Vass Judit oldala Posts

„Úgy néztem magamra mindig,

Ahogy csodára nézni illik,

Csodára, az ember fiára,

Kezeire, nyírott hajára.” (Szécsi Margit)

Szécsi Margit (Budapest, 1928. május 28. – Budapest, 1990. november 23.) háromszoros József Attila-díjas magyar költő, „a világ női vagánya”.^[1] Nagy László költő felesége volt, fiuk, Nagy András grafikusművész, könyvtervező.

Pestszentlőrinci származású, édesapja asztalosmester volt. Édesanyja 2003-ban megérte 101. életévét. Budapesten érettségizett. 1945–1948 között tisztviselő volt. 1948-ban népi kollégistaként a budapesti egyetem bölcsészkarán volt hallgató, de ebben a korszakában már verselt. A Fényes szelek nemzedékének tagja volt. 1952-ben férjhez ment Nagy László költőhöz, 1953-ban született meg fiuk, Nagy András, aki 2018-ban halt meg.

Pályafutása

Első verse az Új Időkben jelent meg, ezt követték versei a Csillagban. A folyóirat munkatársa lett, de ezzel egyetemi tanulmányait félbeszakította. 1952-ben az épülő Sztálinvárosban fizikai munkás volt. Pécsett egy kultúrotthon vezetését vállalta el. 1955-ben jelentkezett Március című, első verseskötetével.

Így írt saját magáról:

„Törékeny alakja, királynői tartású, Kleopátra-frizurás feje a Kassák-klubban vagy a Fehérvári úti táncházban szinte hozzátartozott a táncolók forgatagához. Sokszor meghívott vendég volt, de gyakran csak jött, szerette nézni a táncosokat. Egyenrangú, bátor nő volt, nem akármilyen férfiak mellett: Nagy László, Kondor Béla, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc, Ágh István és a nagy előd, Kassák Lajos alkották többnyire társaságát. Szép volt a csibészhercegnő a költőkirály mellett, kiegészítették egymást. Szécsi Margit nyersebb, vagányabb verseket írt, mint Nagy László, ő a külvárosból jött, munkás ősökkel”.^[2]

Szerelmi költészete művészi világának különleges erőssége. Versei szuggesztív jelképeivel maradandóak. Külvárosi gyermek- és ifjúkori élményeit fogalmazta meg dalformában, majd életszemléletének átalakulásával megváltoztak költői eszközei is, versei mozaikszerűek lettek, párhuzamosságok jelentek meg bennük. Költészetére nagy hatással volt az „új népiek”, köztük Nagy László és Juhász Ferenc költői forradalma, valamint József Attila és Kassák Lajos öröksége. Késői versei olykor a népköltészet dallamait, képeit idézik, Balassiig is visszanyúlva. A magyarság sorskérdéseivel szembesít, a személyes líra mélyén is közösségi kérdések feszülnek.

„Ünnep volt, ha megjelent a színpadon, vagy mikor kifogyhatatlan energiával ontotta nagy verseit, verskatedrálisait, mert a dalok mellett az volt az ő igazi műfaja. Nem írta, hitem szerint építette ezeket a verseket, amilyeneket ma nem ír már senki. Építette méltóságból, felelősségből, hitből és dacból, mint egy haragvó angyal.” (Tóth Erzsébet)

Verseinek jellegzetes műformája a „hosszú vers”. E versépítészeti jellemzőjét az irodalomelmélet Walt Whitman, Apollinaire, T. S. Eliot, Saint-John Perse, itthon Nagy László, Juhász Ferenc, Szilágyi Domokos költészetével rokonítja.

Szécsi Margit az avantgárd eredetű nyelvi modernitás jegyében alakította hol elégikusan fátyolozott, hol hetyke, játékos, humoros líráját. Verseinek fő szólama a teljességigény veszélyeztetettsége, a morál fenyegetettsége, a szabadsághiány személyiségtorzító volta.

Se oroszlán, se olajág,

se cifra mező –

címeremben, Uram, Uram,

se pénz, se erő,

de én hálok a világgal,

nem énvelem ő.

(Szécsi Margit: Címer) 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9csi_Margit

Babits Mihály: Esti kérdés

Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.) magyar festő- és grafikusművész.

Élete

Rippl József tolnai sváb származású, római katolikus vallású, első generációs értelmiségi igazgató-tanító és Knezerich Paulina horvát ősökkel is rendelkező asszony fiaként született Kaposvárott, Rippl József néven. Családnevét, apját és két testvérét egy évvel később követve, 1889-ben változtatta Rippl-Rónaira. 

