VASS JUDIT
I.M. Radnóti Miklós
Szálló homokban elfoszló eclogán
egy asszonyarc és naptestű pásztorok
tépett emléke leng, míg a rácson át
zseblámpák irgalmatlan fénye csorog.
A megszakított film nem pereg tovább,
a szem kinéz, és végleg lehorgonyoz
a drótkerítés szűrt világainál,
s még egy utolsó szemlélődésbe fog,
hogy minden apró részlet megmaradjon,
hogy úgy hatoljon az Úr szemeibe,
ahogy golyó fúródik át a tarkón,
és test zuhan nyöszörgők testjeire.
Ahogyan éjszakánk falába markol
ázott plakátok ikon tekintete.
Be First to Comment