Vass Judit oldala Posts

szeptember 9, 2024 / Évfordulók

ALBRECHT DÜRER

Ifjabb Albrecht Ajtósi Dürer (Nürnberg, 1471. május 21. – Nürnberg, 1528. április 6.) magyar származású bajor festő, grafikus, könyvkiadó és művészetelméleti író, idősebb Ajtósi Albert aranyműves fia. A korai reformáció Bajorországának egyik legkiemelkedőbb művésze, a német reneszánsz legismertebb képviselője hazájában és külföldön egyaránt. Műveinek legjelentősebb részét portrék, oltárképek és más vallásos témájú festmények adják, de számos míves rézkarcot, fametszetet, könyvillusztrációt és önarcképet készített.

Kortársai az ókori görög festőhöz, Apellészhez hasonlították, amikor réz- és fametszeteinek kivételes ábrázolóerejét, részletgazdagságát dicsérték.

Fametszetei, mint például az Apokalipszis-sorozat (1498), még őrzik a késő-gótika formai megoldásait. A 15. században virágzó német rézmetsző művészet az ő működésével érte el csúcspontját. Több mint száz rézmetszetet készített, s ezeken a szürke különböző árnyalataival szinte festői tónusokat hozott létre.

ÉLETE

Ősei a Gyula melletti Ajtósról (Eytas) származtak, a falu nevét mint nemesi előnevet használták („ajtósi” németül Türer). Albrecht Dürer 1455. március 11-én, 28 évesen érkezett Nürnbergbe. 1467-ben házasságot kötött Barbara Holperrel, 18 gyermekük született, de csak három fiuk érte meg a felnőttkort. Ifj. Albrecht harmadik gyermekként 1471. május 21-én látta meg a napvilágot. Apjához és anyai nagyapjához hasonlóan ő is kitanulta az ötvösmesterséget, tanítómestere az édesapja volt. Ebben szerzett jártassága egész életére kihatott.

1486. november 30-án belépett Michael Wolgemut német festő és grafikus jó nevű műhelyébe festőinasnak. Az itt töltött idő alatt alapos mesterségbeli képzést kapott: itt ismerte meg a fametszés technikáját. Vándorévei során (1490–1494) megállt Colmarban, ahol nagy hatással volt rá Martin Schongauer, akinek hagyatékából több rajzot is megszerzett. Ezután Bázelbe, majd Strassburgba ment. Itt született Önarckép iringóval című műve, amely a nyugati művészet első igazi önarcképe. Valószínűleg menyasszonya számára festette, ugyanis az iringó a házastársi hűség jelképe volt. Feltehetőleg a Rajna középső vidékére és Németalföldre is eljutott.

1494 májusában visszatért Nürnbergbe, és július 7-én feleségül vette Agnes Freyt. 1494 őszén megtette első útját Velencébe. Az itáliai művészettel való találkozása meghatározó volt egész munkásságára. Útközben csodálatos akvarelleket festett, és első, 1495 körül készített rézkarcain Andrea Mantegna hatása érezhető.

Az 1509-ben 275 Guldenért megvásárolta nürnbergi Tiergärtnertor tér melletti háza nemcsak lakóházként, hanem műhelyként és boltként is működött. Itt lakott feleségével, anyjával, segédjeivel és inasaival együtt. Az eredeti állapotába helyreállított házban ma múzeum működik.

Második velencei útja (1505–1507) során tökéletesen elsajátította a reneszánsz művészet formanyelvét, lemondott az egyetlen szépségideálról, és a variációk sokféleségében kereste a tökéletességet. Ez alkalommal már híres művészként érkezett Itáliába, és eljutott Bolognába, Ferrarába, talán Rómába is. Élete e korszakát őrzi humanista barátjához, Willibald Pirckheimerhez írt tíz levele. Velencei tartózkodása alatt festette a német kereskedők San Bartolomeo-templomában a Rózsafüzérünnep című oltárképet. A műnek az egész város a csodájára járt. Dürer egyik levelében a dózse és a velencei pátriárka látogatásáról is írt.

1494-ben megismerte az akkor Nürnbergben tartózkodó Bölcs Frigyes szász választófejedelmet, aki élete végéig legfőbb megrendelője lett. Az ő megbízásából készítette 1504-ben a wittenbergi palota kápolnájának nagy szárnyasoltárát, melynek középrésze, a Királyok imádása nagyszerű példája művészetének.

1515-ben Johann(es) Stabiusszal és Conrad Heinfogellel együtt elkészítette az első tudományos csillagtérképet. Társai a koordináta-rendszert szerkesztették és a csillagokat pozicionálták, Dürer pedig a csillagképek rajzait és a metszeteket készítette el. A térkép nemcsak tudományos, hanem művészeti szempontból is jelentős.

Szellemi hagyatékként 1526-ban Nürnberg város tanácsára hagyta Négy apostol címen ismert két táblaképét, amelyekre az Újszövetségből vett idézeteket írt Luther Márton fordításában. Többi kortársához hasonlóan azokban a zivataros időkben ő is Luther személyébe vetette bizalmát, aki 1518-ban Nürnbergben tartózkodott, s Dürer nekiajándékozta néhány gyönyörű metszetét, 1520-ban németalföldi útja során megszerezte a reformátor néhány fontos írását. Az egész életében hívő keresztény Dürert megragadták Luther tanai, és bár Nürnberg polgárainak többségével néhány tanítványa is csatlakozott a reformációhoz, ő haláláig katolikus maradt.

1424-től Nürnberg őrizte a császári ékszereket, amelyeket minden évben egyszer kiállítottak a vásártéren. 1512-ben a város megbízta a kincseket őrző szekrény nagy ajtóinak díszítésével. Ez volt az egyetlen megbízás, amelyet a művész a szülővárosától kapott. Ebben az évben kedvező változás történt életében: az akkor Nürnbergben tartózkodó Miksa császár benne találta meg azt a művészt, aki meg tudja valósítani nagyszabású terveit. A neki dolgozó számos művész közül egyedül Dürer kapott életjáradékot. A festő három arcképet is készített a császárról.

Néhány kisebb utazáson kívül, amelyeket például Svájcba vagy Augsburgba tett, mindössze három nagy utazást tett életében. A két hosszabb itáliai útja után, 1520-ban feleségével együtt Németalföldre utazott. Az utazás elsődleges célja az volt, hogy V. Károllyal megerősíttesse a Miksa császártól addig kapott életjáradékot. Emellett meglátogatta a gazdagságukról híres németalföldi városokat, és megismerkedett a kor legjelentősebb németalföldi festőivel. Késői művein nyomot hagyott a németalföldi festészet technikája, színvilága és kompozíciós stílusa.