Művészi pályafutása kis kanyarral indult. A pécsi Arany Sas patikában és Kaposváron az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet szerzett. Gyógyszerészi tevékenységéhez köthető, hogy élete végéig megmaradó sérülést szerzett, amikor kénsavval leöntötte bal kézfejét.

1882-ben Zichy Ödönnél házitanítóskodott, Szurdon és Kalksburgban élt, közben rajzórákat vett. 1884-től a müncheni Művészeti Akadémiára járt. 1887-ben Párizsba ment és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott mestere hatása, akinek stílusát utánozta. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett az új stílusirányzatokkal is. 1892-ben egy skót barátjával Neuillybe költözött. Miután hazatért, 1900-ban kiállítása volt Budapesten, majd 1902-ben Kaposváron, egy Fő utcai házban telepedett le. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.

Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Újra franciaországi látogatást tett, ahol az első világháború kitörésekor 1914-ben Párizsban mint ellenséges állam polgárát elfogták és internálták, 1915-ben tért haza Kaposvárra, az 1908. július 23-án megvásárolt Róma-villába, ahol tovább alkotott. A festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát. Második neje Baudrion Lazarine volt, nevelt fia pedig dr. Martyn Róbert, aki később a Róma-villát is örökölte.

Munkássága

A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket festett. Művein bemutatja a kisváros életét, erre legjobb példa a Piacsek bácsit bemutató sorozat.

Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricásnak” nevezett, az olajfestéket vattaszerűen, foltonként hordta fel kartonpapírra. Ez a stílus leginkább a fauvizmushoz és a pointillizmushoz hasonlítható, benne tarka rikító színek is megjelentek. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett. Amikor a Róma-villában élt, a festéshez gyakran nem a műtermébe elvonulva látott hozzá, hanem a villa parkjában, családtagjainak, barátainak és állatainak körében.

Korához képest újító törekvéseinek elismertetésében jelentős szerepet játszott öccse, Ödön, aki vasutas létére remek műérzékkel rendelkezett, és amiben csak tudta, támogatta művész bátyját. Állomásfőnökként szűkös anyagi keretek között, viszont korlátlan utazási lehetőségei által népszerűsítette József műveit, és hozott létre egy igen nívós képzőművészeti gyűjteményt Kaposváron. Az általa rendezett kiállításon Rippl-Rónai művei olyan nagy nevek körében kerültek bemutatásra, mint például Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János vagy Kernstok Károly.

Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen van. 2016 májusában egy erdélyi magángyűjteményből új alkotása került elő: egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép.

2021 decemberében a Virág Judit Galéria és Aukciósház árverésén az Elegáns úriasszony a kertben című képe ( (Kunffy Zsigmondné, Tiller Ella zongoraművész portréja) kiemelkedő, 95 millió forintos áron kelt el. A festmény utoljára az 1940-es években volt Magyarországon kiállítva. A kilencvenes években egy külföldi árverésen bukkant fel, ahol egy az 1970-es években Magyarországon is külszolgálatot teljesítő, feltehetően titkosszolgálati munkát is végző angol diplomata vásárolta meg, és 2021-ig az ő gyűjteményében volt.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Rippl-R%C3%B3nai_J%C3%B3zsef

Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. (Azok közé tartozott, akiket a német megszállás idején Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, a későbbi Gaudiopolis alapítója bújtatott.) Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, ahol 1949-ben doktorált. A következő években az egyetemen tanított.

A szerves kémia érdekelte különösen, és a szerves kémia legrangosabb magyarországi professzorának, Zemplén Gézának kutatási asszisztense lett. Az 50-es években publikálni kezdett, már első tanulmányai nemzetközi érdeklődést váltottak ki. 1954–1956 között a szerves kémia tanszék vezetője és az MTA újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója volt.

Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Londonban éltek, majd a család Kanadába költözött. Itt Oláh a Dow Chemicalnél dolgozott 1964–1965 között. 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben kapott munkát, a Case Western Reserve Universityn.

1971-től amerikai állampolgár lett. 1977-től Kalifornia államban élt, ahol a Dél-kaliforniai Egyetemen (USC) tanított. Még abban az évben kinevezték az egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991-től a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Loker Hydrocarbon Research Institute) igazgatója volt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. Oláh György folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyarországi kutatókkal.

Kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia 1994 október 12-én kihirdette, hogy az ezen területen végzett munkájáért a kémiai Nobel-díjjal jutalmazta, mely díjat Oláh György december 10-én vett át.

