„A hétkötetes, közel 3200 oldalas és több mint 2000 irodalmi karaktert felvonultató regényt (Az eltűnt idő nyomában) Proust 1909-ben kezdte el írni, és valamivel a halála előtt fejezte be. Első kötete, a Swann, 1913. november 13-án jelent meg. Graham Greene a 20. század legnagyobb regényíróját látta Proustban, míg Somerset Maugham az időről megírt leghatásosabb műnek nevezte a regényt. Proustot halála megakadályozta abban, hogy az utolsó három kötetet ellenőrizze, ezért azokat testvére, Robert szerkesztette és jelentette meg a szerző halála után.
Az első két kötet 1919-es közös kiadása (Swann; Bimbózó lányok árnyékában) Goncourt-díjat eredményezett a szerzőnek, melynek révén széles körben ismertté és elismertté vált Proust művészete.
A regény leghíresebb részlete az a jelenet, ahol az elbeszélő egy madeleine-nek nevezett süteményt merít a teájába, és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízeit és hangulatát. Az önéletrajzi regény főbb eszközei az emlékezés, az öntükrözés és a gondolatok szabad áramlása az idősíkok egybemosásával. Proust monumentális munkája James Joyce Ulyssesével és Robert Musil Tulajdonságok nélküli emberével vetekszik. A szerző számos magyar és nemzetközi íróra, költőre volt hatással; az utóbbiak között volt Virginia Woolf, Samuel Beckett, Harold Pinter, Luigi Pirandello, Miguel de Unamuno és Jack Kerouac.”(WIKIPEDIA+ csak megjegyzem, hogy Krúdy Szindbádja és Kaffka Margit Színek és évek művei előbb jelentek meg, 1911-ben. Az asszociációs próza játéka az idővel, benne volt a „korszellemben”. Bergson unokatestvére volt Proustnak, de a Varázshegy (T.Mann) is a bergsoni szubjektív időre épül, igaz, jóval később. Nem fedeztem fel a meleg vizet, csak kiegészítem a „hatástörténetet” vj)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Marcel_Proust
Be First to Comment