Vass Judit oldala Posts

„Bornemisza Péter (Abstemius) (Pest, 1535. február 22. – Rárbok, 1584 tavasza) evangélikus lelkész és szuperintendens, író; Balassi Bálint nevelője.

Bornemisza Péter a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerző. Nagy hatású prédikációs gyűjteményeivel a régi magyar próza elindítója, és egyik első jeles képviselője.

Szophoklész Elektrájának prózai átdolgozásával, a Magyar Elektra megalkotásával még Shakespeare fellépése előtt teremtett egy olyan magyar tragédiát, amely mind nyelvében, mind pedig dramaturgiai felfogásában előzmény nélküli, önálló európai rangú, színvonalas mű – írja Nemeskürty István a róla szóló monográfiában. A Bornemisza felfogásában előadott ókori történet kapcsán nehéz párhuzamot nem találni az akkoriban német-római császárrá is választott, bécsi székhelyű magyar és cseh királlyal, I. Ferdinánddal.

Bornemisza előadásának hátterét, nem a szophoklészi antik környezet, mint inkább az akkori magyar főúri környezet adja. Ám az önálló magyar nyelvű színjátszás hiánya miatt a mű elvesztette prioritásait, gondolatisága jobbára ismeretlen maradt, értékei feledésbe merültek. A mű sokáig elveszettnek hitt alkotásként volt ismert, mígnem hosszú idő után, 1923-ban, egy németországi könyvtárban bukkantak rá egy eredeti példányára. Móricz Zsigmond átiratában került gyorsan a magyar színpadokra, de talán nyelvezetének régies, bibliai ismeretekre alapuló mivolta sokáig akadályozta sikerét a modern hazai színjátszásban.

Másik jelentős prózai műve, az öt kötetben kiadott prédikációit tartalmazza. Míg az első kötetekben inkább bibliai magyarázatokat vetett papírra, addig a későbbi kötetek már inkább személyes hangú, saját élményvilágból építkező elbeszélő-jellegű prózai példabeszédek.

A legnagyobb ellenkezést kiváltó negyedik kötet „Az ördögi kisírtísek” című fejezete pedig a magyar főurak, és a bécsi udvar egyes beazonosítható személyeinek bűnös harácsolását, kegyetlenkedését, fösvénységét pellengérezi ki. A botrányt leginkább az okozta, hogy a felsorolt példák, megtörtént és közismert esetek alapján íródtak, és olyan ördögi mesterkedésről adtak számot, amelyek paráznaságba, bujálkodásba sodortak egyeseket. Példák sorával illusztrálta a korabeli szexuális kísértéseket, amely prózai leírásból pontos képet alkothatunk a 16. századi magyar ember, és nemes főurak hétköznapi életéről, viselkedésmódjáról, nemi és vallási erkölcseiről.

Az írót meghurcolták írásáért, fő támogatója is a bécsi udvar nyomásának engedve ellene fordult. Sőt (igaz, hogy protestáns) egyházi személyiségekből álló bizottságot hívtak életre, amely elítélte a mű szókimondását. Megtorlásul, még saját nyomdájának elkobzása is szóba került. Pedig a kérdéses leírásokat, esettanulmányokat éppen a rossz megismeréséből fakadó jó szándék vezette, hogy okulásul, épülésül szolgáljanak.

Bornemisza Péter Heltai Gáspárral együtt a 16. században, a magyar széppróza előfutára, és egyben megteremtője, két fontos pilléreként a magyar irodalom kezdeteinek. Heltai Gáspár inkább a tárgyszerű, leíró, regényes formát képviseli munkásságával, míg Bornemisza a személyes hangvételű, szubjektív próza világát, amivel mintegy megalapozza a 17. századi magyar memoár-irodalom további fejlődését.

Szüleit 1541-ben, egy török támadás alkalmával vesztette el. Felső-Tisza vidéki nemesi udvarokban nevelkedett. 1548–53-ban Kassán tanult, ahol harcos reformátori magatartásáért börtönbüntetést szenvedett, ahonnan 1553 karácsonya után megszökött.

Körülbelül 1557-től 1563-ig külföldi tanulmányúton volt, járt Németországban (Wittenbergben Philipp Melanchthon tanítványa volt), Itáliában (Padova, Velence); 1558-ban a bécsi egyetem hallgatója volt és ezzel egy időben Nádasdy Tamás vette pártfogásába. Itt készítette el Szophoklész Élektrájának iskoladrámává történt átdolgozását (Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Élektrájábol) és Bécsben 1558-ban ki is nyomattatott.

