TERMINUS

VASS JUDIT

A TANÁR IS EMBER, DE NEM AZ A DOLGA

TERMINUS

Nincs kedvem már belemenni a magyartanítás nyomorúságába, ezerszer elmondtuk, hogy a magyar közoktatás rákfenéje a magyar nyelv és irodalom tantárgy tanításának korszerűtlensége. Néhányan megpróbálják az elavult curriculumot diák közelibbé, populárisabbá tenni kínjukban, sokszor az oktatás és a mű infantilizálásával. Bocsánat. Talán egyszer majd ezt is kifejtem.

Nyelvtan óra, stílusrétegek. Tudományos stílus. Eljutunk a „szakszó” kifejezésig, megtanítom, hogy „terminus technicus”, hiszen egyetemre készülnek, ez bizony nemzetközi műveltségszó. Összegyűjtünk biológiából, történelemből, fizikából stb. terminus technicusokat. Irodalomból is. Sorjáznak: metafora, líra, allegória stb.

Balázs persze jelentkezik, tudom, hogy poénvadász, de szót kell neki adnom. Irodalmi terminus technicus – mondja−Az ember tragédiája. Na, de −mondanám−, az nem az, hanem…de már közbe is vág: De bizony az, tanárnő. Az osztály és én is nevetünk. Mi tudjuk, hogy igaza van.

Kristóf nem olvasta a 11. színt, de hozzá akar szólni. Elementáris felháborodással reagálok. Maga nem olvasta, és beszélni akar róla? Mi lesz, ha én olvasás nélkül értékelem a maga dolgozatát?

Kezdem a prédikációt a gondolkodó ember alázatáról. Először a mű, aztán amit róla írtak, utána jövök én. Kristóf mosolyogva végighallgat, és tovább jelentkezik. Csongor (gondolkodó, szorgalmas lény) megjegyzi, hogy ő Madách szövegét bizony nem érti. De akarja, és megfeszül, hogy értse.

Kristóf tovább jelentkezik. Megadom a szót, a színt nem olvasta, de tudja az előző óráról, hogy Madách ebben a színben a liberalizmust és a kapitalizmust vizsgálja. Na, ez izgatja. Véleménye is van. Belefojtom, mielőtt lelövi a poént. De miért fojtom bele?!

Terminust kérek. Ezek a gyerekek a nagy kérdésekkel kínlódnak. Nem mindegy, hogy mire jutnak.

Velünk vagy nélkülünk.