MERT
nem boldogok a szelídek.
A pofon fáj, az ökölbe szorult lélek
csattanó tenyér akarna lenni,
míg zsebre dugja magát,
hisz a csattanás utáni kéj
visszaüt álmatlanul az éjnek,
szóval, nem boldogok a szelídek.
A fegyelem derékra süllyed,
bokáig rágja súlyát az ideg,
végül bevesz egy nyugtatót,
a mennyeknek országa ez,
vagy alkoholista lesz
az igazságért háborúságot szenvedő,
vagy kérget növeszt,
és felreped minden nevetése,
az üdvösség nem jutalom az erényre,
de reumás-sérves állapot.
Mert nem könnyűek a szelídek,
és nem boldogok.
Neveltetés ez, vagy gének,
tán önirgalom, valami ellenméreg,
plusz még az isten se könnyebb.
Bizony mondom, nem boldogok,
míg örökségül bírják a földet.
Aztán majd meglátják:
lesz-e pihenése, kéjes nyújtózása
tűrő ökölnek, csöndnek.
Be First to Comment