Minthogy szállásán prédikálni kezdett, kénytelen volt 1559. augusztus 28-án elhagyni Bécset. 1560-ban már Vágszereden lett lelkész és innen járt be prédikálni Balassa János nagyszombati házába is. Utóbb Balassa megteszi udvari papnak 1563–64 táján Zólyomban, fiának, Balassi Bálintnak nevelője lett. 1564-től sokat harcolt Telegdi Miklós főpappal, ellene írta 1577–78 fordulóján Fejtegetés… című, elveszett könyvét (melynek tartalma azonban Telegdi Felelet című válaszából rekonstruálható). Majd újra üldözni kezdték, s Bornemisza egy ideig Semptén húzta meg magát.

1564-ben Bécsbe hívatták az uralkodó elé, akinél bevádolták eretnekség címén. Bécsből egy idő múlva szabadulván, járt Huszton és Ungváron, majd visszatért pártfogójához Zólyomba. 1569-ben ura kíséretében megjelent a pozsonyi országgyűlésen. Balassit itt október 12-én letartóztatták. Egyes kutatások szerint Bornemisza ez időben a Balassa család otthon maradottainak nyújtott vigaszt. Nagy valószínűséggel Bornemisza buzdítására fordította le ekkoriban magyarra a fiatal Balassi Bálint Bock Mihály: Würtz-Gärtlein c. művét, amelyet azután 1572-ben Krakkóban Betegh lelkeknek való fwues kertecyke címen meg is jelentetett.

Legközelebb 1572-ben tűnt fel a krónikások számára, az öngyilkos Eck grófné temetésén, ahol sok nép előtt prédikált, nagy feltűnést keltve. Ekkor ismerkedett meg gróf Salm-Eck Gyulával, akinek Nyitra megyei birtokain, előbb Galgócon, majd Semptén telepedett le, lelkészként. Úgy tartják, semptei letelepedését az is motiválhatta, hogy csupán a Vág-folyó választotta el családi birtokától Szereden. Mint ahogy egyik ajánló leveléből kitetszik, nem csak a sempteiek, hanem a szerediek lelki gondozását is magára vállalta. Ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy régi tervét megvalósítsa: közreadja Postilláját (prédikációskönyvét), amelynek kinyomtatásához már 1569. szeptember 20-án kelt beadványában kérte a nagyszombati városi tanács anyagi támogatását.

A Bornemisza-sajtó működése

Bornemisza Péter, valószínűleg, gróf alsólindvai Bánfi László és felesége, valamint Dobó István özvegye, és poltári Soós János zólyomi alispán hozzájárulásával vásárolta meg a krakkói Wierzbieth Mátyástól a nyomdai felszerelések jó részét, amellyel megalapította saját nyomdáját Semptén. Egyes kiadványokhoz a Galgócon működő Huszár Gál sajtójában használt fametszetek egy részét is megvette. Megemlítendő, hogy nyomdájának művezetője az a bizonyos Mantskovits (Farinola) Bálint, lengyel származású nyomdász volt, aki mint a vizsolyi biblia nyomtatója írta be irodalmunk történetébe a nevét.

A várva várt Postilla kiadására is sor került. A vaskos kötet 647. oldalától kezdődik a később oly nagy vihart kavart rész, amely „Az ördögi kísírtetekről” szóló prédikációkat tartalmazza, és amelyek olyan nagy felháborodást keltettek, hogy később a könyvet emiatt a rész miatt újra kellett szedni. Az ördögi részekre vonatkozó passzust pedig külön kötetben hozta forgalomba. A negyedik könyvének viharai jószerével még el sem kezdődtek, amikor nekilátott az ötödik és egyben az utolsó kötetnek a kinyomtatásához. A gyors munkát az tette lehetővé, hogy Ungnad Kristóf és neje Losonczi Anna, akiknek Bornemisza az ötödik részt ajánlotta, éppen a munka megkezdése előtt jártak Semptén és a költségek java részéről gondoskodtak.

