Vass Judit oldala Posts

„Köztársaságunk és a sajtó együtt emelkedik fel, vagy bukik el. Az ügyes, érdek nélküli, közszolgálati szellemű sajtó, amely képzett intelligenciával tudja, mi a helyes és bátor azt megcselekedni is, képes megőrizni azt a közerényt, amely nélkül a nép kormányzata hamisság és utánzás. A cinikus, zsoldoslelkű, demagóg sajtó idővel ugyanolyan alantas népet teremt, mint amilyen ő maga. A hatalom a Köztársaság jövőjének építésére az újságírók eljövendő nemzedékeinek kezében lesz.” (Pulitzer József)

Pulitzer József, eredeti neve Politzer; világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer (Makó, 1847. április 10. – Charleston, Dél-Karolina 1911. október 29.) magyar születésű amerikai újságíró, lapkiadó.

Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fia volt. Öccsét, Albertet – aki Józsefet Amerikába is követte – papnak nevelték, de nem jutott el a felszentelésig. A család nyolc gyermekéből csak négy élte túl a gyermekkort. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová apja költözött. A család az apa korai halála (1858) után elszegényedett. Az 1860-as évek elején a Hampel-féle kereskedelmi iskolába járt.

József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt visszautasították. Az osztrák hadsereggel, a francia idegenlégióval, illetve az indiai brit hadsereggel is hiába próbálkozott. (A Literatura-cikk szerint az egész kaland azzal indult, hogy pofon ütötte számtantanárát és aztán Párizsba szökött. Az biztos, hogy indulatos természetéről később is tanúbizonyságot tett.)

Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848-49-es magyar forradalom utáni magyar kivándorló generáció sok tagjához). New Yorkban a főleg németekből, de számos magyarból is álló 1. számú önkéntes Lincoln-lovasezredbe sorozták be. Az ezreddel Pulitzer négy kisebb ütközetben vett részt, majd az ezredet 1865. június 24-én leszerelték a virginiai Alexandriában, utolsó zsoldját 1865. július 7-én kapta meg. New York-ban nem talált munkát.

A Missouri állambeli St. Louisban telepedett le, ahol 1868-ban a német nyelvű Westliche Post című napilapnál állt munkába (miután állítólag előbb csikós, hajófűtő és az 1866-os kolerajárvány idején temetőgondnok is volt). Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai karrierje.

Üzleti karrierje

Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, így 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért. Ezt követte a St. Louis Dispatch megvásárlása 2700 dollárért 1878-ban. Pulitzer összeolvasztotta a két lapot és a St. Louis Post-Dispatch máig St. Louis napilapja.

Ennél az újságnál fejlesztette ki Pulitzer azt a szerepet, amely hozzájárult későbbi sikereihez: a kisemberek bajnoka lett és nem idegenkedett a keményen populista megközelítésektől sem.

1883-ra a még mindig csak 36 éves Pulitzer már gazdag ember volt, a kezdetekhez képest már nagyságrendekkel nagyobb üzleti akciókra képes. Ebben az évben vásárolta meg 346 000 dollárért Jay Gouldtól a New York World című újságot, amely addig évi 40 000 dollár veszteséget produkált, Pulitzer keze alatt azonban az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává vált. „Egyszemélyes forradalmat” hajtott végre, ahogy az újság szerkesztője, James Wyman Barrett fogalmazott később.

A World példányszáma egy évtized alatt 15 000-ről 600 000-re szökött fel, és az ország legnagyobb újságja lett.

A lap Pulitzer irányítása alatt az emberekre, botrányokra és szenzációkra összpontosító újságírás felé fordult. 1887-ben Pulitzer szerződtette a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Bly-t, aki óriási sikerű cikksorozatot írt a Worldnek, miután elmeháborodottnak színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti (ma Roosevelt-sziget) női elmegyógyintézetbe, és tanúja lett az ott alkalmazott erőszaknak.

A World másik nagy újítása a tömegnyomtatású színes képregény volt. A világelsőt, Richard F. Otcault Sárga kölyök című sorozatát 1895-ben közölte az újság. (A sárga kölyökről kapta nevét a sárga újságírás.)

