Cholnoky Viktor, Cholnoky Győző (Veszprém, 1868. december 23. – Budapest, Józsefváros, 1912. június 5.)[1] magyar író, újságíró, műfordító. Cholnoky Jenő (földrajztudós) és Cholnoky László (író) testvérbátyja.
„CHOLNOKY VIKTOR…misztikus novellái a közül legeredetibb és legerőteljesebb A kövér ember című elbeszélése. Az egyik balatoni vonaton egy kövér, kellemetlen útitárs egy gyilkosság történetét mondja el. Végül kiderül, hogy a történet elmondója maga az áldozat, és a kalauz csak irgalomból engedte átjönni a hideg hullaszállító kocsiból. Ennek a fantasztikus történetnek művészi hitelét elsősorban a borzongató helyzet intenzív ábrázolásával teremti meg az író, mesteri fogásként a hihetetlent ebben a novellában is éles vonásokkal, reális környezetből bontja ki, és azzal szökteti magasba az egész történetet, hogy végül sem oldja fel racionális megoldással a képtelen históriát, az olvasót meghagyja a borzongató hangulatban, amelyet a történettel felidézett.” („Spenót” ![😊]()
A magyar irodalom története)”
„Már néhány száz évvel ezelőtt kellett volna megszületnie – írja bátyjáról, Viktorról Cholnoky László 1917-ben a Nyugatban. – Kétségtelen ez, mert a mában soha, egyetlen percre sem volt itthon, úgy, amint itthon vagyunk talán mi többiek. Azt kell hinnem, hogy az ő belső életének minden kínos hánykolódása … vergődő küzdelem volt a meg nem egyező korral, ami végül is legyűrte és rákényszerítette a szép, nemes rezignációra. De úgy látszik, csak formálisan adta meg magát, lelke mélyén nem halt el a korábbi század visszhangja…”
„Köhögős, göthös, sovány ember volt, tudta magáról, hogy halálraítélt, s még siettette is a véget a töméntelen cigarettával. Magányos maradt világéletében, igazi otthona a szerkesztőség, ahol mindenki okos barátjának érezte. Nemcsak a kortársak ámultak el rendkívüli tisztánlátásán – mi is ámulunk, ha elolvassuk publicisztikai cikkeit, hogy volt a századfordulón gondolkodó ember Magyarországon, aki ennyire tudta volna, milyen erők működnek a világpolitika mögött, aki szinte prófétai előrelátással közölte, milyen világtragédiákat rejt a nemzetközi erőviszonyok egyensúlyának a megváltozása. Ő már nem érte meg ezeket a tragédiákat: 1912-ben már meg is halt. Ha jobban utánanéznénk, a magyar politikai irodalom klasszikusai közt is múlhatatlan helye volna.” (Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka)
CHOLNOKY SZÉLES ÉRDEKLŐDÉSI KÖRŰ EMBER VOLT, ÍME EGY PÉLDA:
KI A BOLOND? (Cholnoky cikke 1904-ből, A Hét c. folyóiratból)
„ezen a területen még az agy egészségnek a természetével sem vagyunk egészen tisztában, hogy lehetnénk tisztában a száz betegségével. Nem tudjuk, hogy az egészséges – mondjuk – lelki funkciók bekövetkezésében melyiké a fontosabb szerep, az agyé-e, az idegé-e vagy a kettő között való viszony minéműségéé-e. Nem tudjuk tisztán, hogy melyiké a döntő szerep, nem tudjuk, hogy mindig ugyanazé-e; biológia, fiziológia még nem haladtak annyira, hogy határozott, peremptórikus feleletet adhatnának arra, hogy a két első közül melyik a másiknak az ura, sőt van egy új és egészen modern tudományos eszközökkel dolgozó filozófiai rendszer, amely a harmadikban, a két első között levő viszonyban valami felsőbb erő működését látja, tehát már ott van egészen a spiritualizmus határán.” (Cholnoky Viktor: Ki a bolond?)
„Írásait különös figurák népesítik be és groteszk helyzetek tarkítják, amelyekkel a kiábrándult, utat nem találó modern polgár lelkivilágát ábrázolja. A legnagyobb magyar stílusművészek közé tartozik. Első kötete (Füstkarikák, 1899) Mark Twain-fordításait és novelláit tartalmazza, amelyek a világ távoli részeire vezetnek, hatalmas művelődéstörténeti anyagot mozgatnak meg. Egzotikus tájai, mesebeli alakjai a mindennapokból, a szorongató valóságból elvágyódást fejezik ki.” (Wikipedia)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cholnoky_Viktor
