatlan lepkegyűjtő, nárcisztikusan kompenzáló „celeb”. Akiről csak pletykából tudod meg, milyen mosolygós lelki terror alatt tartja a neki be nem hódolókat. Az eszközök kimeríthetetlenek, és sokszor megfoghatatlanok.  

Egy egész tantestület dőlt be szelíd, szerény kedvességének. Csak a diákok tudták, hogy mit művel. „Zolikának” az utolsó évben minden órán elmondta, hogy meg fog bukni. (Zoli jó volt, szorgalmas, csendes. Rejtély, hogy miért utálta. Talán mert szelídsége könnyű prédává tette.) Az osztály néma asszisztálása mellett folyt a lélektani hadviselés. Nem vették komolyan. „Találkozunk a javítóvizsgán.” Az utolsó órán Zoli nem bírta tovább, és odaszólt: ”Igen, még találkozunk.” Igazgatói szoba. Nem tudni, hogy ott mi történt. Zoli kapott egy igazgatói intőt, de nem bukott meg. Hallgatott. Ő pedig tovább taníthatott. Talán kiváló eredménnyel menne át a minősítő vizsgán. Erre nincs indikátor. Ezt a „kompetenciát” nem jegyzik. 

Végülis nem történt tragédia. A gyereknek nem árt, ha felkészül az életre.

Kérdés, hogy melyik szerepre készül fel. Gének? Neveltetés? Válaszolj, ha mersz. 

Cipolla nem irodalmi hős. Ott ül veled szemben a buszon, előtted áll a pénztárnál, cikket ír, amelynek egy mondatával tönkre tehet valakit, sőt, talán melletted ül az iskolapadban. Talán benned lapul, talán csak egy-egy pillanatra tör elő, hogy bosszút állj, magad sem tudva, miért. A bennünk élő sérelem. Nem mindig nő patologikus szörnyeteggé. Néha csak egy kis pitiáner.  

Nekem ne mondja senki, hogy a jövő nem a versengésről, hanem a kreatív együttműködésről fog szólni. Tényleg? Magic? És az emberiség egyik pillanatról a másikra morális fordulatot vesz? Az ember nem lesz többé önző, irigy, a fasiszták megtérnek, a gyűlöletbeszéd megszűnik, a politika pedig  jótékonysági bál lesz. Aha. Hagyjuk az agymosást, az utópiákat. 2015 Donald Trump. 2016 Brexit. Nézzünk már szét, testvéreim, a valóságban. Tetszik, vagy nem. Hagyjuk az ilyen-olyan fanatikus átnevelősdit. Még soha nem jött be hosszú távon. Az inga mindig kileng. 

Stephen Fry (elkötelezett liberális) a Trump-győzelem után kitört pánik idején készült interjújában nevetve adja elő a liberális reakciókat:

„Oh, dear me, isn’t oh…can’t everybody be nice to each other? Oh, what a pity! Oh, let’s try hard. Oh, come on, now.” 

https://binged.it/2KIvRUr 

Tanulságos. Nehéz ma liberálisnak lenni. Kereszténynek se könnyű. A kettő ugyanis egy gyökerű, ha valaki még nem gondolta volna végig. A buddhisták közös konferenciákat tartanak a kvantumfizikusokkal, igaz,  a laposföld hívők a fejlett világ iskoláiban tanultak. Az értelem szélsőséges csodái. 

Épp most fedezték fel, hogy már a fejlett robotoknak is vannak előítéleteik. Tényleg? Ugyan, vajon ki programozta? Még a PC sem jött be? Hja, a nyelv nemcsak jelentést, érzelmeket is hordoz, kódolt előítéleteket, hiába „tisztogatják” oly szorgosan.  Ergo, a robotoknak „lelkük” is lesz, csak idő kérdése. A sci-fik önbeteljesítő jóslata? Hja, ha annyira akarjuk. „Mert ha gyalu nélkül bunkósbot az elme/gyakran kétélű tőr lesz az kiművelve.” (Arany János: Toldi estéje) Volt magyartanárom mondta: „Időnként meg kell állni a giccs szintjén, hogy ne rontsuk meg a gyereket.” Értsd: figyelembe kell venni a fejlődéslélektant. 

De maradjunk inkább a reményt adó tényeknél. Hastingsben, a buszon, a hátsó ülésen kamaszok hangoskodtak. Nem randalíroztak, csak hangoskodtak. A sofőr megelégelte, és hátra szólt. „Gentlemen, quiet please.” Csend lett.  

Nagy dolog a civilizáció. Nekem elég is lenne.

 

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

SK

Woman wearing a red shirt and grey skirt dancing on top of a table looking like she’s having a good time

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY: SK

 

Valójában Jolán, mindenki csak így szólította.

