Milyen jó szó is a pihenésre a kikapcsolódás. Itt van például a nyári szünet. Na nem három hónap, hanem pont a fele, és ne aggasszon benneteket ez a luxus, hanem nézzétek meg a tanárok arcát szeptember 1-jén, olyan-e, mint akik kikapcsolódtak úgy istenigazából.
A mosónők korán halnak, a tanárok pedig vasalhatatlanok, mint a gyárilag gyűrött anyag. Különleges anyagból gyűrtek minket. Egyszer voltam egy konferencián, ahol kb. 400 tanár gyűrt össze fejtágítóra. Elborzadtam, ahogy körbe néztem. Tehát ilyenek vagyunk. Rosszul öltözöttek, romos tekintetűek, lenőtt hajúak, görcsösek.
Hétfőn nyaralni mennek a tanárok. Kívánjatok nekik egy kis kikapcsolódást.
Egy meg nem írt regény. Csak egy alfabetikus köztes-többes. Hamvas
szerint egyszer az életben mindenki találkozik az Angyallal. Szerintem angyalokkal A-tól Z-ig, és „megint
elölről”. Azt ugye, nem tudhatom, hogy szárnyuk van-e, esetleg pufók, így
többes számban, de humoruk igen. Például egy találkozás után azt mondják:
„Most pedig szépen vissza a hétköznapokba, ne tessék itt lazsálni valami
protekcióért! Nem elég, hogy időt szakítunk rád?” Kell is, mert ahogy apám mondotta volt,
amikor épp nem Slachta Margitnak nevezett, szóval mondotta: „Olyan vagy, mint Vass
mama, kicsi és erőszakos.” „Nincs kegyelem – mondják. Őrző-védő kft az igen,
amúgy elég a hülyeségből. Mars észhez térni!” Mert „kemény a menny”, és
kemények az angyalok. És persze, szárnyatlanok, mert itt járnak, ugyanabban a
sárban, amiből vétettünk.
Szóval, gondolom imádkozniuk kell, vagy ilyesmi, mert valahogy mégiscsak
van valamennyi szabad akarat, vagy legalábbis kellene, hiszen a botladozónak is
illik csinálni valamit, amire figyelmeztetik, mert ugye, egyébként
menthetetlenek vagyunk, állítólag biztosan megválthatatlanok.
Az angyalstaféta extrém sport. Csak nagyon kevesen merik.
Ma együtt kávéztam Karinthyval a Hadikban. Egyszer csak ott
termett az asztalomnál pizsamában, kötéssel a fején.
Megengedi, asszonyom?
– és a székre mutattam.
(Ja, hogy ez egy abszurd, gondoltam és bólintottam.)
Hát persze, mondom, csak
meg ne kérdezze mi van a repülőgéppel és a büszke és szabad Magyarországgal!
Nagyon kedves − szólt
és leült – de én mást akarok kérdezni : Mi az a masina, amin pötyögni tetszik?
Ez a laptopom. Tudja,
olyan, mint egy írógép, csak nem kell hozzá papír.
Megnézhetem,
asszonyom?
Ó, hogyne.
Elé toltam, de előbb elmentettem, amit éppen írtam.
Nyitottam neki egy új Word dokumentumot.
Tessék, próbálja ki.
Nem kell sort váltani, magától csinálja.
Köszönöm, asszonyom!
Pötyögni kezdett, én pedig számolni: kötés van a fején, még
pizsamában, tehát maximum egy hónapja lehetett a koponyaműtétje, mikor is volt,
kikeresem a neten, ergó most 50 éves, tehát 11 évvel fiatalabb nálam, két év
múlva meg fog halni.
Jaj, melléütöttem. –
szólt.
Sebaj− mondom, megmutatom,
hogyan kell törölni. Mint egy viháncoló gyerek, úgy örül neki.
Fenomenális, kérem! Ki
gyártja?
Ó, hát sokan.
Csak azért kérdezem,
mert tökéletesíteni lehetne azzal, hogy mondja is, amit gépelek.
Már azt is tudja –
mondom megdicsőülten.
Á! Mit kell hozzá
megnyomni?
Ja, ez a típus azt nem
tudja. Tudja, az nagyon drága.
Megszólal a mobilom, mikor beszélni kezdek bele, dicsérően
tekintettel rám néz.
Önnek van
okostelefonja?