1578. augusztus 4-én Semptén kezdett hozzá az ötödik kötet elkészítéséhez, de befejezni itt már nem tudta. Az ördögi kísírtetek botránya azonban kezdett begyűrűzni. 1578 őszén például, amikor Bornemisza Bécsben járt, már tudva levő volt, hogy keresik a hatóságok művéért. Elárultatván, szállásán egy este rátörtek vacsora közben és börtönbe hurcolták, ahonnan csak három hét múltán tudott megszökni, segítséggel, egy kosárban az ablakon át leereszkedvén. Salm gróf nem akart a bécsi udvarral összetűzésbe kerülni Bornemisza miatt, ezért megbízta osztopáni Perneszy Andrást, hogy űzze ki a Semptére menekült lelkipásztort. Perneszi még a nyomdáját is el kívánta kobozni, főbenjáró bűnének ellentételezéséül, de végül a gróf elállt ettől. Viszont hozzájárult ahhoz, hogy egy bizottság vizsgálja felül Az ördögi kísírtetek-et. Trencsénből, Galgócról, Szencről és más helyekről prédikátorokat hívtak Salm várába, akik három napon át vitatkoztak a kötet tartalmáról, majd arra a megállapításra jutottak, hogy Bornemiszának földesura tudta nélkül nem lett volna szabad e művet kinyomatni. Büntetésül pedig olyan határozatot hoztak, hogy az 1579. év elején, a fagyos, esős vízkereszt táján családostul kiűzetett abból a városból, ahol hat esztendeig híven szolgált. 1578. december 20. és 1579. február 3. között a semptei parókiájáról elűzték. Közben 1576–77-ben a pestisjárványban felesége és négy gyermeke meghalt.

A hontalanná vált prédikátor ekkor Balassi Istvánhoz, Balassi Menyhért fiához menekült, aki magával vitte Bécsbe, hogy a kiutasítás visszavonását kieszközölje. Ez a kísérlet sikertelen maradt. Ekkor Bornemisza Detrekő várában telepedett le, ahová nyomdáját is sikerült maradéktalanul átszállítania. Ezután ott működött, sőt, az ötödik kötet függelékét (Halaadas Istennec velem toet czudairol) itt új betűkkel készítette el, 1579. február 22. táján.

Az 1578-as év megpróbáltatásai igen megviselték anyagi szempontból is. Így a nyomdáját bérmunkákra használta sokáig, önálló művet elvétve készített. 1582. június 23. után Detrekőből átköltözött a szomszédos Rárbokra, ahol önálló házat is tudott venni magának, és ott élt haláláig.

Halálának időpontja körül viták bontakoztak ki. Szakírói egymástól eltérő időpontot azonosítottak. Özvegye Gyótai Erzsébet egy 1589. január 19-én kelt levelében férje hagyatékai felől rendelkezik. Tehát akkor már nem élt. Dézsi nevű szakírója az 1584. március 24. és június 25. közötti időpontra taksálja a prédikátor elhunytát.

Bornemisza nyomdája halála után egykori művezetője, Manstkovit Bálint kezelésében maradt, és egy-két éven keresztül a kiadványok Rárbokon készültek. 1587 őszén már bizonyos, hogy a nyomda Galgócon működött tovább Manstkovit keze alatt.

A gönci esperesnek, Károlyi Gáspárnak kapóra jött a munkát kereső nyomdász, hogy vele megvalósítsa régi tervét, az egész magyar szentírás kinyomtatását, és gyűjtést kezdeményezett a Bornemisza-nyomda megvásárlására. Ebben főbb mecénásai voltak péterfi ecsedi Báthori István országbíró, meg a neje, homonnai Drugeth Fruzsina, és sógora Drugeth István, Zemplén vármegye főispánja, Mágocsi Gáspár, aki már Méliusz Juhász Péternek is bőkezű pártfogója volt, valamint Rákóczi Zsigmond egri várkapitány.

A megvásárolt nyomdát azonban nem Göncön, Károlyi Gáspár működési helyén állították fel, hanem a sokkal nyugalmasabbnak ítélt szomszédos Vizsolyban, a boldogkői és regéci vártól védve, kissé félreeső helyen, ami biztosítékot nyújtott a háborítatlan működésre. Károlyi Gáspár 1586-ban fogott hozzá a Biblia lefordításához, de kinyomtatásához Manstkovits vezetésével 1589 februárjában kezdtek csak hozzá Vizsolyban, minthogy Bornemisza betűkészleteit nem tartották megfelelőnek, és ezért újat hozattak Németországból. A munkálatokat 1590. július 20-án fejezték be, és mintegy 7–800 példányt nyomtattak Bornemisza egykori sajtóján.

Bornemisza Péter a magyar protestantizmus egyik legnagyobb alakja volt, a feudális urak bátor ostorozója, szigorú társadalomkritikus, énekszerző. Nagy hatású prédikációs gyűjteményeivel a régi magyar próza elindítója, és egyik első jeles képviselője.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bornemisza_P%C3%A9ter

Hajós György (Budapest, 1912. február 21. – Budapest, 1972. március 17.) magyar matematikus, a geometria világhírű tudósa, kiváló előadó, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1962).