A World indította többéves sajtókampánynak óriási szerepe volt abban, hogy 1885-re adakozásból összegyűlt a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére a pénz. A kampány ugyanakkor lökést adott az újság népszerűségének is, 50 000 új előfizetőt szerezve a lapnak.

Jefferson Davis unokahúgát, Kate Davist vette feleségül 1877-ben, házasságukból öt gyermek született.

Pulitzer egészsége, amely eleve nem volt erős, a rengeteg munka következtében már a World megvásárlása idejére jelentősen megromlott. 1890-ben vissza is kellett vonulnia az újság aktív szerkesztésétől, miután a Charles Anderson Dana, a The Sun tulajdonosa által indított személyes támadások hozzájárultak egészsége további romlásához.

Teljesen megvakult, depresszió gyötörte, és rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra, ezért többször kellett külföldre mennie orvosi kezelésre. Az orvosok nem találtak gyógymódot, és élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. (Ha szállodába kényszerült, állítólag emberei előre tanulmányozták a környező utcák zajviszonyait, és lefoglalták a lakosztálya feletti, alatti és melletti szobákat is.) Bár többnyire jachtján, a Liberty-n lakott (ahol a halál is érte), vagy New York-i lakosztályában, aktív kapcsolatot tartott a lappal és az üzlettel, megőrizve az irányítást. „Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit” – írta róla Pásztor Árpád a Literaturában 1926-ban.

Jachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben, ahol többek közt Herman Melville, Nellie Bly és Miles Davis is nyugszik.

Kapcsolata a magyarsággal

St. Louis városában mind a magyarokkal, főleg a Rombauer-családdal, mind a németekkel jó kapcsolatokat ápolt Pulitzer. 1875-ben járt Pulitzer Magyarországon, volt a Császár Fürdőben, s meglátogatta Temesváron egy barátját. Pulitzer ekkor már tekintélyes ember volt Amerikában, de Magyarországon nem vették észre, feltehetően ez rosszul esett neki.

Pulitzer kulcsszerepet játszott Munkácsy Mihály 1886-os amerikai látogatásának megszervezésében, megérkezésekor angol nyelvű újságja az „Éljen Munkácsy Mihály” magyar felirattal köszöntötte a festőt. Pulitzer otthonában is vendégül látta Munkácsyt, és köszöntőjében kiemelte, hogy nemcsak azért üdvözli, hogy nagy művész, hanem azért is, mert két nagy országot reprezentál, azt az országot, amelyben él, Franciaországot és azt az országot, amelyben született, Magyarországot. Maga Pulitzer is mindig büszkén vállalta szülőhazáját, Magyarországot. Pulitzer felkérte Munkácsyt, hogy fesse meg felesége, Kate Davis képét. A festmény 1891-ben Párizsban fénykép alapján el is készült.

A Pulitzer-díj  

Az újságíró-iskolák 

Pulitzer már 1892-ben felajánlotta az anyagi segítségét Seth Low-nak, a Columbia Egyetem akkori elnökének a világ első újságíróiskolája megalapításához, Low-t azonban eltántorította Pulitzer akkori rossz hírneve. 1902-ben az új elnök, Nicholas Murray Butler már nagyobb fogadókészséget mutatott, de az iskola Pulitzer haláláig nem jött létre. Pulitzer 2 millió dollárt hagyott az egyetemre, így 1912-ben megalapították a Columbia Egyetem Újságíró Főiskoláját (Columbia University Graduate School of Journalism). Máig ez az egyik legnagyobb presztízsű újságíró-iskola a világon, továbbá itt adják ki a Pulitzer-díjat és a DuPont-Columbia-díjat. (De nem ez lett az első újságíróképző: azt a Missouri Egyetem hozta létre, ugyancsak Pulitzer támogatásával.)

A Pulitzer-díj

A Pulitzer-díj az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb újságírói kitüntetése, ami csakis az amerikai napilapok és hetilapok újságíróinak adható az egyesült államokbeli újságok vagy hírügynökségek által megjelentetett fényképekért, jelentésekért és cikkekért. Az irodalom, dráma és zene területén is osztanak Pulitzer-díjakat, ezek pedig csak amerikai állampolgároknak adhatóak. A legelső Pulitzer-díjat 1917. június 4-én adták át, mostanában pedig minden év áprilisában jelentik be a nyerteseket. A Pulitzer-díj nyerteseit egy független bizottság választja, amelyet a Columbia Egyetem Újságírói Kara (Columbia University Graduate School of Journalism) igazgat.

