VOJTINA ÖRÖK
BÚS
donna barna balkonon
korlátnak vetett talppal
ülök míg Kékszakáll
kévét főz most a hajnal
konstruálom csendben
útját a visszaútnak
ülök míg Kékszakáll
ahol jár földszagúak
termékeny földeken
hörpölnek harmatokból
ülök míg Kékszakáll
látszol rostélyaidtól
árnyékom rajzolom
enyém most már a hajnal
ülök míg Kékszakáll
hasad az ég ha halkan
az égnek ásítom
tompára alvadt testem
ülök míg Kékszakáll
mosogat szellemülten
támasztom talpamat
repedt égnek a házat
ülök míg Kékszakáll
szemerkél lent a bánat
redőnybe kap a szél
ringatja felhőarccal
ülök míg Kékszakáll
kerteket bont a nappal
Be First to Comment