GENGSZTEREK

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA





GENGSZTEREK

“T” az osztálytól kapta eposzi jelzőjét – gondolom, nem bírták elviselni tisztaságát, valahogy le kellett hozni az elviselhető humor szintjére, és ő szelíd mosollyal nyugtázta a befogadó iróniát: „az aszódi gengszter”.

“T” kalapban jár, sőt már azt is tudja, hogy azt találkozáskor meg kell emelinteni kicsit. Hozta magával az ősök hitvalló, puritán erkölcsiségét: „Tanárnő, én elvből nem csalok.” Amolyan Miskin-figura, ambiciózus, de szerény és rendíthetetlen szorgalommal, a krisztusi szeretet nyitottsága csillog kamasz  szemében. “E” hitvalló balos, hiperérzékenységgel figyeli a közéletet, közben gitározik és verset ír ─ és olvas: Kafkától Illyés Gyuláig mindent. Amikor rákérdeztem a Hymnusra, ő volt az egyetlen, aki hibátlanul végigmondta.

Mindig utáltam, ha kollégák kipletykálnak gyerekeket, de mégis hálás vagyok azért, amit megtudtam. És most a „pletyka” hatására elképzelem, ahogy Gengszter 1 az udvaron vagy a folyosón rója köreit Gengszter 2-vel, és 16 évesekhez méltó komolysággal vitatják meg „a szellemharcok tiszta sugaránál” a politikát, a nemzeti sorskérdéseket.

Izgalmas lehet: egy szilárdan konzervatív és egy konokul balos patrióta, amint eszmét cserélnek hazáról, emberiségről, az őket gyötrő aggodalmakról. Szitokszó nélkül -úgy képzelem, bár nyilván meg-megrökönyödve, míg egymást hallgatják.

Féltem őket a felnőttek körében ma divatos, gyűlölködő megosztottságtól.

„Ne zavarjuk őket. Talán sikerül megállapodniuk.”

vjit Written by:

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.