VASS JUDIT
POETA DICTUS
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa,
Elefánt voltam, jámbor és szerény
Én voltam Úr, a vers csak inasa,
okítás, dacolat, idézet ─
Hulltommal hullni, ez a szolga dolga,
Füst és kávé között, henyélek.
És néha meglátogat a hangja,
de végzetem csak annyi, hogy élek,
s a dallam nem változtat szövegén,
U─U─U─, nem több az ének,
nem több az én ─
kapa-kasza-Kerülő ─ mondják,
mert az igaznál hangosabb a tény.
VASS JUDIT
LEHET
hogy
nem boldogok
a békességért
háborúságot szenvedők,
kiknek nyitott tenyérrel
ütik az arcát,
és lehet,
hogy az Istent
soha meg nem látják,
és nem alszanak
nyugodtan ők sem.
A békesség
mindig egyenlőtlen,
mert nem mérlegeli,
megéri-e.
VASS JUDIT
MERT
boldogok
az emberségért
háborúságot szenvedők,
akiknek nyitott tenyérrel
ütik az arcát.
És lehet, hogy az Istent
soha meg nem látják,
és nem alszanak
nyugodtan ők sem,
csak fejben konstatálják:
ma sem voltam
kevesebb ember,
és nem mérlegeltem,
megéri-e.
VASS JUDIT
HALOTTAINK
már
kikkel közünk volt
kintben és mögöttben,
s ez már az utazás
az ittből utánra,
csak még nem vesszük
halálszámba,
nem hívjuk-hisszük
haladéknak,
még sokszor
becenevünkön szólnak,
hol avarban járunk
térdig,
soká marad,
ki embert folytatódik,
és korán felkészül,
aki nem.
VASS JUDIT
AZ ÉVEK
jöttek-mentek
nem nyertem újabb
táncdalfesztivált
egy tábla Bociért
dicsekvésképpen
nem mentem utánam
bár talajon
én voltam a legjobb
csak gerenda ne lett volna
maga a parkett ördöge
szólt valaki s tényleg
a többi
csak nézett borozgatva
a bujkáló ördög
legszívesebben
tört-zúzott volna
szóval dilettáns voltam
a táncban is
de lámcsak szolga lettem
mindentudója
s hányszor tanítom még
bennetek az engem
mindent amivé
nem lehetett lennem
mert benne élek én
minden sikeretekben
ezer kudarcom
a megmondhatója
VASS JUDIT
vegyülj el
a titkos társaságba,
hol nem füstöl sárgán
a szó alkímiája,
se dacszövetség,
se hordafélelem,
csak önfeledten bíbel
a termő türelem.
Ne válj ki, vegyülj el,
csak ott vagy jó helyen.
VASS JUDIT
„két paradoxonért forgatni fel világot” ─
s megírta Luthernek,
ki egy tintatartót falhoz vágott −
vagy ez csak extra horror
egy világutazáshoz.
A rotterdámi tudta:
betű és tény alkotnak két világot,
s e kettős könyvelésben
ki így, ki úgy marad épen.
Lezárt profil egy Holbein-képen.
Naponta nézem: érdemes?
Egy zárva-arc mereng a nem-tevésen.
Balgaság. Festék, repedezett.
VASS JUDIT
Londonban Weimarban
hol eget mérnek
tornyok verssorok
honnan van haza térni
otthon vagy indok elég
széltében öt
hosszában nyolc
az átlót is lelépte rég
gondolatban a láb
egy tér-fogoly tágítható
fejben és tovább
talán egy szép halom
az volna jó
körötte táj otthonos
dombkerítés ölébe tó
írás közben lehetsz
a fejbe írj ha tinta sincs
csak rácsolt ég-szelet
VASS JUDIT
kicsiny népek voltak
hurcolta-vezényelte
História
ora et labora
vagy hergelt hisztéria
lapította kussra
kicsinynek nem sok
választania
de valót adott a föld
lenni kellett
ruha porontyaira
míg kelet-nyugatról
nagyságosék üzentek
és menni-ütni kellett
kurucok labancaira
mert ugye egy
és hí a haza
szakadtak mi-re ők-re
voltak volna …
öltözöm megint ünneplőbe
bámulok tömegre szónokfira
mindig új s régi szózatok
nem szerettem soha
csak a hétköznapot
VASS JUDIT
BESZÉLTEM
én is a csendet
a méltóság hangtanát
nem érdekelt
ki hogyan fordítja át
szavakra avagy félre
gőg volt vagy alázat
mert a csend mondat
lásd Arany tökharangja
se alany se állítmány
Naturam expellas furcâ…
és jó lesz majd önmagáért
elhallgatás helyett
nem kongatni tovább
repedt jelzéseket
csak fecsegni a semmit
tamen usque recurret…
mindegy…
csak kongani hasztalan