Legfontosabb munkája Minkowski német matematikus sejtésének a bizonyítása, melyet csoportelméleti eszközökkel végzett el 1941-ben :Minkowski–Hajós-tétel.

 Jelentős munkái voltak diszkrét geometriában, a gráfelméletben, a Bolyai–Lobacsevszkij geometriában és a numerikus analízisben is. Egész életében foglalkoztatta a négyszínsejtés bizonyítása.

Nevéhez fűződik a Hajós-sejtés és a Hajós-konstrukció is.

Budapesten született 1912. február 21-én második gyerekként. Apja Hajós Géza táblabíró, majd ügyvéd, anyja Clark Nelly, a budapesti Lánchidat építő Clark Ádám unokája. 1945-ben házasodott, felesége Vajda Márta, gyerekei György , Tamás, Pál, Katalin, Márta. 1972. március 17-én halt meg Budapesten.

Tanulmányok, fokozatok

Már kora gyermekkorában határozott matematikai hajlamot és képességet mutatott. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Kegyesrendi Gimnáziumban 1921-től 1929-ig végezte. Matematikát tudatosan 13 éves korában kezdte ápolni, s ebben segítségére jött a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok újság feladatrovata.

Már ötödikes korában megoldotta a legnehezebb közölt feladatokat is. 1929-ben matematikából az első díjat nyerte az országos középiskolai matematikai versenyen. 1929-ben a kegyesrendi tanári pályát választotta, ezért jelentkezett a Magyar Kegyestanítórendbe. A noviciátus időszakában, szabad idejében intenzíven foglalkozott matematikával.

1932-ben kérte a rendből való elbocsátást. 1931-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be. A kötelező tanulmányokon kívül is foglalkozott tudományos munkával, melynek eredményeként tudományos publikációk születtek. Gyakorló tanári évei elteltével 1936-ban szerzett tanári oklevelet.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Haj%C3%B3s_Gy%C3%B6rgy_(matematikus)

„Kurtág György (Lugos, Románia, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.

Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte. Itt Kardos Magda – Bartók tanítványa – volt a zongora-, Max Eisikovits pedig a zeneszerzéstanára.

1946-ban aztán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke lett, ahol Kadosa Pálnál zongoratudását, Veress Sándornál és Farkas Ferencnél zeneszerzési ismereteit mélyítette el, valamint Weiner Leó kamarazene óráit látogatta.

1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei diplomáját, négy évvel később pedig lediplomázott zeneszerzésből is. Még ebben az évben Erkel-díjjal tüntették ki. Ezután egy évet Párizsban töltött (1957-1958 között), ahol Marianne Stein tanítványa volt és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is.

Magyarországra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt a Budapesti Filharmóniai Társaság korrepetitora. 1967-ben aztán a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint Kocsis Zoltán, Szenthelyi Miklós vagy Schiff András. 1971–1972 között egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a Herder- és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a Berlini Filharmonikusokkal dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de Rougemont-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől .

A következő évet Bécsben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Société Gaviniès-től, a hágai Royal Conservatorytól, az utrechti Muziekcentrum Vredenburg-tól, az amszterdami Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig Hollandiában dolgozzon.

1998-ban megkapta a zenei Nobel-díjként számontartott Ernst von Siemens Stiftung-díjat, illetve másodszor is odaítélte neki az osztrák kormány az európai komponistáknak járó nagydíjat. Ezután ismét meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe.

A következő évben különböző francia zenei intézmények-fesztiválok hívták meg egy kétéves párizsi tartózkodásra (Ensemble intercontemporain, a párizsi Conservatoire, a Cité de la musique és a Festival d’automne à Paris). Még ebben az évben megkapta a Tudományért és Művészetért érdemérmet Berlinben, 2000-ben pedig a Grants to Artists-díjat New Yorkban. 2001-ben tiszteletbeli tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia, valamint ebben az évben megkapta a Hölderlin-díjat is a Tübingeni Egyetemtől. A következő évben feleségével Franciaországban, Bordeaux közelében telepedtek le.

2006-ban nyolcvanadik születésnapja alkalmából a zeneszerzőt egy ötnapos fesztivállal köszöntötte a Budapest Music Center. Még ebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd április 20-án a Louisville University Grawemeyer Díjjal tüntette ki. 2010-ben Kurtág nyerte el a Zürichi Fesztivál Díját.

Művészete

Kurtág Györgyöt a zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző a nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége.