Élete vége felé elméleti műveinek kiadásával foglalkozott. Ezek a művek új gondolataikkal nagy hatással voltak a kortársakra. Ezekbe barátja és kollégája, Jacopo de’ Barbari elméletét is felhasználta az emberi test arányainak matematikai leírásával.

1528. április 6-án érte a halál. Felesége szüleinek kriptájában helyezték örök nyugalomra, a nürnbergi Szent János-temetőben. Willibald Pirckheimer a halotti búcsúztatóban azt mondta, hogy a halál mindenét elvette, kivéve a dicsőséget, amely fennmarad, amíg csak a Föld létezik.

A sírfelirat szövege:

Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Albrecht_D%C3%BCrer_(fest%C5%91)

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

WINKLER LAJOS

Világelsőként felismerte a gázok oldhatósága és viszkozitása közötti összefüggést, és igazolta, hogy egyes gázok abszorpciós együtthatója a hőmérséklet növekedésével, a molekulasúly köbgyökével arányosan csökken.

Winkler Lajos (Arad, 1863. május 21. – Budapest, Józsefváros, 1939. április 14.)[

Winkler Vilmos és Jordán Emília fia. Már középiskolás korában gyakornokként dolgozott Rozsnyay Mátyás aradi gyógyszertárában. 1883-ban beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, ahol 1885-ben gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett, majd az egyetem I. számú kémiai intézetében helyezkedett el mint gyakornok.

1889-ben gyógyszerészdoktori oklevelét is megszerezte a fővárosi egyetemen, ezt követően, 1890-ben Than Károly vette maga mellé a kémiai tanszékre tanársegédnek. 1893-ban magántanárrá habilitált az analitikai és gyógyszerészeti kémia tárgyköréből, egyúttal adjunktusi címet kapott az egyetemen. 1902-ben nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki, 1909-től nyugdíjazásáig pedig nyilvános rendes tanári címmel vezette az analitikai és gyógyszerészeti kémia tanszéket, egyúttal az egyetemi I. számú kémiai intézet igazgatója is volt.

A tanácsköztársaság alatt, 1919-ben döntés született egy önálló gyógyszerészeti főiskola alapításáról, amelynek rektorául Winklert jelölték ki, de a terv végül nem vált valóra. 1933 nyarán nyugdíjba vonult, a tanszék vezetését átadta utódjának, Széki Tibornak, de helyettes tanárként még másfél éven át, 1934 végéig vezette az I. számú kémiai intézetet.

Felesége Légrády Ella (1884–1969) volt, Légrády Károly unokahúga.

Munkássága

 

Nemzetközi szinten is jelentős tudományos eredményeit az analitikai kémia és az oldatok kémiája területén érte el, több eredeti elemzési módszer kidolgozása, reagens, indikátor és mérőoldat bevezetése fűződik a nevéhez, elsősorban a víz– és gyógyszervizsgálatok, a gázanalízis és a gravimetria területén.

Már pályája elején, 1888-as doktori disszertációjával nagy feltűnést keltett az abban leírt, a vízben oldott oxigén mennyiségének napjainkban is alkalmazott jodometriás meghatározási módszerével, amelynek során a kálium-jodidos vizes oldatot nátrium-tioszulfátos mérőoldattal titrálva kapható meg a víz oxigéntartalmának mennyisége (részletesebben lásd Winkler-módszer).

A gázok – hidrogén, nitrogén, nitrogén-oxid, szén-dioxid, metán stb. – oldhatóságát tanulmányozva meghatározta oldószerenkénti abszorpciókoefficiensüket. Világelsőként felismerte a gázok oldhatósága és viszkozitása közötti összefüggést, és igazolta, hogy egyes gázok abszorpciós együtthatója a hőmérséklet növekedésével, a molekulasúly köbgyökével arányosan csökken.

Gravimetriás méréseihez nagy pontosságú műszereket fejlesztett ki (pl. kehelytölcséres szűrőberendezés), bevezette a mérési hibákat adott körülmények teljesülése mellett kiküszöbölő sztöchiometrikus javítószámokat, amivel megvetette a korszerű precíziós súlyanalízis alapjait.

Ugyancsak jelentősek voltak a halogének analitikája területén bróm-, klór– és jódszám-meghatározási eljárásai (pl. zsírsav-, tengervíz– és kálisómintákon), valamint a víz nehézfém-szennyeződéseit kimutató titrálási módszerei. Mindezek mellett foglalkozott fizikokémiai állandók (olvadás- és forráspont, sűrűség stb.) meghatározásának módszertanával is, a gőzsűrűség méréséhez egyszerűsítette a Dumas-féle eljárást.

A gyógyszervizsgálatban alkalmazott eljárásai helyett kaptak a Magyar gyógyszerkönyv harmadik és negyedik kiadásában (1909 és 1933). Gyógyszeranalitikai munkássága mellett jelentősen hozzájárult a korszerű magyarországi gyógyszerészképzéshez.

Az utána következő gyógyszervegyész-generáció több jeles alakja volt tanársegédje (pl. Fridli Rezső, Szebellédy László) vagy az ő irányításával indult el a pályán (pl. Száhlender Lajos, Maucha Rezső, Bayer Antal, Schulek Elemér). 1896-ban negyedmagával – Buchböck Gusztávval, Tangl Károllyal és Pekár Dezsővel közösen – a Trefort kertben Egyetemi Asztaltársaság vagy Hétfői Társaság néven megalapították a fiatal tudósok, egyetemi tanársegédek önképző vitakörét, amelyet később Eötvös Loránd is felkarolt, és Kis Akadémia néven – ezresre duzzadt taglétszámmal – könyvkiadási tevékenységet is folytatott.