Bocsánat −kérdeztem –
de hát ezt honnan tudja? Aztán eszembe jutott, hogy ez egy abszurd novella,
tehát semmi értelme a kérdésnek. Tudja, és kész. – Egyébként hogy van, Mester?
Jaj, kérem, ne
használja ezt a szót! Az igaz, hogy én vagyok az egyetlen zseni, de
Mester?…ugyan, kérem! Megengedné, hogy az okosán felhívjam Arankát?
Tessék – mondom
hüledezve. Beszélni kezd. – De hát a szám – akarom figyelmeztetni…
Ó, arra nincs szükség!
Aranka, drága, Boga üzeni, hogy nincs itthon elég cukor, legyen szíves venni, a
fiaink pedig azt, hogy siessen haza, mert az apósának gyereke született.
Na de…Karinthy úr…Ön
úgy rácsodálkozott a laptopomra…a mobilt meg olyan otthonosan használja.
Ó, van nekem is, csak
otthon hagytam.
Esetleg
megkérdezhetném, mit üzen a mai magyaroknak? – kérdezem, mint egy szenzációra
éhes riporter.
Int a pincérnek: Fizetnék! A pincér odanyújt egy papírt,
Karinthy aláírja. Nem is fogyasztott.
Fizetem a hölgy
kávéját. Mit üzenek? Azt hogy: „Na-na!”
De hát ezt 1919-ben
üzente Kun Bélának…
Ne mondja! Annak már
100 éve. Hogy repül az idő…
Kedvesen bólintott, és a Bartókon felszállt a 49-es
villamosra.
3
„IRODALOM, irodalomtörténet, író, írósvaj, ementáli sajt
Gyűjteménye azoknak a panaszkönyveknek és
felfolyamodásoknak, melyeket tájékozatlan emberek, akik körülményeikkel
elégedetlenek, s a fennálló viszonyokkal sincsenek megelégedve, általánosságban
feljegyeznek és összeírnak, nem ismervén az illető hatóságok (minisztérium,
vasútigazgatóság, sóhivatal) illető szakosztályát, ahová panaszaikat és
véleményüket be kellene nyújtani – esetleg benyújtották, de a hatóságok
visszautasították azokat. Az ilyen elégedetlen ember (író) a nagyközönség elé
terjeszti aztán véleményét, remélve, hogy valaki megszánja, és segít rajta.
Sokféléről szoktak panaszkodni ezek az emberek, betegségeikről, pénzbajaikról –
gyakran oly dolgokról is, melyekkel a hivatalok nem foglalkoznak, így pl.
arról, hogy némely ember nem kapja meg, amit akar, vagy másvalaki elveszi
nekije, amije van, vagy hogy meg kell halni, vagy hogy télen nagyon hideg van.
Panaszaikat példákkal is illusztrálják, melyeket sajnos nem lehet ellenőrizni,
s így a sóhivatalnál kevés beccsel bírnak.
Többféle formában jelentkezik, ezek közül
nevezetesebbek:
1. Költészet. Rendesen igen fiatal,
részben gyakorlatlan emberek dolgozata, akik elkezdenek mondani valamit, de a
következő sorban, amit leírtak, egyszerre egy olyan szó jön, ami úgy végződik,
mint az előző sorban egy szó – erre megijednek, hogy mi ez, és elfelejtik, amit
mondani akartak, és újrakezdik a sort elölről. Ezt a zavaros írást
elmegyógyászok versnek és rímnek nevezik – a magyar nyelv szerencsére olyan
rímszegény, hogy még az apagyilkos rímnek is meg szoktak bocsátani, vagyis
rímnek kell elfogadni ezt, hogy apa és gyilkos. Az ilyen fiatalemberek rendesen
pénzvágyóak, és szeretnének meggazdagodni, s miután tudják, hogy napjainkban a
felfedezők és feltalálók keresik a legtöbbet, verseikben többnyire ilyesmivel
foglalkoznak, de igen csekély eredménnyel rendszerint. Az ilyen, költőnek
nevezett felfedezők fedezték fel például, hogy ha a nap lemegy, akkor sötét
lesz (nem lehetett értékesíteni). Egyik, hosszas kutatás után, rájött, hogy egy
megfelelő fiatal leány bélrendszere felső nyílásának (száj) saját
bélrendszerünk felső nyílásával (száj) való érintése kellemes érzetek
felkeltésére alkalmas lehet bizonyos körülmények között. Mint később kiderült,
nem lehetett szabadalmaztatni, már előbb felfedezték.
