EGY MEG NEM ÍRT SCI-FI

EGY MEG NEM ÍRT SCI-FI

BOLYGÓKÖZI

Itt vannak. Szóval, csak vannak! Na, nem UFO-k, de bolygóköziek. Az egyikről, amin én is taposom az ördögi kört, a másikról, ami most van kiszakadóban belőle, s amiről senki nem tudja, milyen lesz.

Itt vannak. Rögzítsük: tizenévesek. Magasról tesznek évezredes tabuinkra még azok is, akik szocializálódnak a lokális trendekbe, társadalmakba, esetleg ódivatú szólamok harsogói. De csak addig, amíg bőrükön nem érzik. Akkor majd … na, nem fognak lázadni az idősebb nemzedékek ellen, hanem egy clickkel deletelnek majd minket.

Megjöttek. Próbálhatjátok befogni, megszelídíteni, lépre csalni őket – eleve kudarcra vagytok ítélve hosszabb távon. Egyszerűen átlépnek minden határon. Lerázzák a port saruikról, kirázzák izmaikból az örökölt görcsöket, és elköltöznek az új bolygóra, mi meg csak imádkozni tudunk, mert azt nagyon tudunk, hogy egyszer majd támadjon fel bennük a kíváncsiság a múlt iránt, s felfedezzék kincseinket. A kivágott fákat, a beszutyakolt eget, Shakespeare-t (ő az, aki elég jól lefordította angolra Arany János Hamletjét), az összefüggéseket, kauzalitásokat – ó igen, biztosan lesznek köztük is felfedezők, akiket egyszer csak érdekelni kezd egy régi kézirat.

Megérkeztek. A bolygóra, amit tönkre tettünk. Már az utcákon vannak, féltek, ugye? Én is. Mert ez bolygóközi. Mert bár nagyon okosak, nincs elég történelmi tapasztalatuk.

Nekünk pedig nincsen tudásunk arról, ami nekik már az ujjukban van. Lézerujjukban. Én nagyon szeretném, ha kezükbe vennék ezt a bolygót – a még tiszta kezükbe. Mert ez bolygóközi. A nem ismert tartomány, honnan megtérhet utazó. Mert én örökségül kaptam a reményt.

Jó utat Barátaim, szerencse fel!