Magyar Pulitzer emlékdíjasok:

„https://hu.wikipedia.org/wiki/Pulitzer_J%C3%B3zsef

REVICZKY GYULA

Arany Jánosnak
 

– Válaszul „Kozmopolita költészet” czímü versére –
 

Áldom én is azt a bölcsőt,
«Mely magyarrá ringatott».
Áldom én is azt a sorsot,
Mely szivembe dalt adott.
A dicső szellem világát
Áldom mindenek felett,
S dallom, a mi bennem eszme,
Dallom a mit érezek.
 

Szép az ének, szent az ének,
Drága kincs, ha nemzeti.
De a legszebb dal örökké
Általános, emberi.
Az igazság egy lehet csak
Valamennyi nyelveken.
Nagy leszen, ha lelke is nagy,
Ki müvész első helyen.
 

Kék egével ősz Homérosz
Valamennyi nemzeté.
Buskomolyság, mélaság is
Egy van csak: a Hamleté.
Bolond Istók mindenütt volt,
A hol ember szenvedett.
Nagy müvész, ki emberek közt
Feledi a nemzetet.
 

Gunykaczaj minden hazában
Don Quijotenak végzete.
Ember, hát nem kell kutatni
Küzködő Faust német-e?
A világ nyelvét beszéli
Moliére, a franczia
Harpagon, Alcest s a többi
Csupa kozmopolita.
 

Általános eszme s érzés,
Nagy, ha nem is nemzeti,
«Dalok korcsa», melyben ez nincs;
Az igazság megveti.
Nép után nép küzd a létért,
Eltünnek a nemzetek,
Róma megszünt, csak Horáczban
Élnek még az emberek.
 

Népével van összeforrva
A nagy eszmék dalnoka.
«Mind tükör volt egymagából
Tűnt nekem föl nép s haza!»
Egy egész nép ilyen ének
S akkor leghatalmasabb,
Hogyha, bár forrása egy csak,
Mindenütt süt, mint a nap.
 

A tiéd is mindenütt süt.
Nagy vagy a nagyok között!
Nemzet ily naggyá sosem tesz,
Csak az eszme, mely örök.
«Két világ csodája,» fénye
Halhatatlan éneked,
Most magyar, létezni fogsz, ha
Nemzeted csak létezett!

„Rövid életének eseményei olyanok, mintha valami filléres regényben olvasnánk róluk. A balszerencsék sora születésekor, 1855. április 9-én kezdődött. Apja előkelő felvidéki család sarja, jóképű testőrtiszt, anyja egy szlovák cselédlány volt. Nem sokkal a kisfiú születése után az anya eltűnt, apja viszont magához vette, felesége a sajátjaként szerette a gyereket. Nevelőanyja azonban korán meghalt, így a kisfiú különböző rokonoknál nevelkedett Alsókubinban, majd Léván. 1873-ban Pozsonyban elvégezte a főgimnáziumot. Itt pillantotta meg első, igaz csak plátói szerelmét, Lajkát, a kékruhás lányt, akinek első szerelmi versciklusát is szentelte.

Nem sokkal az érettségit követően meghalt az apja, akiről ekkor derült ki, hogy minden pénzét elherdálta, sőt még törvényesíteni is elfelejtette a fiút, akinek anyja után igazából Balek Gyula volt a neve. Név és pénz nélkül nem sok esélye maradt az ifjú Reviczkynek (aki azért az apai nevet csak megtartotta), vidéki úri családokhoz szegődött el házitanítónak. Itt ismerkedett meg a szép és művelt Bakálovich Emmával, aki bár fogadta a félszeg ifjú közeledését, és a hozzá írott verseit, hamar értésére adta, hogy nem mehet feleségül a bizonytalan származású és léthelyzetű költőhöz.

