A-KI BOSSZÚBÓL ÉRETTSÉGIZETT

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

 A-KI BOSSZÚBÓL ÉRETTSÉGIZETT

A-t már a gólyatáborban kiszúrtam, mint az összes többit, de ez most nem érdekes. Mindet ki kell szúrni, és mindre kell idő. Akkor is, ha az éppen regnáló oktatásügy ettől kifejezetten elriaszt. De maradjunk A-nál. A szeme. Rögtön tudattallanítottam, ez hosszú távra szól, tehát zsebre vágtam, mint a „ráér” toposzt.

Nem ért rá. A második évben nekem támadt: „Mi értelme? (mármint a művek elemzésének)” Mit mondjak, piszkosul motivált, ezért a következő órát (elrontva) arra építettem fel, miért is remek ez a kérdés. Jellegzetes tanári hiba: győzni akar azzal, hogy bizonyítsa, ő nem korlátolt, holott az a küldetése, hogy időnként az legyen.

Jellegzetes zseni magatartás: nem tromfolt, de ettől kezdve nem írt esszét, nem volt hajlandó hozzászólni a műértelmezésekhez, szinte Canossát jártam egy-egy mondatáért. Igaza volt. És én tudtam, ezt gondolja: „Nem érted? Én magam akarok rájönni! Te meg lelövöd az életem poénját!” És nem mondta ki, csak „aludt”. Tudtam, hagyni kell.

A tanár egyik legfontosabb jellemzője az alázat: a szerzővel és a diákkal szemben. Szóval, tudni kellett volna őt győzni hagyni. Csapda. Hja, ha a zsenit integrálni akarod, légy még a szokásosnál is alázatosabb. Szóval, rájöttem, „A” vajákos.

Ne ijedj meg: van ilyen, no para, ma úgy mondják, karizma. Nem tudjuk, miért, de a valódi vajákos nem tesz rosszat. Valamiért nem engedik. Valakik. Be is bizonyította: 15 perc alatt képes volt elaltatni a körülötte ülőket, még a legszorgalmasabbakat is.

Amikor azt mondtam neki felvezetés nélkül: „Az erőt nem azért kaptuk, hogy rosszra használjuk”, úgy nézett rám, mint aki nem érti.  Akkor láttam be: még nem tudja, de próbálgatja. Megnéztem a születési dátumát. Stimmt. Nem tudom, miért, de mindegyik, rám nagy, nevelő hatással bíró személy akkortájt született, mint én.

Igen, többek között A-nak köszönhetem eszmélésem egyik állomását. Isten hozott fiam ─ már vagy a sámánok küldtek, vagy a kabbala szelleme van veled.

A nem tanult. Az utolsó évben anyjával együtt izgultunk az érettségijéért. Le is pattintott minket minden egyes alkalommal. Aztán jelesre vizsgázott mindenből. Elég volt neki a három hét vizsgaidőszak. (Elvesztegetett négy év? Elhenyélte? Eltoltuk? Ki tudja?)

És akkor most köszönd meg szépen, hogy magunk félével hozott össze a sors, és tudat alatt fölöttébb tudtuk: Ezt békén kell hagyni. Nehéz volt, fiam. Anyádnak, apádnak üdv. Akiknek bosszúból akartad odavágni a jeles érettségi bizonyítványt. Tartoztál ezzel. Ölelés.