A zeneszerző mindig is szerette az irodalmat, így több híres költő, író munkáit is megzenésítette: Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseinek megzenésítése), József Attila-töredékek, Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, Kafka-töredékek.

A nemzetközi hírnevet az 1981-ben bemutatott A boldogult R. V. Truszova üzenetei című kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusa hozta meg számára. Ezt követően az 1980-as években a közép-európai zenei örökség új aktualitását teremtette meg.

Legismertebb alkotásai között tartják számon az 1973–1976 között komponált Játékok zongorára című sorozatot. A négy füzetben található darabok a Mikrokozmoszhoz hasonlóan, a zongorán tanuló növendékeket egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják.

2009-ben mutatták be az amerikai magyar kulturális évadra komponált új művét, Anna Ahmatova verseire írt dalciklusát. Ekkor adta elő feleségével közösen a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére írt, Bartók előtt tisztelgő másik új művét is.

legutóbbi művei:

Esterházy Péternek, szóló énekhangra (BMC, 2016. VI. 14-17.)

Játékok, IX. kötet, zongorára ([1947]-2017)

Fin de partie / A játszma vége, jelenetek és monológok 1 felvonásban (2010-17; bem.: Milánó, Scala, 2018, nov. 15.)

Esterházy Péter emlékére, énekhangra és kamaraegyüttesre (2017 – folyamatban)

…c´ astăzi s´a născut… – Márta 90 éves!, zongorára (2017; rev.: 2018)

Dal József Attila-szövegre, Kurtág Márta 91. születésnapjára (2018)

Mijakó emlékezete, zongorára (2018; rev.: 2019)

Le Canard, énekhangra és együttesre (Kurtág Juditnak) (2018; bem.: Milánó, 2018, nov,. 21.)

Hommage á Eötvös Péter 75, szólóharsonára (bemutató: BMC, 2019. jan. 5.; az Eötvös 75 keretében)

…elszunnyadni, – semmi több… Hét dal Tandori Dezső verseire, alt hangra, hegedűre, zongorára és ütőre, Op.50 – Rajk Juditnak ajánlva (2019 ápr.; bem.: Fuga, 2019. máj. 10)

No.1 a hamleti megengedés

No.2 riadókészültség

No.3 a hamleti megengedés [alio modo]

No.4 …félrenéztem…

No.5 [scala enigmatca di Verdi]

No.6 én-is – te-nem… [dramalet]

No.7 ima, régi esti – in memoriam Szép Ernő

” (Wikipedia)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kurt%C3%A1g_Gy%C3%B6rgy_(zeneszerz%C5%91,_1926)

Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Rudolfné (Sátoraljaújhely, 1817. február 19. – New York, 1854. június 29.) az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos legfiatalabb húga. A legelső katonakórházakat ő szervezte meg 1849-ben, elsőnek hívta fel a sebesült katonák ápolásának kötelességére a világ figyelmét, az Amerikai Egyesült Államokban még életében nagy tisztelet övezte.

Kossuth László, ügyvéd és tyrlingi Weber Karolina negyedik leánygyermekeként született. Apja idős korára állás nélkül maradt, ezért 1833-ban szüleivel Pestre került, ahol Kossuth Lajos anyagi támogatásával tudtak megélni. Segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, a Kossuth letartóztatása előtti házkutatás elől ő mentette meg az utolsó szám kéziratát. 1841. április 18.-án Budán feleségül ment Meszlényi Rudolf  úrhoz, aki Fejér vármegyei követ, földbirtokos, ügyvéd és hírlapíró is volt; Meszlényi Rudolfnak a testvére, Kossuth Lajosné Meszlényi Terézia volt. Meszlényi Rudolf és Kossuth Zsuzsanna esküvője után Sárbogárdon telepedtek le. Mindketten részt vettek az Országos Védegylet szervezésében, melynek Fejér vármegyei szervezetét ők hozták létre. Két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. 1848 januárjában Meszlényi Rudolf meghalt, harmadik gyermekük halála után néhány héttel született. 1848-ban nehéz anyagi körülmények között gyermekeivel Pesten élt, majd a város feladása előtt Debrecenbe költözött.