Reviczky ekkor Pestre költözött, ott próbált megélhetést szerezni, sikertelenül. Igaz, verseit több lap is közölte, de biztos állást nem kapott, sokszor szállása sem volt, a jóllakásról legfeljebb csak álmodozhatott. Ugyanakkor népszerű és elismert volt az ifjabb nemzedék körében, amely ekkor már ráunt a hivatalos irodalom provincializmusára, témáira és hangjaira, és valami forradalmian újra vágyott. Reviczky pedig valóban új témát és új hangot jelentett; a nagyvárosi életet, annak minden árnyoldalát szedte rímbe. Szomorú hangú, ám életigenlő verseiben a nagyvárosi nyomorról festett pontos képet, szereplői a csavargók, a koldusok, a penészes pincék reménytelen lakói, az utcasarkok „virágai”, a perditák, akiknek versciklust is szentelt.

A nyomor elől 1884-ben Aradra menekült, ahol az Aradi Hírlap egyik szerkesztője lett, majd innen Kassára vezetett az útja, s a német nyelvű Pannónia munkatársa lett. Élete lassan jobbra fordult, első verseskötete is megjelent Ifjúságom címmel, s 1887-ben visszatérhetett Pestre, a Pesti Hírlap színikritikusának.

Közben azonban szervezetét megtámadta a végzetes kór, a tüdőbaj, amit – barátai nem kis anyagi segítségével – több ízben is külföldön kezeltetett. Ekkor jött az utolsó, a végzetes nagy szerelem is, a kor egyik legkiválóbb színésznője, Jászai Mari lett a kedvese. Irodalmi szempontból gyümölcsöző volt kapcsolatuk, hiszen együtt fedezték fel és fordították le Ibsen több színművét a magyar közönség számára, így például a Babaház című drámának Reviczky adta a Nóra címet. A szenvedélyes és nem éppen hűségéről ismert színésznő azonban hamar elhagyta Reviczkyt a még ifjabb Szomory Dezsőért. A beteg költő állapota ettől kezdve rohamosan romlott, és 1889. július 11-én, alig 34 éves korában meghalt Budapesten.

Reviczkyt az impresszionista, szimbolista költészet előfutárának tekinti az irodalomtörténet. Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi, és általában a Nyugat körének kedves költője volt. Viszonylag nagy terjedelmű életművének egy része mind a mai napig feltáratlan, sok kézirata el is tűnt a történelem viharaiban. Nagyon sok esszét és tanulmányt is írt, leginkább a humor fogalma izgatta, amely szerinte az emberi szenvedés és nyomorúság láttán érzett részvét, megértő, szelíd bánat, megbocsátás. Ilyen értelemben tartja például Jézust, Buddhát, Goethét az emberiség nagy humoristáinak. Írt regényt is Apai örökség címmel, sokan ezt – a főként önéletrajzi elemekből felépülő művet – tartják az első igazi modern magyar nyelvű regénynek.

Hosszabb poémái közül kiemelkedik a Pán halála című költői látomása. Írt drámai műveket is, bár néhány alkotásának csak töredéke maradt meg, egyetlen vígjátéka, a Büszkék pedig elveszett. Műfordításai közül fontos megemlíteni Kleist és Grillparzer drámáit, Lenau, Heine és Baudelaire verseit.”

https://mult-kor.hu/jaszai-mari-is-elhagyta-a-legpechesebb-magyar-koltot-20160711

Jerome K. Jerome angol író apja, Jerome Clapp a száműzött Klapka tiszteletére változtatta fia nevét „Jerome Klapka Jerome”-ra.  (Jerome K. Jerome leghíresebb regénye: Három ember egy csónakban.)

Kisnemesi család sarja. Cseh-morva származású, német anyanyelvű, ízig-vérig katonacsaládban született. A család felmenői között több hadmérnök, tiszt, tábornok is fellelhető. Nagyapja, Klapka Károly, aki katonaember volt, II. József uralkodása idején települt át Magyarországra, ahol tábori főgyógyszerészként szerzett magának rangot, vagyont és örökletes nemesi címet. Apja, Klapka József városbíró, és 1819–1833 között Temesvár polgármestere, ezenfelül nyomdatulajdonos és könyvtáralapító.