2010-től az Emberi Méltóság Tanácsának tiszteletbeli elnöke. 2017. szeptember 19-én végakarata szerint Budapesten a Fiumei Úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Bár már évekkel korábban feltételezték, hogy a karbokationok sok szerves kémiai reakció köztes termékei, rövid élettartamuk, bomlékonyságuk miatt nem tudták őket kimutatni. Szupersavak (a 100%-os kénsavnál is erősebb savak) segítségével Oláh György alacsony hőmérsékleten előállította a karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. Elsősorban az 1962-ben bejelentett felfedezésének köszönhető, hogy sikerült megcáfolni a szén 4 vegyértékűségéről alkotott régi elképzelést, és új üzemanyagokat, a korábbinál nagyobb oktánszámú benzinfajtákat állíthattak elő.

Kutatásai vezettek az ólmozatlan benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé.

Az Oláh György vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella az utóbbi időben az egész világon az érdeklődés fókuszába került. A találmány a hagyományos energiahordozók (nyersolaj, kőszén, földgáz) előteremtési költségeinek és a globális felmelegedésnek a növekvő problémáját oldhatja meg. Az energiacella ugyanis metanollal működik, mindkét irányban: a) szén-dioxidból és vízből árammal metanolt állít elő; b) metanolból áramot, széndioxidot és vizet termel (anód-oldali levegő-áramban a vízpára dúsul, katód-oldali metanol-cirkulációban a metanol-mennyiség csökken és széndioxid keletkezik). A direkt metanolos tüzelőanyag-cella közvetlenül alakítja át a metanolt (vagy más folyékony szerves tüzelőanyagot) elektromos árammá egy úgynevezett polimer elektrolit membrán segítségével. Elektromos energia tárolására is alkalmassá teszi a metanolt, hatásfoka jobb az ismert akkumulátorokénál (mindkét irányban 83,67%, összesen 70%). A direkt metanolos tüzelőanyag-cellával működő gépjárművek gyártására minden műszaki feltétel adott.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ol%C3%A1h_Gy%C3%B6rgy_(k%C3%A9mikus)

Ifjabb Albrecht Ajtósi Dürer (Nürnberg, 1471. május 21. – Nürnberg, 1528. április 6.) magyar származású bajor festő, grafikus, könyvkiadó és művészetelméleti író, idősebb Ajtósi Albert aranyműves fia. A korai reformáció Bajorországának egyik legkiemelkedőbb művésze, a német reneszánsz legismertebb képviselője hazájában és külföldön egyaránt. Műveinek legjelentősebb részét portrék, oltárképek és más vallásos témájú festmények adják, de számos míves rézkarcot, fametszetet, könyvillusztrációt és önarcképet készített.

Kortársai az ókori görög festőhöz, Apellészhez hasonlították, amikor réz- és fametszeteinek kivételes ábrázolóerejét, részletgazdagságát dicsérték.

Fametszetei, mint például az Apokalipszis-sorozat (1498), még őrzik a késő-gótika formai megoldásait. A 15. században virágzó német rézmetsző művészet az ő működésével érte el csúcspontját. Több mint száz rézmetszetet készített, s ezeken a szürke különböző árnyalataival szinte festői tónusokat hozott létre.

ÉLETE

Ősei a Gyula melletti Ajtósról (Eytas) származtak, a falu nevét mint nemesi előnevet használták („ajtósi” németül Türer). Albrecht Dürer 1455. március 11-én, 28 évesen érkezett Nürnbergbe. 1467-ben házasságot kötött Barbara Holperrel, 18 gyermekük született, de csak három fiuk érte meg a felnőttkort. Ifj. Albrecht harmadik gyermekként 1471. május 21-én látta meg a napvilágot. Apjához és anyai nagyapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget, tanítómestere az édesapja volt. Ebben szerzett jártassága egész életére kihatott.

1486. november 30-án belépett Michael Wolgemut német festő és grafikus jó nevű műhelyébe festőinasnak. Az itt töltött idő alatt alapos mesterségbeli képzést kapott: itt ismerte meg a fametszés technikáját. Vándorévei során (1490–1494) megállt Colmarban, ahol nagy hatással volt rá Martin Schongauer, akinek hagyatékából több rajzot is megszerzett. Ezután Bázelbe, majd Strassburgba ment. Itt született Önarckép iringóval című műve, amely a nyugati művészet első igazi önarcképe. Valószínűleg menyasszonya számára festette, ugyanis az iringó a házastársi hűség jelképe volt. Feltehetőleg a Rajna középső vidékére és Németalföldre is eljutott.

1494 májusában visszatért Nürnbergbe, és július 7-én feleségül vette Agnes Freyt. 1494 őszén megtette első útját Velencébe. Az itáliai művészettel való találkozása meghatározó volt egész munkásságára. Útközben csodálatos akvarelleket festett, és első, 1495 körül készített rézkarcain Andrea Mantegna hatása érezhető.