Flór Ferenc vezetésével 1849 elején szervezték újjá a honvédség egészségügyi osztályát, és Kossuth Lajos 1849. április 16-án „az összes tábori kórházak főápolónőjének” húgát nevezte ki. Kossuth Zsuzsanna munkájának eredményeként három hónap alatt 72 tábori kórház létesült, melyekben a korban megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak. 1849. április 23-ai felhívásában felszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában. A szabadságharc bukásáig segítőjével, Barna Ignác orvossal együtt fáradhatatlanul járta az országot, próbálva a betegellátás egyre rosszabbodó feltételein javítani. A legelső katonai kórházakat létesítő és felügyelő női ápolót tisztelhetjük Kossuth Zsuzsában, aki hitvallását így fogalmazta meg: „Amit teszek minden magyar asszony kötelessége, hiszen katonáink a csatatéren értünk véreznek, a mi feladatunk tehát, hogy sebeiket bekötözzük.”A világ azonban Florence Nightingale angol ápolónőt tiszteli első női hadiápolóként, aki azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül. Nightingale 1854-ben a krími háború idején és színterén két korszerű kórházat alapított és felügyelte ott nagy tisztességgel az ápolói teendőket. Kossuth Zsuzsa kis nemzet lányaként, szerény körülmények közt teljesítette ápolói és kórházszervezői feladatát a magyar szabadságharcban.

A világosi fegyverletétel Aradon érte, orosz, majd császári fogságba esett. Julius Jacob von Haynau a budai várbörtönbe vitette, majd rövidesen bírósági eljárás indult ellene. A tárgyaláson egykori hadifogoly császári tisztek tanúsították, hogy a szabadságharcos honvédekhez hasonló gondos ellátásban részesültek, ezért felmentették, és szabadon engedték. Gyermekek neveléséből tartotta el családját a hatóságok állandó zaklatása közben. Kapcsolatba került a Makk József és Jubál Károly vezette szervezkedéssel, ezért 1851 decemberében ismét letartóztatták és a pesti Újépületbe vitték. Kiújult tüdőbaja miatt átkerült a bécsi rabkórházba, ahonnan az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének közbenjárására rövidesen szabadon engedték, azzal a feltétellel, hogy külföldre távozik, és soha nem térhet vissza Magyarországra. Brüsszelben telepedett le, ahol csipkeverő műhelyt tartott fenn. Az osztrák követség zaklatásai miatt 1853-ban az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt is a Brüsszelben kitanult csipkeverésből kívánt megélni, de a túlfeszített munka miatt tüdőbaja súlyosabbra fordult és rövidesen – 1854. június 29-én (harminchét éves korában) – meghalt. Sírhelyét New Yorkban a First Presbyterian Church bejáratánál emléktábla jelöli 2018. június 8. óta.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Zsuzsanna

Alekszej Anatoljevics Navalnij (oroszul: Алексей Анатольевич Навальный; Butiny, 1976. június 4. – Harp, 2024. február 16.) politikus, orosz ellenzéki vezető.

Tanulmányai

A Moszkvai terület Ogyincovói járásának Butiny nevű helységében született. 1993-ban fejezte be a középiskolát. 1993 és 1998 között Moszkvában, a Népek Barátsága Egyetem jogi karán végezte tanulmányait.

1999–2001-ben Oroszország Kormánya Pénzügyi Egyetemének pénzügyi és hitelezési karán képezte tovább magát, közben már pénzügyi területen, illetve jogászként dolgozott.

2010-ben féléves kurzuson vett részt a Yale egyetemen a Yale World Fellows program keretében.

Politikai tevékenysége

Politikai tevékenységét a Jabloko nevű pártban kezdte, de 2007-ben a pártból kizárták. Előtte és később is több társadalmi és politikai mozgalom alapításában, szervezésében vett részt. 2004-ben részt vett a Moszkvaiak Védelmi Bizottságának alapításában, amely egy korrupció ellenes szervezet volt.

2005-ben jelentős szerepe volt a Da! (Igen!) elnevezésű csoport alapításban.

2007. június 23-án többekkel együtt meghirdette a Narod (Nép) nevű ún. Orosz Nemzeti Felszabadító Mozgalmat (Национальное русское освободительное движение — НАРОД).

2013-ban öt év felfüggesztett börtönre ítélte a kirovi bíróság egy 2008-ban történt állítólagos sikkasztás miatt. Ezt az ítéletet azonban sokan komolytalannak tartották; másnap Navalnijt óvadék ellenében szabadon is engedték.

2018 februárjában weboldalán egy tényfeltáró videót közölt, amelyben azt állította, hogy Oleg Gyeripaszka milliárdos 2016-ban megvesztegette Szergej Prihogyko miniszterelnök-helyettest. Ezért az orosz tömegkommunikációs és távközlési hatóság (Roszkomnadzor) 2018. február 11-én tiltólistára tette Alekszej Navalnij weboldalát.

2021-ben az Európai Parlament a gondolat- és véleményszabadságért járó Szaharov-díjjal tüntette ki. A díjátadást általában az év végén tartják Strasbourgban.

