EGY

VASS JUDIT

EGY 

mondat a zsarnokságról

elég is lenne

ha nem élnél benne

szügyig

az oxigén versekbe szökik

skandálva kenve

rímmé az undok masszát

képekbe maszatolva

a lélek araszolva

múlik agyaggá

nyúlós-tapadós ronggyá

a lét nagy láncolatában

hol szem vagy a láncban

s csak hinnéd hogy nem

de a fű kinő utánad

s marad az önutálat

egy mondat erejéig