 

Irtózatosan vastag copfjai voltak, és sokadik gyerek. Mezőtúron az asztalon táncolt a bálban. A visszafoglaláskor apját Petrozsényba küldték vasutasnak, ott verekedett és feleselt a román gyerekekkel. Vissza Pestre albérletbe. Goldberger szövőgyár. A hold lágy fénye a fonál. Süketítő zajban Jolán mintaszerű futkosása és omló álmai. Végig nagyothallott. Vimosnaknak mondták: ”lenne itt egy rendes lány”. Vilmos a szocdemektől tanulta a helyes viselkedést, az öntudatot. Felvette az öltönyét, vett egy csomag nápolyit, és meghívta Jolántt moziba.  

Klári, a lányuk, „Dönci” imádta apját-anyját. Talán az ő harmóniájuk akadályozta abban, hogy maga is megtalálja. Ezen eltöprengeni.  Jolán boldogan élt, amíg Vilmos egyszer arra nem kérte: „Üss agyon” ─ mert már nem bírta a prosztatarákkal járó kínokat. „A görbe vonalak hó zsupp.” Jolán, aki az asztalon táncolt, istenítette a puritánabbul is szigorúbb Vilmost. És nem verte fejbe.  

Az utolsó 10 évben néha már ki sem kelt az ágyból. A temetésen a tiszteletes finom célzásokat tett azokra, akik nem járnak templomba, de egyházi temetésre vágynak. Hja, van az a pénz. 

Csak most az egyszer szólhatnék veled.

 

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT 

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

 SIMI

Tízperces szünet. Állunk Andrissal a kerítés mellett, és cigizünk. Gyorsan kell, mert a tíz perc csak öt, ha az ember nem akar loholva érkezni az órára. Ez alatt az öt perc alatt Andris az agyamra megy. Képtelen elvonatkoztatni a biológiától, és órát tart. Lelkesen magyaráz. Ez a tanármánia: szünetben is tanít.

Két nappal korábban Julit kaptam azon, hogy már percek óta etikaórát tart nekem. Csak percek múlva esett le, hogy mitől vagyok feszült. Rászóltam: Ne taníts! Nevet, majd folytatja. Magyaráz.

Andrisra megint rászólok, hogy pihenni szeretnék, én sem kínzom József Attila-vers értelmezésével. Egyébként is: meglátok egy verset, amit elemezni kell, kitör rajtam a diákfrász. Mi a fenének? Hja, 39 év magyartanítás megtette a magáét.

Andris figyelmét szerencsére eltereli egy kutya, amelyik megrohan bennünket, körbeszaglász, dörgölőzik, lelkesen csóválja a farkát. Gyönyörű, áramvonalas magyar vizsla. Simogatjuk, hálásan néz ránk az okos szemével.

Tíz méter múlva érkezik a gazdi. Kicsit szorongva mondjuk: bocs, de olyan aranyos. Gazdi ─ fülig vigyor fiatalember ─ nevetve szól. „Már megszoktam. Egy simiért eladná az életét.” Füttyent, mennek tovább a ligetbe sétálni.

A következő cigiszünetben egy másik kolléga tart nekem órát történelemből. Rászólok, nevet és folytatja. De szerencsére megint jön Simi a liget felől, vége a sétának. Enyelgünk egy kicsit, lelkes tekintetét viszem magammal az órára. Ott is simogatást várnak éhes diákszemek.

Egész Magyarország simogatásra vár. Kilenc és félmillió Simi. Az életét adná érte ebben a gyűlölettől fűtött depresszióban.

Simire várva… 

Szeressétek a tanárokat! „Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.” ─ mondta Petőfi a közkatonákra. Az ember szeretetre született.

 

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

EGY MEG NEM ÍRT EMIL 

Tisztelt Öcsém! 

Válaszul azon emiledre, melyben azt írod, hogy „Tisztelt Nővérem, vedd már fel azt a kurva telefont!”, ezúton jelzem, hogy még mindig tanár vagyok, s ezért a délelőtt folyamán civileknek semminemű módon el nem érhető, egyszerűen azon oknál fogva, hogy a munkámban való megzavarás elkerülése végett lehalkítom kütyümet.

 

Sőt, meg sem nézem szünetekben, hogy volt-e hívásom, nehogy a puszta kíváncsiság bűnbe vigyen, és esetleg diákjaimon vezessem le a reklám célú megkeresések fokozta amúgyis hangulatomat. 

Egyúttal tudatom, hogy „nevelési sűrítményként” javasolt tanácsodat megfogadtam, és N nebulót figyelmeztettem, hogyha a továbbiakban diszgráfiáját kihasználva sem írásban, sem szóban „nem hajlandó elárulni titkát, megkínzom”. Jelzem azt is, hogy ezen tanácsodat közvetítendő, igen szigorú arcot öltöttem, mire szelíd mosoly volt a válasz. (Mivel van humorérzéke, csak lusta, mint föld.) 

