„Fiatalabb korában jóról és nemesről prédikálva diákjainak, a földműveshez hasonlította magát, ki a magot elveti, s gondoskodik, hogy alkalmas talajra találjon. Csakhogy a mag vagy televényre hullik, vagy sziklára. Ha jó földre esik, akkor minden közvetítő nélkül megfogan, a szél is elröppenti oda, és ha rossz földbe kerül, akkor a legjobb földműves se tehet semmit. Fölöslegesnek ítélte munkáját. Amennyiben pedig többre vállalkozott, kudarcot vallott. Formálni akarta az életet, mely végtelen és esztelen, tulajdon gyermekében és mások gyermekeiben, józanul, értelemmel, bölcsességgel párosult jósággal. Megsokszorozta önmagát egy új, terebélyes családot teremtve az ifjúságban. Természetellenes, nagyralátó mesterség. Quem di odere. Az istenek megbüntették érte.” (Kosztolányi Dezső: Aranysárkány, 29. fejezet)
Az eredeti latin szállóige: Quem dii odere, paedagogum fecere. (Akit az istenek meggyűlölnek, pedagógussá teszik.)
„Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze, naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.”
(Kosztolányi: Szeptemberi áhítat)
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÉLETE
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kosztol%C3%A1nyi_Dezs%C5%91
HAJNALI RÉSZEGSÉG
elmondja: Latinovits Zoltán
Be First to Comment