ELESÉGÜNK TÖRTÉNETE

VASS JUDIT

 EGY MEG NEM ÍRT FÜST MILÁN:

ELESÉGÜNK TÖRTÉNETE

 Maga szerint ez egy jó regény

kérdezte

majdnem visszavágtam maga olvasta-e

és hányszor

és tudja-e mi itt a rend

tisztelt uram your worship

mert a teremtmények itt egymásból ettek

miközben arról ábrándoztak

hogy egyszer még szembejön

akit csontig rágtak

hogy velőig érjen a szem

na nem a lélek

vagy értelem de az éhes test

amit kordában tartani nem tudnak

mert nem tudjuk mi felfalni egymást

hát harapunk míg meg nem unja

s lerágott csontjain biccegve odébb áll

de vannak akik nem falni akarnak

csak örülni ennek a giccsparádés nyárnak

állítólag élet

néha simogató szavakat lopnak

amit meg sem bánnak s ez a meg nem bánás

nagy nyugalmat ígér

véglegeset

oh ezek a barmok akik mind

magyarázni akarták nekem az életemet

pihenj nyughatatlan szellem

kannibál lelkünk bízták rád a századok

mert embert boldoggá csak ember tehet

mondta naplójában Erzsikének

aki maga előtt tolta Störr kerekesszékét

amelyben talán már boldog volt

egy fele-ség nyugalmával

látomás és indulat nélkül