VASS JUDIT
EZEN
a földön nem találsz,
ide csak pontot tenni járok.
Elakadt mondatok,
elmaradt találkozások
parancsa hajt,
hogy ne maradjon
utánam félbe semmi.
álmodom magam
egy kontinensen.
Eltékozolt javain ki osztozik,
ha már semmije nincsen?
Mint gyermek, ki aludni vágyik,
vagy író, ki eljut tetralógiáig,
és égre csap
fölbuzog.
Tört márvány,
fáradt mirtuszok.
Ég veled, Európa,
gyilkosok-öngyilkosok.
unt gátú föld
VASS JUDIT
HIRTELEN
mennek tönkre
arcok.
Horpasztják rák,
ármányok, gondok.
Íme a szomszéd.
Bűnéről nem tudok,
de körberágták száját
beteg és irigy undokok.
Már nem szól a kutyára:
„Nem rohan!”
Csak csendben legyint:
„Gyere.”
Így leszünk sztoák
mindannyian,
vagy rokkanunk bele.
Ki ezért, ki azért.
Ezen a tájon
tumort terem a türelem,
agyalapon-hastájon.
Együgyű lexikont
kódol a szatíra isten.
Nimfának-faunnak jöttünk
viháncolni ligeteinkben,
hol mélabélák és adibandik
nézik az erdőt.
Hanem a leendők
nem tárják soha sarkig az ágat ─
így élünk mi,
egy sohase szinkron mának,
s néha röhögünk,
mint aki halkan belelépett.
Nézem a szomszédot ─
miért, mivégett?
A kutya se lohol,
csak öregesen lépked.
ÁLDOTT
pünkösdnek szép ideje,
jössz-e te Isten, még ide le?
Van, ahol aratnak,
van, ahol vetnek,
kedvnek, akaratnak
hajtanak percek.
Sebhelyes idők hova múlnak,
jössz-e te Isten, ide múltnak?
Lesz-e még idő,
persze, hogy lesz még:
hogy vérbe fessék.
Időre szülnek, halálra is,
Isten nem bánja, ha látja is.
Tenyere érdes,
szíkes a hangja,
Térde is kérges,
repedt harangja
zörög az égnek,
ha nem is hallja.
VASS JUDIT
I.M. Kassákné Simon Jolán
JOLÁN
3 gyereket cepelt
és arcába falazva
fekete gyémántot
mikor szavalni kezdett
útnak eredtek
messze ringó sírások
de grimaszok nélkül
lazultak el a hangok
vagy tán egy angyal
kongatott harangot
de egyszer csak
megszökött Jolán
mint huzat suhant át
a zárt ajtó kulcslyukán
az idő nyerített akkor
és görbe vonalak
JÓNÁS
imáját hallgatom,
az ablakon cet-sötét az ég.
Sövényt, felhőket, Ninivét
háborgat kint a zápor:
Ki az, mi az? − bent csücsülök:
menekülésre bátor.
Könnyű dsidások állnak őrt
kerítés-polcokon,
a Gazda hangját hallgatom
barna, bús szobámban…
most teszi fel az Esti kérdést,
magyarul, rezignáltan.
Szava villámló átok:
pengő sziszifuszi kő,
Ninivében…
Íme, a feltöltött idő −
rezeg a virtuális térrel.
És én már régen nem leszek,
mikor rátalálnak.
Talán egy földön kívüli…
a hang, a ritmus elbűvöli,
és mit se tud Jónásról, Mihályról…
Talán utód lesz, neveti akcentusát,
hamar ráun, és görget tovább…
Megint lehull az ékezet:
Domine, miserere.
Kyrie eleison.
VASS JUDIT
Nő kalitkával
Hatásvadászat,
mondanád,
de Rippl-Rónai
tudja:
mesét kívánunk
mindannyian
magunkra hagyva −
társasan-talanul
történetet remél
a lélek.
Ne féld leírni a szót,
szemed vetni égnek,
már nem sok maradt:
befőzni lekvár
olvasás helyett,
kiporszívózni
minden szögletet,
kerülni a járványt,
visszatalálni
a kalitkából,
ki, a szabadba.
Szavakba-komfortba
szédülten
újra gondolni a távot,
amit megéltél.
A nő éppen
most ér
az ablak közelében
a helyre,
hol kalitkában a madár
sorsot mesél
zárak helyébe.