Miután édesanyját nagyon korán, 4 éves korában elveszítette, tizenegy évesen apja testvére, Klapka Frigyes és neje Deák Krisztina vette magához és nevelte, taníttatta Kecskeméten. Frigyes nagybátyja császári és királyi huszár főhadnagy lévén igazi hazafias nevelésben részesítette. Tanulmányait szülővárosában a Temesvári Piarista Gimnáziumban, majd Kecskeméten, később a szegedi piaristáknál végezte. 1838-ban (18 évesen) a karánsebesi katonai iskolába került.

Felesége Arboin Inéz asszony volt, egy Brüsszelben letelepedett angol nagykereskedő leánya, akivel 1864-ben házasodott össze. Házasságukból három gyermek született. A Párizsban lakó György és Ernő fiaiban kihalt Klapka György tábornok vezetékneve fiú ágon.

1838 májusában lépett hadapródként az 5. (Bervaldo) tüzérezredbe. 1842-ben apja, de főként nagybátyja befolyását latba vetve először a magyar királyi nemesi testőrségbe, végül a bécsi gárdába sikerült bejutnia. A Bécsben töltött évek nagy jelentőséggel bírtak további katonai karrierjében, hiszen ott főhadnaggyá léptették elő, és többek között olyan tanárai, kiképzői voltak, mint a későbbi vértanú, Vécsey Károly édesapja. A gárdában ismerkedett meg Görgey Artúrral, akivel ettől kezdve szoros barátság kötötte össze.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején1848. május 19-én megbízást kapott Hajnik Károllyal és Gál Sándorral, hogy utazzanak Erdélybe a székely katonaság mozgósítására. Visszatérése után, június 13-ától a 6. honvédzászlóalj századosaként részt vett a délvidéki harcokban. Szeptember 26-án Batthyány Lajos kinevezte Komárom várának erődítési és tüzérségi parancsnokának. Létfontosságú volt, hogy a jelentős erőd a magyar alkotmányhoz hű csapatok kezén maradjon, és Klapka egyik feladata volt ennek biztosítása. A sikeres erdélyi és komáromi küldetés meghozta számára a vezérkari őrnagyi kinevezést. […]

Március 15-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Március 28-án Kossuth tábornokká léptette elő, és kinevezte a hadsereg ideiglenes vezérkari főnökének. Az ő hadműveleti tervei szerint zajlott le a tavaszi hadjárat első szakasza. […] Az április 19-i nagysallói ütközetben kivívott magyar győzelemben jelentős része volt Klapka hadtestének. Részt vett az április 26-ai (első) komáromi ütközetben, majd a vár felszabadítását eredményező hadművelet után, április 30-án Görgei helyetteseként átvette a hadügyminisztérium irányítását. Tervet készített, amit a kormány elfogadott, de Dembinszky, Bem és Perczel ellenállása miatt nem valósult meg. […]

A komáromi vár védőjeként

Görgei hadseregének távozása után két hadtesttel a komáromi várban maradt. Augusztus 3-án nagy erejű támadást indított, szétverte a Komáromnál hátrahagyott ostromzárat, Pozsonyig visszaszorította a császári csapatokat, és megszállta Győrt is. Eközben Székesfehérváron felkelés tört ki, így rövid időre jelentős terület került ismét magyar fennhatóság alá. Az elrendelt újoncozás révén öt új honvédzászlóaljjal egészítette ki a komáromi várőrség létszámát, ami így húszezer fő fölé emelkedett.

A világosi fegyverletétel után visszahúzódott a várba. Külső támogatás nélkül maradva tárgyalásokba bocsátkozott a vár feladásáról. Engedményeket szeretett volna kapni az ország jövőjével és a már fogságba esettek sorsával kapcsolatosan is, azonban ezt nem sikerült elérnie. Szeptember 1-jén kezdődtek meg a meghódolásra vonatkozó alkudozások. A komáromi őrség 11 pontban állapította meg a feltételeit. Az alkupontok elfogadását osztrák részről megnehezítette az, hogy azoknak az első pontjai az egész országra kiterjedő feltételeket szabtak, pl: „Adassék általános közbocsánat az országnak s az összes magyar hadseregnek, a magyar bankjegyek értékesíttessenek s mindazon hazafiak, kik külföldre akarnak utazni, útlevéllel láttassanak el.” Csak amikor ezeket a feltételeket kihagyták, akkor kötötték meg a kapituláció szerződését, 1849. szeptember 27-én Haynau hadiszállásán, a Komáromtól félmérföldnyire fekvő Puszta-Herkályon.

A megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet, németül Geleitscheint) kaptak. […]

Emigrációban

Klapka ezután külföldre távozott. Londonban, Párizsban és Lipcsében élt, majd Genfben telepedett le. 1855-ben svájci állampolgárságot kapott. 1856-tól a svájci nemzetgyűlés tagja lett. Tevékenyen részt vett a 48-as magyar emigráció politikai és katonai tevékenységében is.

A szárd–francia–osztrák háború kitörésének hírére, 1859. május 6-án Párizsban Kossuth Lajossal és Teleki Lászlóval megalakította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot, amely az emigráns magyar kormány szerepét volt hivatott betölteni. Részt vett az itáliai magyar légió megszervezésében. A háborút lezáró villafrancai békekötést megelőző tárgyalások hatására 1859. május 30-án lemondott a Magyar Nemzeti Igazgatóságban viselt tagságáról. Negyvennégy évesen Brüsszelben megnősült, Inés Martha d’Arbouin-t vette feleségül. Házasságukból három gyermek született.

Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború ismét felvillantotta Magyarország felszabadításának lehetőségét. Klapka Nemeskéri Kiss Miklós, volt honvéd ezredes közvetítésével megállapodott Bismarck porosz kancellárral egy magyar légió felállításáról. A mintegy ezerötszáz fős Klapka-légió parancsnokságát Klapka György későn, 1866. július 26-án vette át, amikor a porosz–osztrák háború lényegében már befejeződött. Ennek ellenére a légió 1866. augusztus 3-án a Jablunka-hágón át Magyarország területére lépett, de már néhány nap múlva kénytelen volt különösebb eredmény nélkül visszavonulni porosz területre. Klapka augusztus 14-én lemondott a parancsnokságról.

Hazatérése után

A kiegyezés után hazatért. Poroszországi szereplése azt eredményezte, hogy I. Ferenc József nem járult hozzá, hogy katonai szolgálatba lépjen. A Deák-párt tagjaként Illava, majd Temesvár országgyűlési képviselője volt. 1868-ban a honvédegyletek elnökévé választották.

1871-ben Klapka György Türr István és Andrássy Gyula társaságában a magyarországi Nagy Oriens szabadkőműves nagypáholy alapító tagjai között van.

Kapcsolata Petőfi Sándorral

 Jókai Mór 1882-ben, a pesti Petőfi-szobor avatásán a költő „Egy goromba tábornokhoz” című versét idézte fel. 1849 áprilisában Petőfi magyarra fordította Bemnek Vécsey tábornokot bíráló egyik levelét, és elküldte azt egy kolozsvári lapnak. Klapka György ezért Debrecenben felelősségre vonta a költőt, amiért rossz hírét kelti az elöljárójának. Petőfi azzal védekezett, hogy mindezt Bem parancsára tette, de indulatosan lemondott rangjáról. Buda ostromakor a Svábhegyen, az Óra-villában találkoztak, ahonnan Görgei Artúr a budai Vár ostromát irányította. Klapka és Petőfi összevitatkoztak, és Klapka a villa egyik szobájába zárta a költőt. Csak később, Görgei parancsára engedték szabadon. A szoboravatás után Klapkának a nyilvánosság előtt, a sajtóban kellett magyarázkodnia.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Klapka_Gy%C3%B6rgy_(t%C3%A1bornok)

„Szolvák évfolyamtársam azt találta mondani egyszer, hogy ha ő magyar lenne, kiugorna az ablakon. Kérdésemre, hogy miért tenne ilyen ostobaságot, előbb hímezett-hámozott, majd a végén azzal rukkolt ki, hogy magyarnak lenni borzalmas dolog lehet. Hirtelen haragom csillapodván, beláttam, igaza van. Magyarnak lenni borzalmas dolog, legalább olyan kétségbeejtő állapot, mint csehnek, szlováknak, románnak, németnek, zsidónak, orosznak, cigánynak lenni, nem beszélve az észtekről, lettekről, s akkor a csecsenekről vagy az azerbajdzsáni örmény enklávéról nem is szóltam.”

(Grendel Lajos: Hazám, Abszurdisztán. 1996.)