2. Regény. Érettebb írók
panaszainak kifejezési módja. A panasz kétféleképp történhetik, az író vagy azt
írja meg, hogyan szeretné, ha lenne neki a dolga (romantikus regény) – ebben
leírja, hogy mennyivel jobban menne neki például egy szép kastélyban, ahol szép
nők volnának, és mind hozzámennének feleségül – vagy azt írja meg, hogy igazán
hogy van (naturalisztikus regény), amelyből kiderül, hogy mennyi baja volt neki
mindig, és hogy ilyenkor milyen csúnyákat gondolt. Ez utóbbit objektív
regénynek is nevezik.
3. Dráma. A gazdagabb író
panaszainak tolmácsolására ügynököket, ún. színészeket fogad fel, akik hangosan
elmondják a bajokat. A Dr. megírása úgy történik, hogy az ember beállít a
színpadra néhány alakot, ezután kimegy a nézőtérre, és megkérdezi a közönséget,
hogy melyik tetszik neki a legjobban. A közönség megmondja, hogy neki A tetszik
legjobban, erre az író visszamegy a színpadra, és megbeszéli a művészekkel,
hogy A üssön agyon mindenkit, mire A agyonüt mindenkit. Ezért lehet pénzt
kapni.
Alfajai.
a) Tragédia. Foglalkozik a férjjel,
akit a felesége megcsal, mire dühében agyonlövi a feleségét vagy saját magát,
vagy csak a feleségét és a csábítót, vagy a csábítót és saját magát, vagy a
csábítót, vagy a csábítót és a feleségét és saját magát, vagy a csábítót és
saját magát magát. (Vö. permutatio, matematikai melléktud.)
b) Vígjáték. Foglalkozik ugyanazzal a
férjjel, akit a felesége megcsal, mire ő is megcsalja a feleségét.
c) Bohózat. Foglalkozik ugyanazzal a
férjjel, akit a felesége megcsal, mire egy kuplét énekel.
4. Kritika. Némely veszekedő
természetű ember, akinek különben semmi baja sincs, a fent említett panaszkodók
felfolyamodását ellenőrizve, oly színben tünteti fel magát, mintha ő el tudná
intézni, de ezeknek (kritikusok) nem szabad felülni, mert rosszindulatú és csúfolódó
emberek, és gyakran ingerlik a szenvedő írót; ha például valakinek egy golyó
van a hasában, és ezt egy V. (vers) panaszfolyamodásban leírja („Golyó van
a hasamban” címmel), egy ilyen Kr. képes rámondani, hogy ez szép, szóval
az, hogy nekem a hasamban golyó van, az tetszik neki (vö. káröröm).
„Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira.[2][3] 1886. január 3-án az evangélikus vallásra tért ki feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri evangélikus templom lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet.[3] Az édesanya, Engel Karolina (1850–1895) halála után az apa egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.
Az 1905-ben tett érettségi vizsga után a matematika–fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé. Bajor Andor szerint „hitt az értelem erejében, sőt azt mondhatjuk: vakon hitte, hogy múló tünemény a vakság”.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt,[6] aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhírű lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
1936. május 4-én agydaganattal műtötte meg StockholmbanHerbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Egyes szóalkotásai (például halandzsa) és kifejezései („magyarázom a bizonyítványomat”) a mai köznyelvet gazdagítják.
Műveinek kiadásában közreműködött titkára, a később rejtvényein, fejtörőin keresztül ismertté vált Grätzer József is.
Karinthy maga mondta, hogy minden műfajban alkotott maradandót. Az olvasóközönség többnyire irodalmi karikatúráit ismeri, az Így írtok tit, valamint a kisdiák életéből megírt képeket tartalmazó Tanár úr kéremet. De Karinthy életműve ennél jóval tartalmasabb és sokrétűbb. Fiatal korától kezdve vonzódott a tudományokhoz, a magyarok közül elsőként ült repülőre Wittmann Viktor pilóta mellett, majd annak szerencsétlenségből bekövetkezett halála után megírta életrajzát.
