VASS JUDIT
A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA
NŐNAPOS
Egy robot pontosságával és egy beszélő szerszám alázatával érkezem reggel hat húszkor a villamos-megállóba ─ abszolút fölöslegesen, tudhatnám már, hogy az 1-es az orrom előtt füstöl el…
A kukánál két közterület-felügyelő cigizik, kicsit tétovázom: mégiscsak kínos, nő és tanár létemre, ráadásul egyedül közéjük állni bagózni… na de: minden „drogos” egyenlőnek és szabadnak születik, tehát kellő távolságra megállok. Akarva-akaratlanul hallom, amit mondanak.
„Nézd, öregem – közben elnyomja a cigit, és a kukába dobja ─ mi sem vagyunk hülyék, de szerintem a nők okosabbak” … a többit már nem hallom, mert távolodnak az utcazajban, csak az tűnik fel utólag, hogy a hangjában sem irónia, sem … …gyakorlatilag semmi nem volt, csak tényközlő nyugalom, olyan, amit, már nem is tudom, milyen időmélyben hallottam utoljára. Hm.
A hanghordozás…a hangszín…ja, nem: a hanglejtés mágiája.
Jé. Egészen otthonosan érzem magam a villamoson. Egy rövid megálló erejéig meg sem hallom az alvó testvérek szendergésébe fejhangon mobilozó hölgytársat (mellesleg mindig nők csinálják)…és nem látom azt a tahó izomagyút, akinek esze-ágában sincs levenni a hátizsákot a tömegben…
Hm. Talán nem igaz, hogy okosabbak vagyunk, de köszönjük.
Be First to Comment