MÁRTI DALA

VASS JUDIT

EGY MEG NEM ÍRT REGÉNY

MÁRTI DALA

Kezdjetek el élni,

hogy ne kelljen félni.

Mártit először akkor láttam, örültem is neki, mert a gyerek titkos kedvencem volt (nem szép egy tanártól, de emberből volnánk, és becsületemre legyen mondva, nem sejtette sem ő, sem az osztály). Azóta volt így, hogy tudtam: anyja halálos beteg, a nagymama vigyáz rá.

Fiatal voltam, visszafogott anyai ösztönökkel, amikkel ma már gátlástalanul tudom nyomasztani mások csemetéjét, sőt „a mások“-at is. Ölelgetem a szülőt, hogy ne aggódjon: “hja, nincs sajátom, kénytelen vagyok másokét utálni, és meg ne halljam legközelebb, hogy nem segít otthon“ ─ már a szülők is gyerekeim.

De Márti sokkolt. Elővette az unoka dolgozatát, amelyen az 5-öst átjavítottam 4-esre. Már nem is emlékeztem, de gondolom, megszólalt bennem a tárgyilagos én, hogy ez azért mégsem jeles, meg egyébként is. Miért? ─ kérdezte Márti, talán bajom van vele? Nézhettem nagyon bután, megérezhette, hogy melléfogott. Talán ezért is jött újra az érettségi utáni szeptemberben megint, magával hozva az unoka tankönyveit a „szegény diákoknak“, mert ő tudja, milyen az…

Pár évre rá már vele együtt mentünk új osztályommal Pécsre, megnézni az előadást, amit „kedvencünk” rendezett az egyetemen. Másnap, a kilátóban kávéját kavargatva mesélt Mauthausenről. És soha nem fogom megtudni, honnan volt ereje a nyugodt szenvtelenséghez, amivel Mengele nevét kiejtette.

Elmúlt kilencvenéves, amikor panaszkodni kezdett ujja zsibbadására, és soha nem fogom megtudni, honnan volt ereje nem betegnek lenni annyi évtizeden át. Talán olyan volt ő, mint az, akit A hetedikben őse bőgve védett.

Nem tudom, Márti milyen temetést kért, de tudtam, élcelődő haragban áll a hívőkkel, nem készül találkozni istenükkel, inkább ablakot pucol közel a századik évhez is. Konok, ateista hit volt az övé, amikor utoljára beszéltünk, „a modern testi szerelemről“ faggatott volna, mármint olvasmányairól, huncut és értetlenkedő csillogással a szemében.

Nem tudom, ki komponálta Márti dalát, Isten maga, vagy pusztíthatatlan gének, talán egy rendkívüli intelligencia menekítette ki időben, hogy lánya helyébe álljon, lelkét üsse nyélbe, és kegyelemképpen hancúrozhasson még a dédunokával.

R.I.P.

Kezdjetek el élni.