Első irodalmi sikerét gyerekkorában érte el, Verne hatását mutató kisregényét, a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című írást 15 éves korában kiadták. A század eleji vicclapokban közölt irodalmi karikatúráival és humoreszkjeivel szerzett magának hírnevet. Ezeket a műveit később sem tagadta meg, de nem egy nyilatkozatából, írásából, kortársak által lejegyzett mondatából kiérződik a keserűség, hogy a humoros művei miatt nem veszik őt eléggé komolyan, nem törődnek filozófiai, politikai gondolataival. (Erre utal A cirkusz című novellájában is.) Főként újságokba, folyóiratokba (Nyugat, Magyar Írás stb.) írt, több mint ötezer cikket alkotott életében, ezek között akad riport, tudósítás, útinapló, filozófiai eszmefuttatás, irodalmi elemzés, tűnődés a politika állásáról és temérdek humoreszk.
Regényei nő és férfi kapcsolatát boncolgatják, leginkább a Gulliver utazásai folytatásaként írt Capillária és az Utazás Faremidóba. Legnépszerűbb regénye mégis az Utazás a koponyám körül, amelyet az agydaganata miatt bekövetkezett eseményekről írt. A regényben részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás.
Novelláiban is sokat foglalkozik a párkapcsolat és a szerelem problémáival, férfi és nő közti egyenlőtlenséggel. A történetek fő témája a szenvedés, a megalkuvás, a magát érvényesíteni próbáló hős sikertelensége. Emellett számos, ma a sci-fi műfajába sorolható történetet is írt.
Sikeres színpadi szerző volt, művei többnyire egyfelvonásos bohózatok, de írt egész estés vígjátékot (Földnélküly János, A nagy ékszerész) és komoly hangvételű darabot is (Holnap reggel). Összegyűjtött színpadi művei három kötetet töltenek meg.
Bár magát sokszor költőnek vallotta, viszonylag kevés verset írt, ezeknek kisebb része a lírai jellegű (pl. a Lecke, a Kudarc, az Ősz) – többségük szabadvers: hosszú, központozás nélküli gondolatkitörés (pl. a Számadás a tálentumról vagy a Karácsonyi elégia).
Sok ismert mű magyar fordítása kötődik a nevéhez, köztük a legnépszerűbb a két Micimackó-meseregény: a Micimackó, és folytatása, a Micimackó kuckója. Mivel Karinthy Frigyes sem angolul, sem németül nem beszélt tökéletesen, a fordítások nagy részét a nyelvzseninek ismert nővére, Karinthy Emília (Mici) készítette, vagy legalábbis ő készítette elő az író számára a nyersfordítást. Őrá utal a Micimackó név.[8][9]
Lelkes és erős amatőr sakkozó volt, a Kelenföld–Lágymányosi Sakk-kör,[11] majd később a Hadik kávéházban működő „Szávay sakk-kör” elnöke volt.[12][13] Emlékezetes „ellenelemzése” jelent meg 1934-ben, az akkor indult Budapesti Sakkújság első számában.[14] (Wikipedia)
„Első verseskötete, az Este
(Вечер) 1912-ben jelent meg, ezt hamarosan újabb
verseskötetek követték. A Mandelstam vezette
akmeista csoporthoz csatlakozott. Ennek az irányzatnak és Ahmatova lírájának is
– a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben – a reális, a mindennapi
élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Ahmatova költészetének
már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontraszt: a melankolikus, tragikus
hangulatok és a világos, ujjongó hangulatok váltakozása. … Az 1935–40 között
írt önéletrajzi ciklusát, a Rekviem-et (Реквием) csak jóval halála után,
1987-ben adták ki. Költészetével egyre
inkább szembekerült a szovjet rendszerrel, így 1946-tól 1956-ig teljes
megjelenési tilalom alá esett.” (Wikipedia)
Van úgy, hogy édes fáradtság nyügöz le,
és régi órák visszazengenek,
vihar vonultán ég morajlik messze,
és fogoly hangok, ismeretlenek
rémlenek, fojtott panaszok, sírások.
Valami titkos kör folyton szükül,
s kútmélyéből a tompa suttogásnak
felzeng egy hang a többi hang közül,
legyőzi mind, és csend lesz körülötte,
hallani, a fű hogy nő a mezőn,
szavak hallatszanak, közeledőn,
csengők zendülnek meg, könnyű ütemre –
érteni kezdem már, tollat fogok,
s mintha diktálnák – a fehér füzetbe
egymás alá simulnak a sorok.