VASS JUDIT
I.M. FODOR ÁKOS
SZEMÜVEGEM
kihunyt egy csillag
de lehet hogy csak hályog
kereslek mindig
mert meghatároz
szótagok száma forma
hogy az orromra
feltegyelek majd
miközben nem figyelek
már semmi másra
csendre alvásra
amennyiben csak álom
vagy talált látás
kerete létnek
amikor belenézek
haikukba férek
ott ellennének
fókusz nélkül a lélek
s ráakasztott test
együtt hagynák el
ami nem is volt fontos
csak egy állomás
kezükbe fognák
az égi pergamentet
hogy felolvassák
megvolt ez is
VASS JUDIT
I.M.DSIDA JENŐ
IMAGINÁCIÓVAL
ellentétes,
mint elutazással
a kocsárdi állomás.
Nevetni kell
a nehezéket,
ha már
tocsogni minek
bambán.
Pengetünk hát
egy zsoltárt,
Mert nem ide készült.
Ez nem romantika.
Föld-szagúságunk
legjobbika
szakadva szállong,
és gyökerestül
a fentbe,
mintha tényleg
valaminek
„
Huszárik Zoltán (Domony, 1931. május 14. – Budapest, 1981. október 14.) Balázs Béla-díjas és posztumusz Kossuth-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, grafikus. Lánya Huszárik Kata Jászai Mari-díjas színésznő.
Domonyban született. Mindössze kétéves volt, amikor édesapja meghalt. A József nevet középiskolás korában hagyta el („…a Józsefet átadtuk az elmúlásnak, vagy inkább az emlékeinknek” – írta későbbiekben édesanyjának). Gimnáziumi tanulmányait Aszódon, a Petőfi Sándor nyolcosztályos gimnáziumban végezte. Tanárai nagy hatással voltak rá, mint például Schéner Mihály festő. Innen három helyre is sikeresen felvételizett: a szegedi orvosi karra, a Képzőművészeti Főiskolára, és a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakára.
Ő ez utóbbit választotta, ahova 1950-ben vették fel, azonban – a család minden alapot nélkülöző kuláklistára kerülése miatt – 1952-ben eltávolították. 1959-ig járta sajátos, tehetségéhez méltatlan, de a művészetét mégis érlelő kálváriáját: volt földműves a szülőfalujában, olajbányász Bázakerettye olajmezőin, dekoratőr az ikladi Ipari Műszergyárban, dolgozott a Borsod megyei Tanács művészeti előadójaként is, majd 1957 után már megengedték, hogy világosító legyen a filmgyárban. Részt vett a városligeti Vajdahunyad várának restaurálásában, illetve közreműködött több rajzfilm elkészítésében (pl. A két bors ökröcske, 1955).
Ágh István így vallott Huszárik Zoltán filmjeinek titkáról: „Stílusa egységes, mert mindig a halálba futó életről szól. Cselekménytelen, mert a lélek történetét kutatja, akár a költészet, képzőművészet és a zene. A motívumok eltűnnek és felbukkannak egyre tragikusabban; megunhatatlanok, mint a tenger, zöld rét és élet.”…
1959-ben visszatérhetett a főiskolára (negyedéves hallgatóként rehabilitálták), Máriássy Félix legendás osztályába. Vizsgafilmje a Játék volt, mellyel azonnal kitűnt. Leonardo Fioravanti, a római filmfőiskola (Centro Sperimentale di Cinematografia) akkori igazgatója is felfigyelt rá – ennek köszönhette, hogy elfogadták. 1961-ben szerzett filmrendezői diplomát.
Első alkotásai rövidfilmek voltak, már ezek érett művészt, kifejező képi megoldásokat mutattak. Egyik (újra)alapítója volt – elsősorban évfolyamtársaival – a fiatal filmművészek Balázs Béla Stúdiójának. Itt készítette el az Elégia című rövidfilmjét, ami a kiugrást jelentette számára 1965-ben.
Egy újfajta filmes látásmódot teremtett, amellyel elnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál kiemelt fődíját. Első játékfilmjével, a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen megidéző Szindbáddal (1971) a kortárs filmművészet halhatatlanjai közé emelkedett. Mindkét nagy sikerű film – ahogy többi alkotása is – egy filmtörténeti korszakban alkotók páratlan együttműködésén is alapult, amiben Huszárik Zoltán személyisége és sorsa is megnyilatkozott.”
https://hu.wikipedia.org/wiki/Husz%C3%A1rik_Zolt%C3%A1n
VASS JUDIT
ÉS
nem volt még előbb,
de egy görög
nagyon akart időt:
Uranoszt és tettet,
bosszút, Gaiát,
de aztán
szelídíteni kellett,
hogy legyen tovább;
és istent szült egy zsidó,
ki végül
aztán a Big Bang,
és még nincs előtte,
a kozmosz tovább:
szelídítsen,
vagy tombolja ki magát,
és nincs közbe vetve más,
csak ez a békés,
könny-könyves olvasás.