BÚS

VOJTINA ÖRÖK

BÚS

donna barna balkonon

korlátnak vetett talppal

ülök míg Kékszakáll

kévét főz most a hajnal

konstruálom csendben

útját a visszaútnak

ülök míg Kékszakáll

ahol jár földszagúak

termékeny földeken

hörpölnek harmatokból

ülök míg Kékszakáll

látszol rostélyaidtól

árnyékom rajzolom

enyém most már a hajnal

ülök míg Kékszakáll

hasad az ég ha halkan

az égnek ásítom

tompára alvadt testem

ülök míg Kékszakáll

mosogat szellemülten

támasztom talpamat

repedt égnek a házat

ülök míg Kékszakáll

szemerkél lent a bánat

redőnybe kap a szél

ringatja felhőarccal

ülök míg Kékszakáll

kerteket bont a nappal