1895–1896-ban alapító szerkesztője volt a Magyar Chemiai Folyóiratnak, három évtizeden keresztül főmunkatársa volt a Gyógyszerészi Közlönynek. A Pallas nagy lexikonában ő írta a kémiai vonatkozású szócikkeket, valamint a korban nemzetközi szinten alapvető kézikönyvnek számító Berl-összefoglalás (Chemisch-technische Untersuchungsmethoden, Berlin, 1921) vízzel foglalkozó fejezetét. Egyetemi tankönyvei mellett mintegy kétszáz szakcikket és tanulmányt publikált hazai és külföldi szakfolyóiratokban.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Winkler_Lajos_(k%C3%A9mikus)

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

EMBERI SZÍNJÁTÉK

VASS JUDIT

EMBERI 
SZÍNJÁTÉK

mert 
valami címnek
lennie kell


ha már a töredék
tán magától magát
egészben éli fel

és kell egy elbeszélő

egy mellébeszélek 
vagy elbeszél ő

na ez is érdekes

szóviccben gazdag
anyanyelved ez

és Kazinczy nagy svihák
de Arany is megéri

hanem a dolgot 
el ki végzi
ki viszi végbe 
vagy el a balhét
ki az a balfék

hogy aztán megeresszen

egy szépmagyar vazzét

elveszett illúziók

mert abban jók vagyunk

Balzac sem csinája jobban

de mi a históriára

kenjük magunk

mikor a gerinc roppan

ha lenne még mersze

magyar a magyarnak

ha az iramot nem állja

de eljön még a

magyarok Kánaánja

csak kicsit keserű

leend az íze

torkunk meg is szakasztja

heon

keserédes testvérem

mártsátok mézbe

mert vazze

ennek nem lesz sose

VÉGE

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

BALZAC

„Semmi más nem érdekli e kor emberét, csak a pénz, még a festészet is szívesen ábrázol pénzügyi témákat: elzálogosítást, csődöt, szerencsejátékot a házalót és batyuját, Comte pedig a bankárokat helyezi utópikus államának világi kormánya élére.

A pénz hatalmának himnuszát és a homéroszi eposzt viszont Balzac énekelte meg. Nála minden a pénz körül forog, ő a hőse valamennyi művének, valóságos pénzkórság szállta meg valamennyi alakját és őt magát is. … Műveiben alig akad olyan fejezet, ahol ne surrognának számok, esélyek, árak, percentek, hozományok, örökségek, tranzakció és perek…

Balzac maga egész életén át a legképtelenebb vállalkozásokba fogott, melyek kivétel nélkül kudarcba fúltak: volt közöttük ananászültetvény, könyvnyomda, betűöntöde, francia klasszikusok olcsó kiadásban, kísérletezés egy új papírmasszával, a szardíniai ezüstbányák kiaknázása, elásott kincsek felkutatása a Szajna mentén. …

Balzac alkimista, aki a titkot varázsversikékkel igyekszik kicsalni, retortákkal igyekszik kipréselni, stratéga, aki zseniális sakkhúzásokkal cserkészi be a misztériumot. Igazságai nem Isten által sugallt próféciák (nincs már neki Istene), hanem az energia, a kalkulus, a tudomány, a szívós földalatti bányamunka diadalai.

Tizenhat, sőt huszonhárom órát dolgozott a napból, zárt zsalugáter és gyertyafény mellett … s hozzá, mint Voltaire, kannaszám hörpölte a kávét. … Voltaire arisztokrata, Balzac plebejus, és részben éppen ez teszi naggyá. Hiszen éppen plebejus tulajdonságai – bivalyéhoz hasonló életereje, mentessége a gátlásoktól, született bizalmatlansága és nehéz sorsa révén megedződött érzékei tették képessé arra, hogy olyan ábrázolója legyen az életnek, amilyet addig még nem látott a világ. …” (az írót érintő részlet – Egon Friedell: Az újkori kultúra története – ford. Vas István, Adamik Lajos) (Wikipedia)

Honoré de Balzac (Tours, 1799. május 20. – Párizs, 1850. augusztus 18.) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.

Ősei dél-franciaországi parasztok voltak, családja valószínűleg okcitán származású, amely közelebbi rokonságban a katalánokkal áll. Apja Bernard-François Balssa hadtáptisztként a császárság idején vagyonra tett szert. (A Balssa az okcitán nyelvben balzsamot jelent). Az író nagybátyja Louis Balssa megölt egy lányt annak idején, ezért kivégezték. Apja Bernard-François megváltoztatta így nevüket Balzacra, később önkényesen odafűzte a nemesi eredetre utaló de szócskát, s kisajátított magának egy régi nemesi címert is. Édesanyja Anne-Charlotte-Laure Sallambier sosem szerette a fiatal Honorét. A lányt szülei kényszerítették hozzá a nála több mint két évtizeddel idősebb Bernard-François-hoz. Honoré a „házastársi kötelességből született gyerek” volt csupán. A fiatal asszony azonban később viszonyt folytatott egy ezidáig ismeretlen férfival, akitől egy másik fia is született, Henri, aki mint „szerelemből fogant gyermek” anyja kedvence volt. Honoré az igazságot mindig is sejtette, sőt később meg is bizonyosodhatott arról, hogy Henri csupán a féltestvére.

Részben családon kívül nevelkedett. 1807–1813 között bentlakóként az oratoriánusok vendôme-i kollégiumában tanult, majd szülei kívánságára beiratkozott a jogra. 1819-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni.

Álnevek alatt, megélhetési célból kb. harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott A házasság fiziológiája című könyve, és ugyanekkor jelent meg a Huhogók című történelmi regénye. 

1832-ben komoly közönség-, egyszersmind kritikai sikert ért el első fő műve, A szamárbőr (Le peau de chagrin). Két év múlva adta ki a Goriot apót, amelyben először alkalmazta a visszatérő szereplők rendszerét. Ezeknél is ismertebb lesz A harmincéves asszony című műve. 

1834-től kezdett kialakulni a nagy regényfolyam, az Emberi színjáték (Comédie Humaine) terve: ebben visszatérő szereplők lettek, és erősen vagy lazábban a ciklus minden regényének cselekménye összefüggött. Birtokot vásárolt, különböző nagyravágyó, általában sikertelen gazdasági tervei voltak. Napi 16 órát dolgozott, rendszeresen egész éjjel írt, rendkívüli regényírói termékenységének egyik közvetlen fő oka: hatalmas adósságai voltak.

1842-ben meghalt külföldi levelezőpartnerének és szerelmének, Hanska grófnőnek a férje, egy lengyel földbirtokos. Ekkor meglátogatja Madame de Hanskát, és a grófnő ukrajnai birtokán is hosszabb időt töltenek. 1848-ban felhagy az írással. Ukrajnába utazik, ahol 1850-ben feleségül veszi Madame Hanskát.

