Vass Judit oldala Posts
VASS JUDIT
VÁLTOZATOK
egy Bulgakov nevű
aszteroidára
ÖTSOROS
És megint jönnek Keriáthból,
szemük és talpuk zajtalan.
Most lépnek a negyedikbe,
de az ötödikben már
mindnek holdfény arca van.
AKI
találkozott vele, és felismerte,
nem láthat már,
csak feketén-fehéren.
Nem nyűgözi már árnyalat,
ide vagy oda tartozik egészen.
És töprengésre nincs idő:
az út erre vagy arra fordul.
Az irányok metszéspontjain túl
csak igen vagy nem a válasz.
A törvények egyenesén
a léptek már nem meditálnak.
AZ ÖSVÉNY
meséje végzetes,
könnyű a félreolvasása.
Visszalapozás, jegyzetek,
s már talpadat szikrázza
az ortodox húsvét, mikor
keresztet vetett a Sátán.
Ló és lovasa felnyerít,
s a ziháló város hátán
süvítve ég a mese vége.
De íme,
holdtölte van,
dimenziók nyugtalan sűrítménye,
Mesterünk Weimárba tart,
hol Margarita Schubert-zenére
olvassa Ivánt, a Hontalant
az első mondatot faragja
készülő kéziratára.
MI
nem érdemeljük a fényt,
csak a nyugalmat.
A tanítvány talán…
mert minden kéziratnak
van folytatása.
Emlékszel Mester,
a bálra, a bálra?
Frida kendője, Berlioz feje,
de ki törődik már,
ki törődik már vele?
Moszkva, Jeruzsálem
nekünk már úttalan.
Hallgasd csak:
ma Schubert és Holdtölte van.
„Bпрочем‚ ведъ все теории стоят одна другой. Есть среди них и такая‚ согласно которой каждому будет дано по его вере. Да сбудется же это! Вы уходите в небытие‚ а мне радостно будет из чаши‚ в которую вы превращаетсь‚ выпить за бытие.”
„Egyébként egyik elmélet olyan, mint a másik. Van, amelyik szerint adassék mindenkinek az ő hite szerint. Úgy legyen! Ön a nemlétbe távozik, én pedig abból a pohárból, amivé ön változik, örömmel iszom a létre.” (A Mester és Margaritában Woland mondja Berlioz levágott fejének a Sátán bálján)
„Adassék neked a te hited szerint.”- mondja Jézus a katonának, aki, miután arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a szolgáját, és mikor Jézus mondta, hogy vigye el a házába, így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, s meggyógyul az én szolgám.” (vj)
„Mihail Afanaszjevics Bulgakov (oroszul Михаил Афанасьевич Булгаков, Kijev (Ukrajna) 1891. május 15. – Moszkva, 1940. március 10.) orosz orvos, író, drámaíró. …
Bulgakov keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születésben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott – ez az orosz nyelvű irodalomban Gogol óta a társadalmi kritika tipikus módszere. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség. A Kutyaszív már 1925-ben kész volt, a Szovjetunióban 1987-ben nyomtatták ki először.
Legismertebb, világhírű művét, A Mester és Margaritát haláláig írta, de csak 1966–67-ben jelenhetett meg (csonkítva).
Bulgakov néhány művét megfilmesítették, erre példa A fehér gárda[1] és az Iván Vasziljevics (Iván Vasziljevics hivatást cserél címmel), Kutyaszív (ugyanezzel a címmel). Magyarországon Várkonyi Gábor rendezése alatt az írása alapján egy tévédrámát készítettek 1977-ben Boldogság cím alatt, illetve Szirtes András készített különleges, dokumentum-alapú művészfilmet A Mester és Margarita, valamint Bulgakov élete alapján Forradalom után címmel 1988-1989-ben.” (Wikipedia)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mihail_Afanaszjevics_Bulgakov
„Ottlik a hetvenes években a fiatal magyar írók példaképe lett. Tandori ha csak teheti, beleszövi nevét versébe-könyvébe, Lengyel Péterrel szoros kapcsolatot alakított ki, ő lett hagyatékának kezelője is, és nem hagyta hidegen Esterházy Péter gesztusa sem, aki egyetlen papírlapra lemásolta a teljes Iskolát.
Nem könnyű megfogalmazni, mivel érdemelte ki a csodálatukat. Egyrészt nemcsak azzal, amit írt. Hanem a tartásával. Esterházy írja: „Ottlik létezése azt tanítja, hogy az írás olyan mesterség, melyet nem elég tudni, szeretni, ismerni meg csinálni, nem elég radikálisnak lenni, okosnak és szakszerűnek: hanem még tisztességesnek is kell lenni. Ottlik valamiféle méltóságot ajánl vagy kínál nekünk.”
A világ kifordult Ottlik alól a negyvenes években és az ötvenes években, még a hatvanas-hetvenesekben is, de ő mindig azt tartotta: „Az élet nagyszerű dolog. Az, mindenek ellenére.” És ezért ugyanúgy átjátszotta, átgondolkodta magát rajta, ha világát ezek fenyegették, vagy ha azok. Bújtatta Vas Istvánt a fasiszták elől, bridzsezni tanította Gödöllőn az egyetemistákat, akiket azért kellett feleségével albérletbe fogadniuk, hogy éhen ne vesszenek. Nem ment el a hivatalos átadóra, de mielőtt átvette volna a József Attila-díjat a minisztérium épületében, még megkérdezte a művelődési miniszterhelyettestől, hogy várnak-e ezért tőle cserébe valamit, mert akkor nem kell neki.” (Kelen Károly)
http://www.bridzs.hu/hu/bridzselet/ottlik_100_–_szaz_ev_magany
„(Ottlik Géza)…Író, műfordító. A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. Kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok és válogatott, valamint világhírű szakíró,[1] a bridzs-játék megújítója…
Ottlikot a hagyományoknak megfelelően katonatisztnek szánták, ezért 1923-tól katonai alreál- és főreáliskolákba íratták be, amitől egy életre elment a kedve a kaszárnyai fegyelemtől, és később felülmúlhatatlan krónikása lett a katonai nevelés embertelenségének. (Ottlik Géza:Iskola a határon)…
A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be, és üldözötteket mentett, köztük Vas Istvánt is. Embermentő tevékenységéért a Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki 1989-ben. (Wikipedia)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Ottlik_G%C3%A9za