VASS JUDIT
EGY PERCRE
mértékbe kényszerítve
két snitt között megáll az út
portrék tekintetébe
árnyékot lop a fény
a súlyos pillanat
a szobrok félig-lépte
egy percig nem halad
aztán megindul újra
de nem látja senki
csak aki még innen
visszatekinti
hol fáj a sor a talpalatnyi
a térd a szemhéj-horizont
és nem pereg le semmi
csak hajló nyakizom
Be First to Comment