A Francia Akadémia (Académie Française) elutasítja felvételét. Nem sokkal esküvője után súlyos látásromlás állt be nála, mely valószínűleg cukorbetegség szövődménye. A rendkívül erőltetett életmód és munkatempó következtében rohamos gyorsasággal leépült. Az év augusztusában meghalt egy igen súlyos hashártyagyulladás következtében.

Balzacról köztudott, hogy nem volt vonzó férfi, sőt züllött életmódja egyenesen sokat rontott külsején. Azonban számos szeretője volt; rendkívül csapodárnak bizonyult. A nők leginkább írói tehetsége miatt bálványozták, ám később Balzacnak ez inkább teher volt, mert úgy látta, hogy pusztán csak a híres embert szerették benne, és nem a férfit.

„Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Honor%C3%A9_de_Balzac

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

BAJOR GIZI

Bajor Gizi, született Beyer, később Bayor Gizella (Budapest, VII. kerület 1893. május 19. – Budapest, 1951. február 12.) Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. Egykori villája ma a Bajor Gizi Színészmúzeum.

Élete

 

Nagyapja Görgey vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss von Hortenstein bárónő. Sváb gyökerekkel rendelkező apja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban — bányamérnök volt, aki eszes és becsületes ember létére jóhiszemű volt — »jó barátai» unszolására otthagyta a jó állását és a budapesti Kálvin téren átvette a régi jó hírű Báthory-kávéházat, amibe hamarosan belebukott, és a Beyer-család ínségbe jutott. Édesanyja a szlovén-olasz származású Valenčič Ágnes volt.

A Gizi nevet Szentesy Lajostól, a színiakadémia főtitkárától kapta, eredetileg – és az általa, a polgári életben is így használt – Bayor vezetéknévvel, ami később, Schöpflin Aladár 1930-as Színművészeti lexikonjában Bajorként jelent meg. A színházi életben Bálint Lajos, a Nemzeti Színház dramaturg-titkára honosította meg e nevet.

Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, anélkül, hogy szükségesnek tartotta volna a családját megkérdezni, helyeslik-e döntését. Eltitkolva mindent otthon, elment a színiakadémiába és ott elszavalta Szép Ernőtől Gyermekjátékok című versét, melyet Gizi imádója, Sztrakoniczky Károly kezdő újságíró még szinte tintától nedvesen kért el a költőtől.

Így került 1911-ben a Színművészeti Akadémiára, ahol 1914. március 28-án vizsgázott Szigligeti Nőuralomjában. Többek közt Gál Gyula, Csillag Teréz és Molnár László tanítványa volt. Nagy sikert aratott, a Vígszínház szerződést ajánlott neki azonnal, de Tóth Imre nem engedte — megtartotta a Nemzeti Színháznak, és első fellépése a Kicsinyek c. vígjátékban volt. Az intézménynek két évad kivételével (1924-1925: Magyar Színház) haláláig tagja maradt.

1920. augusztus 2-án Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel (Vajda Ignác és Friedmann Rózsa fiával), a frigy 1927-ben válással végződött.

1924 tavaszán két színház is elkezdte csábítani: a Víg és a Magyar. Nem a választás volt nehéz, de — elhagyni a Nemzeti Színházat; a csábítók azonban olyan gázsit ígértek, ami szédített. Csaknem belebetegedett a töprengésbe és a nagy szenvedésbe, de aztán Hevesi Sándor igazgató, látva a helyzetet, maga tanácsolta, hogy menjen csak és bármikor akar visszajönni — mindig várja a színház. 1924. október 10-én Shaw Johannájában lépett fel, mint a Magyar Színház tagja, de már 1925. szeptember 1-én ismét a Nemzetinél találjuk, október 1-én lépett fel először a Kamara Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. Egyik támasza volt a két színház műsorának és nagy jelentőségének és értékének bizonysága, hogy 1928 februárjában kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának.

1929. március 12-én Budapesten, az Erzsébetvárosban hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához. A bankár tönkremenetele és vagyonmentő kísérleteinek kudarca után, 1932-ben elváltak. Villájában – amely ma a Bajor Gizi Színészmúzeum épülete – a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt rejtegette első és harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is.

Sok kitüntetést kapott. A háború előtt a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét.

1951-ben a megzavarodott Germán Tibor attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek (siketség és agydaganat) fenyegetik, megölte, majd magával is végzett. Germán Tibor azt gondolta, hogy Bajor Gizi nem hall rendesen az egyik fülére és hamarosan meg fog süketülni, így abba kell hagynia a színjátszást, ami az élete.  Ezért úgy döntött, hogy a napi vitamin injekció helyett amit feleségének be szokott adni minden reggel, ezúttal mérget ad be a színésznőnek, majd magának is. Ezután egy papírlapra ráírta: betegen nem lehet élni, majd aláírta. A papírlapon szerepelt Bajor Gizi aláírása is, de később kiderült, azt a papírlapot aláírásokra szokta használni és a rajongóknak osztogatni, tehát az aláírása ezért szerepelt a papíron, nem pedig mert búcsúlevelet írt. Boncoláskor pedig kiderült, Bajor Gizinek nem volt semmi elváltozás a fülében, viszont Germán Tibor agykéregsorvadásban szenvedett.

2011-ben tévéfilm készült e tragikus eseményről Ármány és szerelem Anno 1951 címmel. Bajor halálának körülményeiről a régi jó barát, Csathó Kálmán írt rövid cikket az Ország-Világ 1958. 13. számában.

Keresztfia, Vajda Miklós, több művében ír a művésznőről.

Művészete

 

Bár filmekben is szerepelt, sőt rendezett is, igazi sikereit a színpadon érte el.

Színpadi rutinja csodálatra méltó. Ennek kedves bizonysága volt, amikor egyik próbáján partnerével, Ódry Árpáddal előadott nagy drámai jelenetét úgy játszotta végig, hogy elmondva a szenvedélyes szerepet — azt játszotta, mintha Ódryt borotválná, — a művész tar fejére középen elválasztott frizurát is csinált képzeletben. Önmagáról különben ezt mondja egy írásában: — Tulajdonságaim? Rengeteget patienceozok. Igen lassan olvasok, elmélyedve. Sokat heverek a díványon és gondolkozom, töprengek. Kedvenc ételem nincs, öltözködni nem tartom fontosnak. Szeretek az uccán csatangolni. Ha rám szólnak, miért nem csípem ki magam, miért nem vagyok divatos, azt felelem: minek az? Ha bejjebb nem látnak…?”