Az 1509-ben 275 Guldenért megvásárolta nürnbergi Tiergärtnertor tér melletti háza nemcsak lakóházként, hanem műhelyként és boltként is működött. Itt lakott feleségével, anyjával, segédjeivel és inasaival együtt. Az eredeti állapotába helyreállított házban ma múzeum működik.

Második velencei útja (1505–1507) során tökéletesen elsajátította a reneszánsz művészet formanyelvét, lemondott az egyetlen szépségideálról, és a variációk sokféleségében kereste a tökéletességet. Ez alkalommal már híres művészként érkezett Itáliába, és eljutott Bolognába, Ferrarába, talán Rómába is. Élete e korszakát őrzi humanista barátjához, Willibald Pirckheimerhez írt tíz levele. Velencei tartózkodása alatt festette a német kereskedők San Bartolomeo-templomában a Rózsafüzérünnep című oltárképet. A műnek az egész város a csodájára járt. Dürer egyik levelében a dózse és a velencei pátriárka látogatásáról is írt.

1494-ben megismerte az akkor Nürnbergben tartózkodó Bölcs Frigyes szász választófejedelmet, aki élete végéig legfőbb megrendelője lett. Az ő megbízásából készítette 1504-ben a wittenbergi palota kápolnájának nagy szárnyasoltárát, melynek középrésze, a Királyok imádása nagyszerű példája művészetének.

1515-ben Johann(es) Stabiusszal és Conrad Heinfogellel együtt elkészítette az első tudományos csillagtérképet. Társai a koordináta-rendszert szerkesztették és a csillagokat pozicionálták, Dürer pedig a csillagképek rajzait és a metszeteket készítette el. A térkép nemcsak tudományos, hanem művészeti szempontból is jelentős.

Szellemi hagyatékként 1526-ban Nürnberg város tanácsára hagyta Négy apostol címen ismert két táblaképét, amelyekre az Újszövetségből vett idézeteket írt Luther Márton fordításában. Többi kortársához hasonlóan azokban a zivataros időkben ő is Luther személyébe vetette bizalmát, aki 1518-ban Nürnbergben tartózkodott, s Dürer nekiajándékozta néhány gyönyörű metszetét, 1520-ban németalföldi útja során megszerezte a reformátor néhány fontos írását. Az egész életében hívő keresztény Dürert megragadták Luther tanai, és bár Nürnberg polgárainak többségével néhány tanítványa is csatlakozott a reformációhoz, ő haláláig katolikus maradt.

1424-től Nürnberg őrizte a császári ékszereket, amelyeket minden évben egyszer kiállítottak a vásártéren. 1512-ben a város megbízta a kincseket őrző szekrény nagy ajtóinak díszítésével. Ez volt az egyetlen megbízás, amelyet a művész a szülővárosától kapott. Ebben az évben kedvező változás történt életében: az akkor Nürnbergben tartózkodó Miksa császár benne találta meg azt a művészt, aki meg tudja valósítani nagyszabású terveit. A neki dolgozó számos művész közül egyedül Dürer kapott életjáradékot. A festő három arcképet is készített a császárról.

Néhány kisebb utazáson kívül, amelyeket például Svájcba vagy Augsburgba tett, mindössze három nagy utazást tett életében. A két hosszabb itáliai útja után, 1520-ban feleségével együtt Németalföldre utazott. Az utazás elsődleges célja az volt, hogy V. Károllyal megerősíttesse a Miksa császártól addig kapott életjáradékot. Emellett meglátogatta a gazdagságukról híres németalföldi városokat, és megismerkedett a kor legjelentősebb németalföldi festőivel. Késői művein nyomot hagyott a németalföldi festészet technikája, színvilága és kompozíciós stílusa.

Élete vége felé elméleti műveinek kiadásával foglalkozott. Ezek a művek új gondolataikkal nagy hatással voltak a kortársakra. Ezekbe barátja és kollégája, Jacopo de’ Barbari elméletét is felhasználta az emberi test arányainak matematikai leírásával.

1528. április 6-án érte a halál. Felesége szüleinek kriptájában helyezték örök nyugalomra, a nürnbergi Szent János-temetőben. Willibald Pirckheimer a halotti búcsúztatóban azt mondta, hogy a halál mindenét elvette, kivéve a dicsőséget, amely fennmarad, amíg csak a Föld létezik.

A sírfelirat szövege:

Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Albrecht_D%C3%BCrer_(fest%C5%91)