Kategória: Vers

VASS JUDIT

INCOGNITO

ergo sum,

de ez csak szóvicc.

Az igazi maszk

anyakönyvezett,

és többesszámozódik.

Őrzik névtáblák, sírhelyek,

zsíros férgek vagy szelek

fűzik tovább a láncot,

trágyaszag, gondolat

és másba látszod

át és keresztül őmagad

ki teneddel játszott,

incognito ergo sum,

szóvicc ez, vagy plágium,

kanálnyi bohóckodást lop

kávéba a konyhabölcs,

a haza még alvásnak áldoz,

elvégre vasárnap ez,

mi a fenének állok

itt a hideg balkonon,

ja, mert cigarettázom.

Ez itt a bökke nő.

(Esedezem az olvasó

bocsánatához.)

VASS JUDIT

I.M. ERASMUS

BALGASÁG

„két paradoxonért

forgatni fel világot” ─

gondolta,

s megírta Wittenbergnek,

ki egy tintatartót

falhoz vágott

(vagy ez csak extra horror

egy külföldi utazáshoz),

a folt pedig lett,

volt is, vagy látod.

A rotterdámi tudta:

betű és tény

alkotnak két világot,

s e kettős könyvelésben

ki így, ki úgy marad épen:

magányos arc

egy Holbein-képen.

Naponta nézem: érdemes?

Balga kérdés: hol az a pont,

amin túl vagy innen

még erény a becsület.

VASS JUDIT

I.M. T.S. ELIOT

PUSZTAORSZÁG

’Tis all in pieces, all coherence gone –

írta le ötszáz éve Joh Donne,

Minden Egész eltörött−

hitte Ady.

Mit is lehetne még mondani?

Pusztaország, egy-két szerelmes macska,

mocskos folyók fordulnak oldaladra,

míg istent megtalálod,

s kegyesen felkészíted halálod,

de meg mégis csak az marad:

szétszórt világod, önmagad.

Hiába menekülsz az irgalomba,

isten tehetetlen és lomha.

Az igazat írd, ne csak a valódit,

tévtemplomod roskadó pilléreit

porlasztja egy emberibb hit

útja az örök végtelenbe:

szabadság, őstörvény kozmikus rendje.

VASS JUDIT

SZOLFÉZS

nélkül aligha látod,

összhangzatban az egy-kottához

hogyan is illeszkedik szólam,

mint széttartó hangok szóban:

hitetlen várók karácsonyán,

a „hull a pelyhest” például Mozart írta,

most tudtam meg, hogy csak át,

és akármi lehet itt partitúra,

polifóniában az áthallás,

bábeli zűrzavar, mond a Biblia,

nem jó azt embernek hallgatnia.

És tisztítsd meg a te hangodat,

nem minden ének, ami hangot ad.

VASS JUDIT

NOS

Miniszter úr,

hát hogy vagyunk

azzal a hangyaszorgalommal,

szellemharcok tiszta sugaránál,

tán azt gondolta kend,

hogy emelni közjót

jó mulatság férfi munka?

Nos kérem, itt hagyott magunkra,

mert meg tetszett halni,

de ez még hagyján,

mert a mű forog tovább,

csak épp roskad, reped,

és dőlve dől,

kiiskolázott taplók taposnak rajt’

hogy ott vagyunk százötven éve,

mint előtte.

Nos, Miniszter úr,

ez hát a sors, és nincs vég semmiben,

épp most verik szét

elárvult lelkek műhelyét.

Nos, Miniszter úr,

soká lesz megint az utolérés,

kétszáz év behozandó,

na ez jó munka lesz,

de nem épp mulatság.