„…kétségtelen, hogy Révai jelentősége széttörve a nemzetiség korlátait, egyetemes tudománytörténeti fontosságra emelkedik: ő az első, aki megelőzve a németeket, a híres Grimmet és Boppot, a nyelv jelenségeit történeti módszerrel magyarázta…
Sem tanári, sem egyházi pályája nem vonzza, elégedetlen sorsával, … összezördül föllebbvalóival és egyik-másik társával, megharagszik szerzetére, melynek törvényei gúzsba kötik lelkét… a XVIII. század legnagyobb magyar tudósának nélkülözésekkel kellett küzdenie s könyöradományokért esengeni, hogy életét tengethesse! …
Amint azonban a Halotti Beszéd kéziratát megismerte (1782), mindjobban a tudomány felé fordította figyelmét s a 90-es évektől kezdve a költészettől lassanként visszavonult, hogy ambícióját nyelvünk vizsgálatában elégítse ki….
…a római lírának legnagyobb mestereit vezeti be irodalmunkba. Horatiuson kívül megszólaltatja Catullust, a legeredetibb, legtermészetesebb római lantost, Ovidiust, Propertiust és Tibullust, az elegiának legnagyobb mestereit, sőt a rómaiktól fölemelkedik a görögökhöz, a költészet igazi művészeihez, s Moschos egy idilljét, Sappho két énekét, meg Anakreon több dalát adja magyarul. … a formai hűséget föláldozza a tartalminak s egypár antik költeményt modern versmértékben szólaltat meg…”
http://mek.oszk.hu/06300/06326/index.phtml
