NÉZEM

VASS JUDIT

NÉZEM

az időt.

Nevetőráncait

egyre mélyíti a tér.

Na hiszen! Ennyit ér

hiúság, maszlag, kence.

Már nem segít rajta

photoshop-lencse,

semmi szoftver.

Isten nem bottal ver,

hanem téridővel.

Időnként hülye térítőkkel.

Hallgatom dumájuk:

na hiszen, szép is lenne,

ha vén bolondként hinnék benne.

Hallgatom az időt, a teret.

A görbülő tengelyeket.

Mi mindent nem tudtam meg,

borzalom.

Agyam csak berzelem:

tán jobb lett volna mégis

varrónőnek lenni.

Szókratész röhög: ennyi.

Nahiszen.

Az idő meg se pisszen.

Görbül itt minden.

A filosz röhög,

végül eloldalog.

Elpereg,

ahogy József Attila mondja.

Nahiszen.

Itt már nincsen dolga.

Intézik azt bolondok, eszelősök.

Nézem az időt.

Míg pofáznak, főzök.