Oroszországi elnökválasztás (2018)

A 2018. évi elnökválasztásra készülve 2017 tavaszán Cseljabinszkban kezdte meg regionális kampányirodáinak szervezését. Nyáron rövid ideig tartó börtönre ítélték, ami már korábban is előfordult. Szeptember végén újból őrizetbe vették, mielőtt felszólalhatott volna egy nagygyűlésen.

2017. december 24-én bejelentette, hogy összegyűjtötte a megfelelő számú ajánlást ahhoz, hogy márciusban elindulhasson Vlagyimir Putyin ellenében az elnökválasztáson.

A választási bizottság 2017. december 25-én elutasította a bejegyzési eljárás megkezdését arra hivatkozva, hogy Navalnij gazdasági bűncselekmény miatt 2017-ben próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, ezért tíz évig nem indulhat jelöltként választásokon.

Egy moszkvai bíróság 2018. január 22-én elrendelte Navalnij alapítványának betiltását, melynek az volt a feladata, hogy adományokat gyűjtsön Navalnij kampányirodáinak fenntartásához és kampányanyagainak elkészítéséhez. 

Navalnij 2018. január 28-ára tüntetést szervezett a választások bojkottálása mellett. A hatóságok őrizetbe vették, majd késő este elengedték kihallgatási jegyzőkönyv felvétele nélkül. 2018. május 5-én egy tüntetésen – mintegy 300 társával együtt – ismét őrizetbe vették Navalnijt.

Megmérgezése

2020. augusztus 20-án a Tomszkból Moszkvába vezető repülőút alatt Navalnij megbetegedett, és az Omszki 1. Sürgősségi Városi Klinikára szállították, így a gépnek Omszkban kényszerleszállást kellett végrehajtania. Állapota a gépen hirtelen sokat romlott, és a kikerült felvételek szerint a körülötte lévők köré gyűltek, és hangosan sírtak.

Később szóvivője azt mondta, kómába esett, a kórházban pedig lélegeztető gépre kellett tenni. Hozzátette, hogy Navalnij reggel óta csak teát ivott, és feltételezések szerint valamit belekevertek az italába. A kórház szerint stabil, de súlyos állapotban van, és rögtön azután, hogy elkezdtek hírek terjedni a mérgezésről, a kórház helyettes orvosi vezetője azt mondta az újságíróknak, „a mérgezés egy lehetőség a sok közül”, melyeket számításba kell venni. Bár az orvosok kezdetben arra utaltak, a magas vércukorszint miatt kialakult emésztési gondok léphettek fel, később azt állították, az a legvalószínűbb, hogy antipszichotikummal vagy neuroleptikumokkal mérgezhették meg, és olyan ipari vegyszereket találtak nála, mint a 2-etilhexil-difen. Egy követője által a közösségi médiákra feltöltött fényképen az látszik, hogy Navalnij teázik a tomszki repülőtér egyik kávézójában, ahol az Interfax hírügynökség jelentése szerint a hely tulajdonosai ellenőrizték a CCTV felvételeit, hogy lehet-e akármilyen bizonyítékot találni.

Navalnij felesége, Julija estére érkezett meg Moszkvából a kórházhoz. Vele volt Navalnij magánorvosa, Anasztaszija Vasziljeva is. A hatóságok azonban kezdetben nem akarták beengedni a szobába. Házassági anyakönyvi kivonatot kértek tőle, ami bizonyítja, hogy tényleg házastársak.

A Cinema for Peace Foundation által fizetett charter gépet küldtek Németországból, hogy kimentsék Navalnijt Omszkból, és átszállítsák Berlinbe, a Charitébe, hogy ott kezelhessék. Az őt Omszkban kezelő orvosok azt mondták, túl rossz állapotban van az átszállításhoz, de később mégis elengedték. Alekszandr Murahovszkij, az omszki kórház főorvosa augusztus 24-én azt mondta a Reutersnek, hogy megmentették őt, de semmilyen mérget nem találtak a szervezetében. A kórház orvosai később tagadták, hogy bármiféle nyomás érte volna őket az orosz hivatalnokok részéről. A Charité azonban augusztus 24-én bejelentette, hogy bizonyítékot találtak arra, hogy Navalnijt egy anti-kolinészterázzal megmérgezték, a konkrét hatóanyag meghatározásához azonban további teszteket kell elvégezni.