Grendel Lajos tág látókörű író, igazi eurepéer tudott lenni kisebbségi-nemzetiségi íróként is. Szemlélete a legnemesebb magyar hagyományokhoz köti. (vj)

ÉLETE

Grendel Lajos (Léva, 1948. április 6. – Pozsony, 2018. december 18.)^[2] Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, kritikus, egyetemi tanár.

Grendel Lajos és Krizsányi Mária gyermekeként született. 1966–1967-ben a Komensky Egyetem matematika–fizika szakos hallgatója volt Pozsonyban. 1968-1973 között magyar–angol szakon tanult. 1970 óta publikál a pozsonyi Irodalmi Szemlében.

1973-1992 között a Madách Könyvkiadó szerkesztője, 1988 óta pedig irodavezető-helyettese volt. 1990-től a Független Magyar Kezdeményezés vezetőségi tagja. 1992-1996 között a Kalligram Kiadó és az azonos című folyóirat főszerkesztője volt. 1994 óta szabadfoglalkozású. 1997-től a Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fórumának szóvivője. 1997-2000 között a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke volt. Ugyanebben az évben a Komensky Egyetem adjunktusa lett. 1998-tól a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1998–ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja lett.

Családja

1974-ben házasságot kötött Sebők Ágota újságíróval. Két gyermekük született: Zsuzsa (1977) és Gábor (1980).

Munkássága

Korai novellái, kisregényei humorral és iróniával teltek. Regényei a szlovákiai magyarság mai életét, problémáit a messzi történelmi időkbe visszanyúló előzményekkel szembesítik. Valóságból, meséből, mítoszból és intellektuális elemzésből teremt eleven sodrású új prózát.

Művei

·         Teniszlabda (novella, 1970)

• Hűtlenek. Regény; Madách–Szépirodalmi, Bratislava–Bp., 1979
• Éleslövészet. Nem(zetiségi) antiregény; Madách–Szépirodalmi, Bratislava–Bp., 1981
• Galeri (regény, 1982, 1998)
• Áttételek (regény, 1985, 1999)
• Bőröndök tartalma (elbeszélések, 1987)
• Szakítások (regény, 1989)
• Thészeusz és a fekete özvegy (regény, 1991, 2000)
• Elszigeteltség vagy egyetemesség (esszék, cikkek, interjúk, 1991)
• Einstein harangjai. Abszurdisztáni történet (regény, 1992, 2000, franciául: 1998)
• Rosszkedvem naplója. 1990 november–1991 október; JAMK–Új Forrás, Tatabánya, 1992 (Új Forrás könyvek)
• Az onirizmus tréfái (novellák, 1993)
• Vezéráldozat. Válogatott novellák; vál. Temesi Ferenc; Nap, Dunaszerdahely, 1996 (Metszet)
• És eljön az Ő országa (regény, 1996, 2003)
• Hazám, Abszurdisztán (esszék, 1998)
• Tömegsír (regény, 1999, 2006)
• Prikk és Pantheosz / Valóság, fantasztikum, mágia. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1999 március 1-jén és 8-án elhangzott „Arany János előadások” írott változata; Anonymus, Bp., 1999 (ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet füzetei)
• Nálunk, New Hontban. Regény; Kalligram, Pozsony, 2001
• Szép históriák (novellák, 2001)
• A tények mágiája. Mészöly Miklós időskori prózája (2002)
• A szabadság szomorúsága (novella, 2002, 2009)
• És eljön az Ő országa. Szomorú játék; Kalligram, Pozsony, 2003 (Grendel Lajos művei)
• Mátyás király New Hontban (regény, 2005)
• A kutya fája; Nap, Dunaszerdahely, 2006 (Kaleidoszkóp könyvek)
• Szlovákiai magyar szépirodalom (2007)
• A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században; Kalligram, Pozsony, 2010
• Négy hét az élet. Regény; Kalligram, Pozsony, 2011
• Távol a szerelem; Kalligram, Pozsony, 2012
• Az utolsó reggelen; Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2013
• Utazás a semmi felé. Regény; Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2014
• Rossz idők járnak. Novellák; Kalligram Polgári Társulás, Dunaszerdahely, 2016

https://hu.wikipedia.org/wiki/Grendel_Lajos