EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY
Na, innen már csak egy tál spenót hiányzik, mondta az öreg tekintetes, amikor lehuppant a csupa zöldre bútorozott szobában, de arra gondolt, milyen igaza volt Platónnak abban, hogy a lélek az ideák világából költözik az idióták világába. De az is igaz, hogy vannak az ideiglenes lakók, akik csak a testüket hozzák.
Költözz Egerbe, javasolta Bródy, van itt egy szép tornácos ház, csak bedeszkázod az ablakokat, és nincs az a mélylelkész, legyen bár az egri érsek, aki megfejti titkosírásodat, amiben úgysem írod le, miért is költöztél ide, mármint csak a tested, mert látom, a lelked az odaát maradt.
Hát így költöztek a két Egri csillagok, s a láthatatlan ember hagyta magáról terjedni a legendát, pedig nem deszkázott az be semmit, csak írni akart Isten rabjairól, ezért ritkán nyitott ajtót. Néha esténként, ha már nem volt olyan meleg, vagy jött Bródy, boros kedvvel, paripásan hozva csak a lelkét, amíg a test el nem vitte egy veszélytelenebb tájra, mert itt már gyilkos idióták mérgezték az esti csendet.
Így búcsúztak a két Egri csillagok, s az öreg tekintetes végre megírta Ida regényét, az ideát, hogyan is lehetett volna ide költöznie lélekben is, hogy itthon legyen, itt, a földi világban. Nem kellett volna tennie semmit, valakik elintézték volna helyette, s csak ki kellett volna várnia, amíg szép óvatosan rákopog valaki a spalettán, s neki csak a kilincset kellett volna fordítania. De talán jobb lett volna, ha azt is más teszi.
Na, ide is már csak egy tál spenót hiányzik, gondolta, amikor kiült a tornácra, a csupa zöld kertbe, de nem volt már otthon, csak a teste.
Be First to Comment