A titok (tudás) kicsikarásának egyéb módjaira felötlő eszméidet esengve várja: 

SNI, azaz S(zerető) N(ővéred) I(genis) 

lábjegyzet: SNI (Sajátos Nevelési Igényű) 

PS: Ma reggel elfelejtettem lehalkítani a mobilomat, és az eggik órán megszólalt. Ijedtemben felvettem, mire egy női hang megkérdezte, hogy csatlakoztam-e már a „Gyurcsány Stop!” petícióhoz. Szerencséjére nem akartam a gyerekek előtt válaszolni, ezért lakonikusan csak annyit mondtam: „Nem érek rá.” 

 

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY: ÁLOMFEJTÉS

„…az embernek alsó tudata és felső tudata van, esze nincs. Ennek belátása gyógyítja az idegességet.” (Karinthy Frigyes: Együgyű lexikon)

Miután felfogtam, hogy nagy valószínűséggel túl vagyok életem aranymetszéspontján, anélkül, hogy igazi álomtudatos személlyé lettem volna, elhatároztam, hogy tisztába jövök ezzel is. „Létösszegzenem illenék”, ahogy Varró Dániel mondja.

Mint minden művelt ember, természetesen ismerem a lélektan alapvető műveit, Krúdy Gyula Álmoskönyvét, és persze Freud Álomfejtését, de be kell vallanom, soha nem vettem komolyan, hogy rám is vonatkozhatnának.

Na, gondoltam, ideje felszabadítani az „elnyomottakat”, ezért kegyetlen önelemzésbe, vagyis álomfejtésbe kezdtem. És ekkor „pirkadni kezdett”, hogy hiszen én alig álmodom, ha igen, akkor is dögunálmosakat. Semmi rémálom vagy hasonló, többnyire ismeretlen helyeken, ismeretlen arcok triviális helyzetekben. De azért találtam érdekesebbeket is: járok a magasban (ah) ─ Krúdy szerint szörnyű betegség jele. Aztán: nem tudom levenni magamról a ruhát, mert túl szűk. Na, ez annyira egyértelmű klausztrofóbia, hogy nem kellett sokat elmélkednem rajta. (Freud megnyalná a tíz ujját ilyen jól kifejlett neurózis hallatán.) A harmadik, hát ez már valami: a skót Felvidéken bandukolok. Sosem voltam Skóciában.

Álmaink, állítólag, bármilyen furcsák is, valóságunkból  fakadnak. Én nem tudom, honnan fakadnak az enyémek, de piti hétköznapiságuk kezd már sértő lenni. Vagy mi van, ha egy másik életből fakadnak? Ma már tudjuk, hogy őseink emlékeit is hordozzuk génjeinkben, csak azt nem tudom, hogy kerülnek a metróba…na mindegy.

Azért elég felháborító, hogy nekem, a mélyen romantikus alkatnak, ilyen prózai álmaim vannak. Nem igazság. Miért álmodom Skóciáról? Talán egy reinkarnálódott skót birkanyáj lennék? Krúdy semmit nem mond Skóciáról. És mi ez az ostoba levegőben járás? Ellenőriztem több helyen is, annyira „emelkedettnek” tűnt. Így ugyan nem találtam, de a fruedista irodalomban a repülésnél igen. Sejtettem, hogy szexuális konnotációja lesz, de nem gondoltam, hogy ennyire körmönfont magyarázatot kapok. Ha jól értem, abból fakad, hogy nagyon frusztrál, ha valaki nyilvánosan fújja az orrát, valami van az ükapám talicskájával is, de ezt végleg nem tudtam értelmezni.

Szóval, baj van velem. Ennek örülök. Nem mintha ez reveláció lenne, de azért öröm az emberiség többségéhez tartozni. Ami dögunálmosaimat illeti, most már biztonságban vagyok, hogy mi lesz a nappalok rém-unálmosaival, hát ezt nem tudhatom.

június 29, 2022 / Egy meg nem írt regény

VASS JUDIT

 

ÉRETTSÉGI TABLÓPÓTLÓ

mert ugye itt van ez a Hofi… ezt meg kéne buktatni… de az embernek valahogy rossz érzése támad, ha a szemébe néz… a linkje… mert ez ugye nem tanult az írásbelire … de azért csak van… na hogy is mondják manapság… fílingje… ismerem ezt a fajtát, mint a rossz pénzt… ez képes jól időzíteni ész és testbeszéd együtthatóját, és képes ötösre szóelizni a semmiből… hát hányast fialjon az a szóbeli tanárnő… kettest, mert dögöljek meg, ha több lesz…bár  magának annál több az esze… ne tüntessen tanárnő, tapsoljon… … ne adja itt a bankot, az  erőből Krisztust… csak menjen át…

hát én is attól tartok …