Egy diákszínházi előadás után, egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás epizódszereplőnek, Latinovits Zoltánnak javasolta, hogy válassza a színészhivatást.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajor_Gizi

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

BÓKAY JÁNOS

Bókay János id. (Igló, 1822. május 18. – Budapest, 1884. október 20.) magyar orvos- és sebészdoktor, szemészorvos, gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a korszerű magyar gyermekorvoslás megteremtője.

Eredeti családi neve Bock, amelyet 1849 májusában – Jókai Mór ösztönzésére – Bókaira magyarosított, kifejezve eltökéltségét a magyar szabadság iránt. Szepességi német evangélikus vallású polgári családból származott, amelynek ősi fészke Igló és környéke volt.

1841-ben Pesten beiratkozott az orvosi karra. Az első négy esztendőt itt, az ötödik évet Bécsben végezte, itt mélyült el az új bécsi orvosi iskola szellemében. 1846-ban a pesti gyermekkórház tiszteletbeli segédorvosa volt dr. Schöpf (Mérei) mellett.

Az orvosi pálya kezdetén

 

„A viharos 1849-ik év Bókaira nézve döntő befolyásu volt. Ugyanis dr. Schöpf rögtön eltávozván Pestről julius hóban, az intézetet Bókaira bizta, mely helyettesitésbe az akkori választmány is beleegyezvén dr. Bókait egyszersmind helyettes orvossá nevezte ki.”
(Vasárnapi újság 1860. július 22.)

Orvosi diplomáját 1847-ben Pesten szerezte meg, még ebben az évben sebész-szülészmesteri oklevelet is kapott. Kezdetben nem gyermekgyógyászattal, hanem ortopédiával kívánt foglalkozni, és talán sebész lett volna, ha nem tör ki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc. Ennek kitörésekor nemzetőr szolgálatot teljesített, baráti köre azon Pilvax-kávéházi ifjak közül került ki, amelyet Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál fémjelez. A szabadságharc leverése után Schöpf-Merei Ágost Kossuth Lajossal együtt külföldre emigrált, így Bókay János ideiglenesen átvette a gyermekkórház vezetését.

A pesti Szegénygyermek Kórház élén

 

Gyermekorvosi pályájának elején nemcsak a gyermekhalandósággal, a legkülönbözőbb gyermekjárványokkal és betegségekkel kellett megvívnia, hanem sokan a gyermekgyógyászat, mint önálló szakterület létjogosultságát is kétségbe vonták. A kórház azonban csakhamar a beteg gyermekek „központja” lett, amelyet nemcsak egy haladó alapítvány működtetett, de a szegény gyermekek után Pest város is alig-alig fizetett valamit. Ám társadalmi összefogással, tehetős és jótékony polgárok adományaiból sikerült talpra állítania kórházát, a pesti Szegénygyermek Kórházat, amelynek igazgatójának hivatalosan 1852. február 15-én nevezték ki. 1861-ben a pesti orvosi karon a gyermekgyógyászat magán-, 1867-ben rendkívüli, 1874-ben pedig nyilvános és rendes tanára lett.

A kiegyezés után, 1868-ban felállított Országos Közegészségügyi Tanács tagjává nevezték ki; a testület a magyar orvos- és egészségügy legfőbb elvi szervezete volt. 1868 és 1874 között a Fővárosi Orvosegylet elnöki tisztét töltötte be, azonkívül a magyar orvosi könyvkiadótársulat alelnöke és igazgatósági tagja volt. Kollégái megbecsülését élvezve Balassa János legszűkebb baráti körének tagja lett, annak az orvosi körnek, amelyet a hazai orvostörténet-írás „pesti orvosi iskola”-ként emleget. Ez a kör a neoabszolutizmus korában kidolgozta a hazai egészségügy teljes reformját, előkészítette az orvosképzés megújítását, az 1876. évi közegészségügyi törvény alapelveit. A hazai himlőoltás országos irányítójaként befolyást gyakorolt a járványok megelőzésének szakmai kimunkálására, éveken keresztül irányította az „Országos Központi Védhimlőintézetet”. 1872. január 22-én királyi tanácsossá, 1872. február 2-án a gyermekgyógyászattan nyugalmazott rendes tanárává nevezték ki.

” A mily válságos időszak volt az intézet fönnmaradására nézve az 1849-ki év második fele s 1850, ép oly szép próbaköve volt az Bókai jellemének s áldozatkész ügyszeretetének; mert az akkori viszontagságos körülmények között az egyesület ugszólván feloszolva, s az alap oly csekély volt, hogy a kiadásokat épen nem födözheté; még katona-szállásolások is terhelvén a mostoha állapotbani intézetet, az ágyak számát 12-re kelle leszállitani. Ezen sanyaru körülmények között Bókai egy ideig egyedül maga dolgozott, s mint fentebb mondtuk, egy időben saját zsebéből fizette az intézet segédét. A választmány több izben azon ponton látta az intézet ügyét, hogy legalább ideiglenesen bezárja azt; de Bókai erélyes kitartása mindig talált benne módot, hogy ezen csapást elhárithassa.”
(Vasárnapi újság 1860. július 22.)

Oktatómunka

 

A gyógyító munkája mellett elmélyült kutatásokat végzett és 1873-tól egészen haláláig gyermekorvostant tanított a budapesti egyetemen. Az oktatást nem csak az orvosokra, a bábákra is kiterjesztette. Szakmunkatársak sorát szervezte maga mellé. Helyiséget nyitott az orvostanhallgatók egyesületének.

A gyermekkórház legnehezebb időszakában, mikor 1850-ben katonák beszállásolása miatt 12-re csökkent az ágyak száma, két és fél évig saját zsebéből fizette másodorvosát. Lakóhelyre és vallásra való tekintet nélkül vették fel a gyermekeket 13 éves korig, szopó csecsemőket általában anyjukkal együtt. Emellett ingyenes rendelést is tartottak.