Előzmények

A feltételezett mérgezést megelőző napokban Navalnij a YouTube-csatornáján olyan videókat tett közzé, amelyekben támogatásáról biztosította a megkérdőjelezett elnökválasztás végeredménye ellen szervezett 2020-as fehéroroszországi tüntetések résztvevőit. Azt is leírta, hogy a szomszédos Belaruszban folyamatban lévő tüntetésekhez hasonlókra hamarosan Oroszországban is számítani kell. A Tayga.info helyi portál szerint szibériai üzleti útja során Navalnij tájékozódott, helyi jelöltekkel és önkéntesekkel találkozott. Amikor megkérdezték, készül-e bejelentésre, szövetségese, Ljubov Szobol azt mondta: „Mindenre most még nem deríthetek fényt, de Navalnij üzleti úton volt. Nem pihenni érkezett a régiókba.”

Úgy gondolják, Navalnijt egy politikailag motivált akció keretei között mérgezhették meg, hogy „megbüntessék” az ellenzéki tevékenysége miatt. Az elmúlt évtizedekben olyan híres orosz aktivistákat, újságírókat és ügynököket próbáltak meg megmérgezni, mint 2006-ban Alekszandr Litvinyenkót vagy 2018-ban Julia és Szergej Szkripalt. Mindkettőre az Egyesült Királyságban került sor. Az előbbi esetben kimutatták, hogy Litvinyenko teájába tették a mérget. Brit hatóságok mindkét támadással az orosz titkosszolgálatot teszik felelőssé, egy vizsgálat pedig azt mutatta ki, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „valószínűleg” jóváhagyta Litvinyenko meggyilkolását. Anna Politkovszkaja újságíró, emberi jogi aktivista – aki kritizálta Putyint és a második csecsen háborút – akkor lett rosszul, amikor fel akarta dolgozni a beszláni iskolai tragédiát, és a helyszínre repülés előtt teát ivott. Később, 2006-ban merénylet áldozata lett, agyonlőtték egy moszkvai ház liftjében. A Kreml tagadta, hogy bármi köze lenne a történtekhez.

Ilja Csumakov aktivista – aki más támogatókkal együtt Navalnijjal volt a repülés előtti napon – megkérdezte, még miért nem halt meg. Navalnij azt válaszolta, halála nem válna Putyin javára, és ha meghalna, hős válna belőle.

Reakciók

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt mondta, a Kreml mihamarabbi gyors felépülést kíván neki, és amennyiben megerősítést nyer, hogy mérgezésről van szó, a rendvédelmi szervek vizsgálatot indítanak. Emmanuel Macron francia elnök azt mondta, Franciaország készen áll, hogy „megadjon minden szükséges támogatást” Navalnijnak és családjának, legyen szó „egészségügyi ellátásról, menedékjogról vagy más védelemről.” Ezen felül azt sürgette, hogy minél hamarabb derüljenek ki a történtek körülményei. Angela Merkel német kancellár szintén felajánlott mindenféle egészségügyi ellátást, amit német kórház tud biztosítani. Az Amnesty International az állítólagos mérgezés kivizsgálását követelte.

Halála

2024. február 16-án elhunyt a Jamali Nyenyecföldbeli Harp településen található 3. számú Javítóintézetben.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Alekszej_Anatoljevics_Navalnij

Bill Browder, a Hermitage Capital Management vezérigazgatója, Alekszej Navalnij volt orosz ellenzéki politikus személyes jóbarátja úgy látja, Vlagyimir Putyin orosz elnök gyilkolta meg belpolitikai ellenfelét, azzal a céllal, hogy üzenetet küldjön kihívóinak a márciusban esedékes választások alkalmára – írja a CNBC.

Browder úgy látja, Putyin egyszerre nem akarta, hogy a választásokhoz közelítve Navalnij a börtönből buzdítsa követőit politikai megmozdulásokra, illetve üzenetet akart küldeni riválisainak.

Szerintem az egész egy választások előtti játszma, melyet Putyin vezet. Megölte fő ellenfelét, hogy azt az üzenetet küldje mindenkinek, hogy ha ellenzéki politikát folytatnak, meg fognak halni. Ennyi az üzenet”

– nyilatkozta a befektető.

Navalnij halálának pontos körülményei egyelőre nem ismertek. A legtöbb nyugati vezető szerint Vlagyimir Putyin személyesen felelős az ellenzéki politikus haláláért; az orosz elnök riválisa egy orosz börtönkolónián vesztette életét.

https://www.portfolio.hu/global/20240217/megszolalt-navalnij-baratja-nem-veletlen-hogy-epp-most-olte-meg-putyin-legnagyobb-rivalisat-669647