Az évente benn ápoltak száma 30 év alatt alatt tízszeresre, a bejáróké hatszorosra, az ágyaké ötszörösre nőtt, a kezdetleges szegény gyermekkórház európai színvonalúvá fejlődött és 1883 szeptemberében új helyre költözött. Az egykori 12 ágyas Szegénygyermek Kórház – már Stefánia Gyermekkórház néven – 144 ággyal megújult, és a hazai gyermekgyógyászat igazi központjává vált. E kórházat Bókay János nem kis erőfeszítéssel a legkorszerűbb hazai intézménnyé szervezte meg. Az új kórházi épület felavatása alkalmából a Vaskorona-renddel tüntették ki.

Ám Bókay János az új kórház megnyitása után nem sokkal megbetegedett és 62 éves korában, 1884. október 20-án meghalt.

Életműve valójában fia, Bókay János (1858-1937) munkásságában teljesült be, aki nemcsak a kórházban, hanem az egyetemi katedrán is követte apját. Másik fia Bókay Árpád (1856-1919) szintén orvos lett. Emléküket Budapest VIII. kerületében utcanév is őrzi, a hálás utókor pedig az Üllői úton – az egykori Stefánia kórház, a mai I. sz. Gyermekklinika előkertjében -, a kórház előtt szobrot állított fel.

https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B3kay_J%C3%A1nos_(orvos,_1822%E2%80%931884)

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

OMAR HAJJÁM

OMAR HAJJÁM RUBÁI

1

Ébredj! A csillagok fénylő sora
a hajnalpírral most szalad tova
s a Szultán turbánforgóján a fény
villog, miként a szikrázó kova.
     – Sziklay Andor

Ébredj! Fölgyújtva az Ég sátorát
szétverte az Éj Csillagtáborát
a Nap, s Kelet Vadásza szórja már
a Szultán Tornyára nyílzáporát.
     – Szabó Lőrinc


2

Midőn tavasz napja ragyog fenn az égen,
bort és forró ajkat nyujt felém a szépem, –
nevezzen akárki hitetlen kutyának,
ha az Éden akkor eszembe jut nékem…
     – Baktay Ervin

Fűbe fekszem tavasszal egy hurival
és kancsómból élvet ád a borital;
a világ hadd mondjon bármit én reám,
kutya legyek, ha vágyom a menny után.
     – Erődi Harrach Béla


3

Ciprus-gyönyörűddel ha a kedved telik épp,
bort meg ne tagadj, s áldd, hogy a rózsád teli-szép.
Mert, ím, a halál jő, keze szikkaszt, keze tép,
fogysz, bor. S hol a rózsa-köntös élet? Tova, rég.
     – Tandori Dezső


4

Kakasszó harsant át a Reggelen
s bekopogtak: „Hé! nyitni odabenn!
Nincs sok időnk, s ha egyszer elmegyünk,
nem jövünk vissza többé sohasem.”
     – Szabó Lőrinc

A kocsma zárva. Száz borissza vár
előtte reggel. Mikor nyitnak már?
Siess, kocsmáros, az élet rövid:
ki egyszer elmegy, nem tér vissza már.
     – Faludy György

Omar Hajjám (Omar Khajjám; Nisápúr, 1048. május 18. — 1131. december 4.) perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász.

Ősei minden bizonnyal sátorkészítésből éltek, mert a közszói eredetű Kháyyám név jelentése sátorkészítő. Nisápur városa Khorasszánban, Perzsia (a mai Irán) északkeleti tartományában található. Már ifjú korában kitűnt rendkívüli képességeivel, ezért az oktatásáról is messze földön híres Szamarkandban (ma: Üzbegisztán) folytatta tanulmányait.


A kiváló képességű emberek akkoriban minden „tudományt” elsajátítottak. Omar Khajjám sem volt kivétel: filozófus volt, matematikus, csillagász és költő, hosszú értekezéseket írt a mechanikáról, a földrajzról, az ásványokról, a zenéről, és az iszlám teológiában is jártas volt. Hazájában elsősorban tudósként tisztelték, a XIX. században őt újra felfedező Nyugat viszont költőként tette ismertté nevét.


Szamarkandból Buharába (ma: Üzbegisztán) költözött. Matematikai értekezéseiben arra hívta fel a figyelmet, hogy Eukleidész Elemek című művében nincs szükség a párhuzamossági posztulátumra, amivel gondolatilag megnyitotta az utat a nem-euklideszi geometria előtt. Elsőként találta meg a harmadfokú egyenletek általános érvényű mértani megoldását, és a matematikai gondolkodást hosszú évszázadokra meghatározó algebrakönyvet is írt.


Értekezéseivel tudományos tekintélyt vívott ki magának, hekimi – ma talán azt mondanánk nagydoktori címet – szerzett, imám volt, és nagyurak keresték a barátságát. Maliksáh szultán 1074-ben más udvari csillagászokkal együtt azzal bízta meg, hogy reformálják meg a naptárat, mert az arab naptár akkoriban már csaknem négy hónappal járt előrébb, mint az európai. A szultán a nisápúri főiskola tanárává nevezte ki.


Filozófiai gondolataira az orvosként is kiváló perzsa filozófus és tudós, Avicenna gondolatai hatottak. Avicenna Platón ideatanát az iszlám teológia szolgálatába állítva, a létezők két fajtáját különböztette meg: a szükségszerűen magában létezőt (Istent), és a többi létezőt, amelyek szükségszerűen a magasabb létezőtől nyerik létüket, ezért mondhatta, hogy „aki önmagát ismeri meg, Istent ismeri meg”.


Omar Khajjám életfelfogása számos hittudósban ellenérzést keltett, mert verseiben az érzéki szerelmet, a bor mámorító hatását dicsérte. Sokan rámutattak arra, hogy Horatius Kr. u. 6-8. körül az Ódák könyvében (I,11) megfogalmazott gondolatát – Carpe diem, azaz (Szakítsd le a napot vagy Ragadd meg a percet) – hirdette költeményeiben. Egyik verse: „Egy Perc Megállás, egyetlen ízes / korty az Életből, s íme: a tüzes / Sivatag Lidérc-Karavánja már / hazaér a Semmibe – Óh siess!”


Maliksáh szultán 1092-ben, harmincnyolc éves korában meghalt, a szeldzsuk birodalmat felaprózó háborúk nem kedveztek a szellemi életnek. Omar Khajjám 1122-ben vagy 1123-ban nagy szegénységben halt meg. Egyik tanítványa beszámolt arról, hogy meglátogatta mestere sírját, melyet gyümölcsfák szirmai borítottak.


Arab és újperzsa nyelven írott hosszabb költeményei elvesztek, legnépszerűbb versei – írja avatott fordítója, Szabó Lőrinc – a rubái-ok (ennek többes száma a magyar kiadások címében is szereplő Rubáiját) számos, eltérő szövegváltozatot tartalmazó kéziratban maradtak fenn. (A rubái a perzsa költészet népszerű műfaja, négysoros vers, lírai hangütésű epigramma.)


Edward Fitzgerald angol író figyelmét egy oxfordi professzor hívta fel egy kéziratra, megtanult perzsául, lefordította a verseket, és 1859-ben a saját költségén ki is adatta. Több mint 700 évvel Omar Khajjám halála után megkezdődött verseinek diadalútja, hazájában is újra népszerű lett, pedig Keleten egykor elsősorban tudósként becsülték. Néhány évtized múlva ez a kis verseskötet a példányszámot tekintve a Bibliával vetekedett. Magyar nyelvterületen Szabó Lőrinc fordításában aratott sikert, jelent meg számos változatban, az egyik szépen kiállított kötetet Szász Endre illusztrációi teszik még emlékezetesebbé.

https://web.archive.org/web/20141116212424/http://www.mtva.hu/hu/sajto-es-fotoarchivum/4857-omar-khajjam-perzsa-koelto-filozofus-termeszettudos-a-hagyomany-szerint-965-eve-szueletett

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

FODOR ÁKOS

Fodor Ákos

Nyár


Hogy gyűjtse s ossza
a rizs-sarjasztó esőt:
siet most folyónk.


A polip-árus
hangja késként vág belé
a madárdalba.


Nap tűzgolyóját
tengerbe görgette a
gyors, hideg folyam.


Szentély, sötét csönd.
Az Elárvult Fuvola
vissz-hangon szól… szól…


Virágzó ággal
áldoznék, de szirma hullt.
Könnyem pereg rá.


Rózsa mélyéből
távozó méh szárnya is,
szíve is nehéz.


Csupa-fehér gyöngy-
jázmin fölé görbed egy
sötétlő fűzfa.


Mesterem árva
kunyhóját s emlék-csöndjét
harkály se rontja.


Esőnk rizst dajkál.
– Nézzük: mint ringat Tavunk
vöcsökfészkeket!


Nyári köntösöm
hártya-finom s könnyű, mint
kabóca szárnya.


Sáfrányvirág! Nők
szemhéjfestő pamacsát
idézed bennem.


Eső se mos le
szépség-színt se virágról,
se szép lányarcról.


Hitvány halakat
döf a halászfeleség
a hideg nyársra.


A nyári hajnal
harsányszínű és kemény,
mint a kakukkszó.


Ne áltasd magad:
nem vagyunk félbevágott
dinnye két fele!


Tunya tűnődés
mélyéből egy kismadár
hangja emelt ki!


Étket készítő
nő: arca elől hátra-
hárítja tincsét.


Fönt: hars kakukkszó!
Delel a nyár! A fű is
lábujjhegyen áll!


Nyárvégi estén
egy részeg s egy tök-virág
szemléli egymást…


Buddha Születés-
napja. – Ráncos kézpárok
s olvasók nesze.


Szerencsés földön
a narancs illatán is
győz a teáé!


Hőben-a-Hűset
testesíti meg hars-zöld
bambuszligetünk.


Rekkenő nyárban
a zöld bérc fölött vihar-
fellegek gyűlnek.


Est hűvösében
frissen főtt rizst legyezget
egy nő. – De jó lesz!


A sebbel-lobbal
futó patakba hull egy-
egy zöld fenyőtű.


Hó-szín mákvirág:
tiszta és tűnékeny, mint
egy futó zápor…


Rab polip álma
nyugtalan és kurta, mint
a nyári holdfény.


Nyár-alkony csöndjén
még sziklát is átfúr a
kabóca-lárma!


Ritkás kakukkszó;
dús lomb közt a Hold fénye
is meg-megtörik.


E legyezőbe
Hegynek Szelét rejtettem
s hoztam el neked.


Kakukkszó száll egy
lakatlan sziget felé,
mely láthatatlan…


Eső vakítja?
Nem-látva is tudja a
mályva a napfényt!


Virágaid közt
volt dolgokat idézünk.
– Ez utam haszna.


Év Delelőjén,
Buddha Születésnapján:
kis őz született!


Citromvirágszag…
Hajdanvolt lakomákra
gondolsz, Vén Terem?


Forró nap végén
előkelő idegen
hűsöl a parton.

Fodor Ákos (Budapest, 1945. május 17. – Budapest, 2015. február 21.) magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere. Konzervatóriumot végzett, majd 1963-1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola elvégzése után több mint 20 éven át dolgozott a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként.

1978-ban jelent meg első verseskötete, Kettőspont címmel.

2004-ben egy interjúban így mesélt arról, hogyan találtak egymásra a haikuval, és mit jelent számára a költészet:

„Ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben…A haiku mindenekelőtt és mindenekfölött: mentalitás. Ennek a mentalitásnak „lelke” a csend, a figyelem, a béke és némi játékosság.

Számomra – messze a haikuval történt találkozásom előtti időtől fogva – a költészet lényege nem egyéb, mint a ritka-drága, tartalmas és eleven csend, amely a legszükségesebb szavak foglalatába helyezve úgy ragyog föl, hogy képes átköltözni befogadójának szemébe-szívébe is”.

http://www.origo.hu/kultura/20150222-meghalt-fodor-akos-a-haiku-mestere.html

Hozzászólások (1)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

DSIDA JENŐ

DSIDA JENŐ

Sötétség 

Hervadó hegedű, magábanéző
jácint, égrefutó, sovány sikoltás.
Isten, mennyi nehéz, fájó dolog közt
jársz, keresve a régi boldog embert…
Lásd, babrálgatok itt a bánatommal,
néha öntözöm és olykor mosolygok.
Úgyis elmúlik – ó, a néma fegyver
lassan föl-fölemelt s megint lehulló
torkát eltömi már a barna rozsda.
Tóba nézek, a mély varázstükörbe:
régi napjaim ülnek ott magukban
s édes hullaszagot lehelnek. Ócska
nyakkendőmön a kedves könnye reszket,
éjszakámban egyetlen, árva csillag,
ékkő, mely legurul s a tóba tűnik.
Rémet lát a fehér, magábanéző
jácint, holt hegedű homályba sóhajt…
Minden búteli dalt be kell fejezni:
nem vígasztal a szó, a régi gyermek
rőt rakéta merész, magasra pukkant
pompájára nem is nagyon figyel már.
Játékostora eltört. Furcsa angyal
száll fölötte borongva és suhogva,
s ő csak áll a viharszagú sötétben…

1930

„Dsida Jenő 1907-ben született, Binder Jenő Emilként Szatmárnémetiben, apja Dsida Aladár az osztrák-magyar közös hadsereg mérnökkari tisztje volt. Anyja csengeri Tóth Margit, aki Beregszászban élt. Itt ismerkedtek össze és szerettek egymásba, házasságkötésüknek regényes története van.

Dsida Jenő gyermekkorát beárnyékolta az első világháború, majd a román megszállás. Apja orosz hadifogságba került, nagybátyja, akitől keresztnevét kapta, elesett a galíciai harcmezőn. Családja tönkrement, apjának polgári foglalkozást kellett keresnie, így lett az Erdélyi Római Katolikus Státus tisztviselője.

Dsida Jenő Budapesten, Beregszászban és Szatmárnémetiben végezte tanulmányait.

Kora ifjúságától kezdve költőnek készült. Benedek Elek fedezte föl és indította el költői pályáján. 1923 augusztusától 1927 márciusáig – tizenhattól húszéves koráig – a Cimbora című folyóiratban jelent meg a legtöbb verse és műfordítása. „Elek nagyapó” unokáknak kijáró szeretettel és felelősségtudattal segítette a pályakezdő költőt az önmagára találásban, tehetsége kibontakoztatásában.

1925-ben, szülei akaratát követve a kolozsvári egyetem jogi karára iratkozott be, tanulmányait nem fejezte be. 1936-ban jegyezte el nagy szerelmét Imbery Melindát, 1937-ben összeházasodtak. Nemcsak versei, hanem levelezésük is méltó emléke kapcsolatuknak. 

Dsida Jenő szívbetegségben szenvedett. 1938-ban meghűlt, hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, de nem sikerült megmenteni. 1938. június 7-én csendben meghalt. A Házsongárdi temetőben temették el, a szertartást Márton Áron kanonok-plébános végezte.

Közéleti szerepe

 

1927-től a Pásztortűz című irodalmi folyóirat szerkesztője lett, 1928 októberétől következő év nyaráig a báró Huszár családnál vállalt házitanítóskodást Abafáján. Majd az Erdélyi Helikon belső munkatársa, az Erdélyi Lapok kolozsvári tudósítója lett. 1930-ban részt vállalt az Erdélyi Fiatalok című folyóirat alapításában. Verseivel szerepelt az Új arcvonal és Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetekben. 1934-től a Keleti Újságot szerkesztette, ahol Anyanyelvünk címmel állandó rovata volt.

A fiatal költő szerepet vállalt a nemzetiségi irodalom mozgalmaiban: tagja volt a helikoni íróközösségnek, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságnak 1929-től, titkára az Erdélyi Katolikus Akadémiának, a PEN Club romániai magyar tagozatának tagja, az Erdélyi Szépmíves Céh lektora.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dsida_Jen%C5%91

Hozzászólások (0)
szeptember 9, 2024 / Évfordulók

EMBER JUDIT

A holokausztot 1944-ben egy véletlen folytán kerülte el, ugyanis bevagonírozásuk után a vasúti szerelvényt nem az Auschwitzba vezető vágányra tolták rá. 1959-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar-történelem szakon. Ezután 1964–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, a Film és Televízió főtanszakon. 800 jelentkező közül bekerült abba a 32 tagú TV- és Filmrendező osztályba, ahol Herskó János volt a vezető tanár.

1968-ban kapott filmrendező diplomát. Friss diplomásként a Mafilm Népszerű, Tudományos és Oktatófilm Stúdiójába került, az 1970-es évektől a Magyar Televízióban és a Balázs Béla Stúdióban készítette „tabutörő” filmjeit. 1978-ban Fagyöngyök címmel dokumentum-játékfilmet készített.

Bölcsész műveltsége, ismeretei, pedagógus attitűdje és a világ dolgai iránti kíváncsisága nem műfajokhoz, hanem témákhoz kötötte. Szinte minden alkotása felér egy társadalomtudományi-művészeti esettanulmánnyal. Sajátos stílust és egyéni módszert teremtett. Műveiben egyszerre kapott hangsúlyt az izgalmas oknyomozás, valamint a filmjeiben szereplő egyszerű emberekkel való bensőséges, mélyen együttérző kapcsolata.

A klasszikus értelemben vett független filmes. Minden alkotása olyan témákról szól, amelyek a politikai, a hatalmi döntéshozók tiltakozását váltották ki az 1970-es évektől szinte napjainkig. Nincs a magyar filmtörténetben még egy rendező, akinek annyi filmjét tiltották volna be, mint Ember Juditét (pl. Színpad 1968, A határozat 1972, Tantörténet 1976, Pócspetri 1982, Hagyd beszélni a Kutruczot! 1985 stb).

A Fekete Doboz alapító tagjai között volt, 1987-ben. Pócspetri és Menedékjog című filmjeinek dialóglistája könyvben is megjelentek. Életéről és munkásságáról Ember-Lépték címmel jelent meg könyv. A határozat című filmjét az Amerikai Filmintézet Los Angelesben beválasztotta ‘Minden Idők 100 Legjobb Dokumentumfilmje közé.

2008 óta, a Magyar Filmszemle dokumentumfilmes kategória fődíja „Ember Judit-díj” lett. 2010-ben, a Los Angeles-i Magyar Dokumentumfilm Fesztivál keretein belül is létrehozták az Ember Judit-díjat. Bokor Balázs nagykövet, Los Angeles-i főkonzul hangsúlyozta: „A fesztivál 2010-es beindításakor és azóta is folyamatosan azt kívántuk hangsúlyozni, hogy a magyar dokumentumfilm egyik ikonjának, Ember Juditnak emléket kívánunk állítani azzal, hogy róla nevezzük el a fesztivál díját.”

2012 óta, minden évben, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa „Ember Judit Pályázat” néven háromszakaszos nyílt beadású háromfordulós pályázati eljárást hirdet meg dokumentumfilmek gyártásának támogatására 300 millió forint keretösszegben.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ember_Judit

Hozzászólások (0)